Vasmiséjét ünnepelte Gyuriga Károly nyugalmazott plébános

Hazai – 2019. február 1., péntek | 18:21

Január 31-én ünnepelte pappá szentelésének 65. évfordulóját Gyuriga Károly nyugalmazott lengyeltóti plébános. Az ünnepi szentmisét Varga László kaposvári megyéspüspök celebrálta a zselickislaki katolikus idősotthon kápolnájában.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Varga László püspök prédikációjában hálát adott Gyuriga Károly több mint hat évtizedes szolgálatért. „Van-e fontosabb, mint a mennyország? Ahogy múlnak az évek, egyre fontosabbá válik nemcsak a múlt, hanem a jövő is. Mi lesz? Mi lesz akkor, ha negyven évet élek, mi lesz, ha csak tízet? Mi lesz akkor, ha befejeztem a földi pályafutásomat? – tette fel a kérdést a főpásztor.

A mi igazi reményünk nem az egészségben megélt százhúsz év, hanem a mennyország. Ez a távlat. A keresztény ember erre készül egész életében. Ez a legfontosabb cél, a legfontosabb remény. Jézus a tanítványok kérdésére egy gyermeket állít a középpontba: »Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek – mondja, s itt a gyermek szó alatt nem a kiskamaszt érti, aki visszabeszél, hanem azt a kisgyermeket, aki az elején van mindennek – nem mentek be a mennyek országába.«

Vajon miért mondja ezt Jézus? Mi az, ami kifejezetten jellemző a gyermekre? A kicsi gyermek elhiszi, amit az apja mond. Amit a szülei mondanak, azt a kisgyermek nem kérdőjelezi meg. »Ha nem lesztek olyanok, mint a kisgyermekek«, vagyis ha nem bíztok teljesen a mennyei Atya szavában, ha nem hiszitek el azt, amit nektek mond, akkor nem mentek be a mennyek országába. A kisgyermekek teljes bizalommal hisznek a szüleik szavában.

A kisgyermekek tudják, hogy az apjuk olyan nagy, hogy mindent meg tud csinálni. Egy kisgyermek nem kételkedik az apja hatalmában, erejében. Teljes bizalommal van iránta. Ezt is elfelejtettük a felnőtté válás útján. Elfelejtettünk bízni a mennyei Atya hatalmában és szeretetében. Elfelejtettük, mit jelent rábízni magunkat. Ezért van az a rengeteg gond, aggódás felnőttkorban. A kisgyermek tudja, hogy gond nélkül rábízhat mindent az apjára, mert a szülei megoldják azt. Ez nem naivitás, ez hit kérdése. Ezt a hitet veszítettük el. A kisgyermek tudja, hogy apja csodát is tesz érte. Van hatalma hozzá. Ezt a hitet is elveszítettük útközben. Már nem hisszük el, hogy a mennyei Atyának akkora hatalma van, hogy bármikor képes a hatalmát és szeretetét megmutatni, akár csodák útján is.

Hálaadó szentmisére gyűltünk össze. Amióta ismerem Károly atyát, azóta azt gondolom, hogy érvényes rá az, amit Szent Pál apostoltól hallottunk a Filippi levélből: »Örüljetek az Úrban szüntelen, újra csak azt mondom: örüljetek!«

Az egész egyházmegye tudja, hogy ő egy imádságos pap. Olyan, aki sokat van az Úr előtt, sokat van az Úrban. Ennek köszönhetően nem keseredett bele papságába. Nem fáradt bele, s ennek az egyik titka az Úrban való öröm, s ennek az örömnek a forrása az Úrral való nagyon mély közösség. Ehhez nem kell papnak lenni. Minden megkeresztelt ember megélheti bármikor ezt a közelséget, ezt a jelenlétet. Ennek az örömnek a forrása számomra az, amit Pál a Filippieknek írt: »Hálaadással párosult könyörgéssel terjesszétek imáitokat Isten elé!«

A hála nagyon fontos, mert az ember szívének normál állapota nem a keserűség, a morgás, hanem az öröm. Azért, mert Isten Szentlelke, az öröm, a szeretet Lelke ott van minden emberben. A sok aggódás, gond, hiánybetegség nem engedi felszabadulni ezt az örömet a szívünkben. A bennünk lévő hála viszont képes felszabadítani ezt az örömöt a szívünkben. Mindig van miért hálát adni! Ahogy növekszik a hála, úgy növekszik az öröm, s növekszik a szeretet közöttünk” – zárta homíliáját a megyéspüspök.

A szentmise végén Herzsenáth Melinda, a Zselic Katolikus Idősek Otthona igazgatója  köszöntötte a nyugalmazott plébánost.

Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria