Több vallásból nem lehet egyet összegyúrni – Párbeszéd az iszlámról a Sapientián

KÉPGALÉRIA –  klikk a képre!

A Sapientia Főiskola könyvtárában tartott est házigazdája, Bagyinszki Ágoston OFM, az intézmény tanára bevezetőjében elmondta, hogy a Koinonia Kiadó újdonsága, az Allahot kerestem, Jézusra találtam című könyv egy iszlám hittérítők családjából származó, Amerikában élt pakisztáni férfi megtéréstörténete. – A könyv érdekes és izgalmas, de a mai témánknak inkább apropója, mintsem tárgya – tette hozzá a ferences szerzetes –, mert ezúttal az iszlámról, illetve a vallásközi párbeszédről szeretnénk gondolkodni, keresve a békés megoldásokat.

Bagyinszki Ágoston az evangéliumi szeretetparancsból kiindulva a mediáció tapasztalatait hívta segítségül, ezek szerint a feszültségben álló felek között a konfliktus rendezésének folyamatában a másik helyzetébe való empatikus belehelyezkedés a célravezető (ő hogyan éli át a konfliktust?), egyúttal elkerülhetetlen a saját identitásunkkal való szembenézés is.

Az est előadója, a kolozsvári születésű Gyöngyösi Csilla korábban református lelkészként szolgált Temes megyében, később arab szakot végzett, iszlámkutató lett, s jelenleg iszlám és vallástudományi témában óraadó tanár az ELTE BTK-n. Röviden bemutatta az Allahot kerestem, Jézusra találtam című könyvet, amely a szerző, az idén ősszel rákbetegségben elhunyt 34 éves Nabeel Qureshi személyes vallomása megtérésének folyamatáról. Qureshi Kaliforniában született pakisztáni bevándorlók gyermekeként, szülei az iszlám ahmadi csoportjának tagjai, hittérítők.

Felvetődik a kérdés: mi vehette rá a fiút arra, hogy megszakítsa a kapcsolatot szüleivel, és vallást váltson? Ez tudományos szempontból is érdekes – mondta Gyöngyösi Csilla, aki leszögezte: személyes történetről lévén szó, a leírt lelki folyamatokat nem lehet kritika alá vonni, a hit útja ilyen értelemben magánügy, ugyanakkor a történet társadalmi vetületei identitásproblémákhoz kapcsolódnak. 

Ez az őszinte könyv olyan társadalmi kérdéseket feszeget, amelyek Amerikában már ismertek, s amelyekkel Európában most fogunk szembesülni – folytatta az iszlámkutató. – Qureshi második generációs muszlim bevándorló volt, aki beilleszkedési problémákkal küzdött: megélte, hogy a többségi társadalom nem fogadta be, ő volt az idegen, és mindenki más a normális. – Nem szeretünk belegondolni a bevándorlóknak ebbe a helyzetébe – tette hozzá az előadó –, pedig ez sok kérdésünkre választ adhatna.

Gyöngyösi Csilla felhívta a figyelmet a könyv több vallástudományi szempontból értékelhető (kifogásolható) részletére. Rámutatott: Qureshi kereszténységről alkotott képe természetesen elfogult, emellett csak az evangéliumi kereszténységet képes elfogadni, nem reflektál e vallás történetére, megjelenési módjainak sokféleségére, és az iszlámról alkotott képe is leegyszerűsített, tárgyi tévedésekkel megfejelve. Egy helyen arról ír, hogy apja próbálta arrafelé terelni, hogy árnyaltabban, elmélyültebben gondolkozzon az iszlámról, s így tágabb világlátásra tegyen szert (például szembesüljön a Korán tökéletességéről vallott muszlim felfogás ezernégyszáz éven át tartó fejlődéséről, az e témában zajló diskurzusról), de ő ettől elzárkózott.

Qureshi nagyon jól írt, őszinte és nagyon izgalmas könyvet alkotott, de tagadhatatlan, hogy megszépíti az iszlám történetét (például azt állítja, hogy a muszlimok csak (!) önvédelemből harcoltak), illetve vallástudományi szempontból erősen kifogásolható, hogy Mohamedről és az iszlámról nem a saját kontextusából kiindulva, hanem a keresztény etika felől közelítve mond ítéletet.

Az is szembetűnő, mondja Gyöngyösi Csilla, hogy a szerző orvosként, tehát természettudományos gondolkodásából fakadóan a kereszténység igazságának bebizonyíthatósága mellett érvel (az iszlámmal szemben), holott annak a lényege a hit: a Szentháromság tudományos alapon nem bizonyítható be. Az előadó hozzátette, hogy már az is kérdés: jelenkori történetkritikai látásmódunk magyarázó elvei „ráhúzhatók-e” a múltban, a Közel-Keleten kialakult vallás megfogalmazásaira, tényeire?

A könyv legnagyobb problémája az, hogy számonkéri az iszlámon az ellentmondásokat, és úgy veszi, mintha a Bibliában ilyenek nem lennének. Például kifogásolja a Korán erőszakos passzusait, ugyanakkor nem reagál a Bibliában fellelhető hasonló témájú szövegekre.

Vallástudományi szempontból Qureshi szűk látókörű muszlimból fundamentalista kereszténnyé lett – foglalta össze az előadó, aki rögtön válaszolt arra a kérdésre is, hogy mindezek ellenére mit tanulhatunk ebből a könyvből. 

Elsőként azt tudjuk meg, hogy az átlagos iszlámhívő gondolkodásában a nyugati kultúra létrehozója a kereszténység, s ezért „istentelen”. Másrészt azt, hogy a párbeszéd kárára válik, ha valaki csak egyfajta igazságot képes látni. Az igazság ugyanis tökéletesség, s mint ilyen, Istené, mi, emberek csupán „tükör által” részigazságokat látunk, ezért nem áltathatjuk magunkat, hogy az igazság birtokában vagyunk – jegyezte meg Gyöngyösi Csilla.

Harmadrészt a könyvből az derül ki, hogy a szerző nem találkozott empatikus keresztény emberrel, aki elfogadta volna őt, ezért fel kellett adnia kulturális identitását, hogy befogadják a többségi társadalomba. Nem utolsósorban pedig világossá válik, hogy mind muszlim, mind keresztény részről beláthatatlan következményei lesznek, ha a gyermekeink nem kapnak megfelelő vallási képzést, hogy kulturális tudásuk legyen a más hitet vallókról, illetve gyakorlati, elmélyült tudásuk saját meggyőződésükről. Ez a párbeszéd alapja, ami egyre szükségesebb lesz a jövőben – hangsúlyozta az iszlámkutató.

A Sapientia Főiskola rendezvényén jelen lévők számos kérdést intéztek az előadóhoz. Felvetődött többek közt, hogy lehetséges-e a vallások közötti párbeszédben egy „alapelvminimum” közös elfogadása, amelyre Gyöngyösi Csilla azt felelte, hogy ez nem járható út, a világot nem látjuk egyformán, meg kell barátkoznunk a párhuzamos valóságokkal, több vallásból nem lehet egyet összegyúrni. Hozzátette: meg kell érteni, hogy miért vélekedik és cselekszik máshogyan a másik, és ezt el kell fogadni. Mindenki elmondhatja a saját részét az igazságból, s ezzel nem kell feladnunk saját vallási meggyőződésünket.

Egy kérdésre válaszolva az előadó felhívta a figyelmet arra is, hogy az együttélés lehetőségét bizonyítja az a történelmi tény, hogy fennmaradhatnak nem muszlim közösségek is az iszlám világban.

Több kérdező is utalt Henri Boulad jezsuita szerzetes kijelentésére, amely szerint a jelenlegi bevándorlási tendenciák oda vezethetnek, hogy két évtized múlva Európa iszlamizálódik. Gyöngyösi Csilla meggyőződését fejezte ki, hogy ennek bekövetkezése nem törvényszerű, a kereszténységnek nem kötelessége feladnia magát: Európa nem lehet olyan gyenge, hogy kétezer évet „kidobjon az ablakon” – hangsúlyozta az iszlámszakértő.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír