Ünnepi szentmisével zárult a házasság hete Budapesten

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmisén nagy számban vettek részt házaspárok, a házassággal, családdal foglalkozó mozgalmak képviselői. Jelen volt Hegedűs Endre Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész és felesége, Hegedűs Katalin, a házasság hete házaspár „arca” és Radnai Jenő, a Magyar Katolikus Családegyesület (MAKACS) elnöke.

A házasság hetét záró szentmisét szervező közösség, a Házas Hétvége nevében Szirmai Béla és felesége köszöntötték az egybegyűlteket. Kiemelték, a házasság hete gazdag programsorozata alkalmat ad arra, hogy megmutathatják magukat azok, akik kincsként tekintenek a házasságra.

Boldogan adjuk tovább ezt az értéket gyerekeinknek. Nem vagyunk sem különlegesek, sem tökéletesek, a hitünk, egyházunk adta kapaszkodók mentén építjük kapcsolatainkat – fogalmaztak, majd Ferenc pápát idézve hangsúlyozták: váljanak családjaink családegyházakká, mert a hit akkor növekszik, ha szeretet járja át. Köszöntőjüket közösségük jelmondatával zárták: Meg tudjuk változtatni a világot. 

Hegedűs Endre Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész és felesége, Hegedűs Katalin örömüknek adtak hangot, hogy a házasság hete „arcaként” lehetőséget kaptak arról beszélni, amit kincsként élnek meg. Elmondták, hogy a Házas Hétvége mozgalom tanította meg őket, mennyire meghatározó az életben az, hogy milyen alapon folynak a mindennapi harcaik. A házasságukról szólva kiemelték Isten megszentelő kegyelmét, a hálaadás feladatát.

Bíró László a szentmise elején annak fontosságát fogalmazta meg, hogy továbbra is ünnepeljük a házasságot. Rámutatott, hogy a házasság hete iránti érdeklődés mutatja, a magyar társadalom számára fontos a házasságon alapuló család, van igény és vágyakozás az elköteleződésre.

Szentbeszédében a püspök az olvasmány, a szentlecke és az evangélium gondolataihoz kapcsolódva tanított a házasságról, a hozzá kapcsolódó feladatokról.

Az olvasmány ősi rituálét ír le: Mózes arra buzdítja az embert, vigye a termés zsengéjét Isten elé. A termés zsengéje különleges kincs volt a régi ember számára, ahogy az elsőszülött gyermeket is tisztelet övezte. – emlékeztetett Bíró László. – Ennek alapja az Isten iránt érzett különleges hála volt. Ha elhagyjuk a rituálét, ha elmaradnak a szertartások, a hálaadás, sok minden kimarad életünkből. Azáltal, hogy odatesszük a terményt Isten elé és megköszönjük, kifejezzük, hogy ez a termény nemcsak a föld termése, nemcsak az emberi munka gyümölcse, hanem Isten ajándéka. Az ember ezzel a hálaadással belehelyezi magát Isten szeretetébe, megéli a hozzátartozást, a gondoskodást, és a hálát adó ember otthon van az univerzumban.

A modern kor embere elfelejtette a hálaadást – mutatott rá a püspök, majd feltette a kérdést: Mit jelent hálásnak lenni, mennyire fontos a hála? Válaszban Ferenc pápát idézte: Hálát adni nem egyszerűen jólneveltség, jómodor kérdése, sokkal több annál. A hálaadás képessége az életszentség része, annak kifejezése a másik felé: tudom, hogy vagy, tudom, hogy személy vagy.

Sokan kérdezik, hogyan újulhat meg istenkapcsolatuk, házasságuk. El kell jutnunk kapcsolatainkban a személyhez, így újulnak meg a kapcsolataink egymás és Isten felé. A hit és a hitvesi szeretet találkozás egy eseménnyel, de egy személlyel is – fogalmazott Bíró László Benedek pápát idézve, majd rámutatott: hajlamosak vagyunk az eseményre koncentrálni, és a személyről elfeledkezünk. A hálában viszont a személlyel találkozunk. Ennek hiánya, a személytelenség, magányossá, kiszolgáltatottá tesz bennünket. Figyeljünk oda arra, hogy naponta hálát adjunk a boldog családokért, gyerekekért. 

A szentleckéhez kapcsolódva Bíró püspök a keresztény közösség identitást adó ismérvét hangsúlyozta: akik hittel vallják, Jézus az Úr, ráhagyatkoznak arra a valóságra, hogy Krisztus meghalt és feltámadt. Az ősegyház egy nagyon támadó, szembenálló világban tette ezt a hitvallást. A keresztény családot is ez a hitvallás, ez a hitre való ráhagyatkozás kell, hogy meghatározza.

Hitünket megvalljuk szóval, de megjelenik-e hitvallásunk személyes döntéseinkben, cselekedeteinkben, kapcsolatainkban? Mennyire vagyunk hitvallók, mennyire éljük a család evangéliumát? – tette fel a kérdéseket Bíró László, majd válaszul így fogalmazott: rá kell hagyatkoznunk Isten kezdeményező szeretetére.

A püspök idézte a földben elhaló búzaszem példáját: ha a szeretet aktusában meghalunk, mindig újjászületünk, majd hagsúlyozta: ez az igazi tanúságtétel, ez a szentségi házasság, a családegyház.

Jézus megkísértésének történetéből kiindulva arra kereste Bíró László a választ, miért veszélyes a kísértés, mi segít Jézusnak, hogy ellenálljon a csábításnak, és mi a jelentősége annak, hogy mindez a pusztában játszódik le.

A kísértés valamit felcsillant, valamit ígér, de ha enged neki az ember, egészen más jön ki belőle – figyelmeztetett a püspök. – A tisztánlátást az Atyához, az Íráshoz való hűség teszi lehetővé. Jézus megkísértésének története erről a hűségről szól. Megvan benne a döntés: jövök, hogy teljesítsem, amit kívánsz. 

A puszta, a sivatag a csend helyszíne, amelyre szüksége van Jézusnak. Erre a csendre, melyben a találkozás meg tud valósulni, a házaspárnak is szüksége van – figyelmeztetett a szónok.

Végül pedig a házasság hete mottójához – Szeretet: szenvedély és döntés – kapcsolódva rámutatott: a szenvedély nem gyorsan múló érzelem, lobogás, a szenvedély segít egyre mélyebben megélni a házasság lényegét, segít egyre inkább szeretni, a házastárshoz tartozni. Aki szenvedélyesen szeret, annak egész lényét átjárja a szeretet.

A házasság hete azt üzeni, mindig van honnan megújulni. Folytatódjék a házasság és család ünneplése a hétköznapjainkban is – zárta gondolatait a családreferens püspök.

Hagyomány, hogy a szentmisén összegyűlt perselyadományokat nehéz sorsú családoknak ajánlják fel. A tavalyi évhez hasonlóan idén is a Fővárosi Önkormányzat csecsemőket, kisgyermekeket, fogyatékosokat befogadó gyermekotthona, a Kmety utcai csecsemőotthon kapta meg a házasság hetét lezáró szentmisén összegyűlt adományokat. 

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír