XVI. Benedek pápa húsvéti „Urbi et orbi” üzenete (2010)

Hazai – 2010. április 4., vasárnap | 12:13

„Cantemus Domino: gloriose enim magnificatus est!” – Daloljunk az Úrnak, mert fölséges és dicsőséges (Húsvéti zsolozsma, Olvasmányos imaóra 1. antifóna).

Kedves Testvérek!

Húsvét örömhírének átadásához a liturgia e szavaihoz nyúlok vissza, amelyek a zsidók legrégebbi dicsőítő himnuszában visszhangoznak, amelyet a Vörös-tengeren való átkelés után szereztek. A Kivonulás könyve elbeszéli (vö. 15,19-21), hogy amikor szárazon átkeltek a tengeren és látták, amint az egyiptomiak elsüllyedtek, Mirjám – Mózes és Áron nővére – és más asszonyok táncolva kezdték zengeni ezt a dicsőítő éneket: „Énekeljetek az Úrnak, / mert csodálatosan diadalt aratott: / lovat és lovast / a tengerbe vetett!” A keresztények az egész világon a húsvéti virrasztásnak ezt az énekét ismétlik. Értelmét pedig egy speciális könyörgés magyarázza; egy könyörgés, amelyet most, a Föltámadás teljes fényénél, mint sajátunkat imádkozzuk: „Istenünk, régi csodatetteid ma is tündöklő fényben ragyognak előttünk, mert amit hatalmas kézzel egyetlen nép javára cselekedtél, hogy megszabadítsd a fáraó üldözésétől, ugyanazt teszed az újjászületés vize által a nemzetek üdvösségére. Kérünk, juttasd el az egész világot választott népednek, Ábrahám igazi fiainak méltóságára”.

Az evangélium kinyilatkoztatta nekünk az ősi előképek beteljesülését: halálával és föltámadásával Jézus Krisztus megszabadította az embert a radikális szolgaságtól, ami a bűn szolgasága, és megnyitotta számára az utat az igazi Ígéret földjére, az Isten Országába, amely az igazság, a szeretet és a béke országa. Ez az „exodus” (kivonulás) mindenekelőtt az ember bensőjében megy végbe, és a Szentlélekben való újjászületésben áll. Ez pedig a keresztség hatása, amelyet Krisztus éppen a húsvéti misztériumban ajándékozott nekünk. A régi ember helyet enged az új embernek; a korábbi élet a hátunk mögött, egy új életet élhetünk (vö. Róm 6,4). Ám ez a lelki értelemben vett „exodus” a teljes szabadulásnak az alapelve, amely képes minden emberi dimenziót megújítani, a személyeset és a társadalmit egyaránt.

Igen, Testvérek, Húsvét az emberiség valódi megmenekülése! Ha Krisztus – Isten Báránya – nem ontotta volna ki a vérét értünk, nem lenne semmiféle reményünk, a mi sorsunk és az egész világé elkerülhetetlenül a halál lenne. De Húsvét megfordította ezt az irányt: Krisztus föltámadása egy új teremtés, amint az ojtás az egész növényt helyreállítja. Ez egy olyan esemény, amely mélységesen megváltoztatta a történelem irányát, átbillentve egyszer s mindenkorra a jó, az élet, a megbocsátás oldalára. Szabadok vagyunk, megszabadultunk! Ezért örvendünk hát szívünk mélyéből: „Daloljunk az Úrnak, mert fölséges és dicsőséges!”

A keresztény nép, kiemelkedve a keresztség vizéből, azt a küldetést kapta, hogy az egész világon tanúsítsa ezt a szabadulást, vigye el Húsvét gyümölcseit mindenkinek. Ezek a gyümölcsök a bűnből való szabadulás új életét jelentik, amely visszakapta eredeti szépségét, jóságát és igazságát. Kétezer év során a keresztények – különösképpen a szentek – folytonosan a Húsvét élő tapasztalatával tették termékennyé a történelmet. Az Egyház a kivonulás népe, mivel állhatatosan éli a húsvéti misztériumot és sugározza megújító erejét minden időben és mindenütt. A mi korunkban is szüksége van az emberiségnek egy „exodusra”, nem felületes kiigazításokra, hanem lelki és erkölcsi megtérésre. Szüksége van az Evangélium megszabadítására, hogy kilépjen abból a súlyos krízisből, amely mélységes változásokat kíván, az emberek lelkiismeretétől kezdve.

Az Úr Jézustól kérem, hogy Közép-Keleten, különösen azon a Földön, amelyet megszentelt az ő halála és föltámadása, a népek igazi és végleges „exodusukban” tudjanak eljutni a háborúból, az erőszakból a békére és az egyetértésre. A keresztény közösségeknek, amelyek különösképpen Irakban annyi megpróbáltatást és szenvedést kell, hogy elviseljenek, a Föltámadott megismétli azokat a vígasszal és bátorítással teli szavait, amelyeket az apostoloknak mondott az utolsó vacsora termében: „Békesség nektek!” (Jn 20,21).

A latin-amerikai országoknak és a Karib-szigetek lakóinak, akik megtapasztalják a súlyosodó bűntények veszélyeit, összekötve a kábítószer-kereskedelemmel, Krisztus Húsvétja jelezze a békés együttélés győzelmét és a közjó tiszteletben tartását. Haiti szeretett népe, amelyet feldúlt a szörnyűséges földrengés tragédiája, élje át az „exodust” a gyászból, a kétségbeesésből egy új reménység felé, amelyet a nemzetközi szolidaritás támogat. A szeretett chileiek, akiket földre sújtott egy másik súlyos katasztrófa, de ragaszkodnak a hitükhöz, állhatatosan működjenek közre a helyreállítás művében.

A feltámadt Jézus erejében érjenek véget Afrikában a konfliktusok, amelyek folytonos rombolást, szenvedést okoznak. Érkezzék el az a béke, és az a kiengesztelődés, amely a kibontakozás garanciája. Különleges módon is az Úrra bízom a Kongói, a Guineai és a Nigériai Demokratikus Köztársaság jövőjét.

A Föltámadott tartsa fenn azokat a keresztényeket, akik hitükért szenvednek üldöztetést, egészen a halálig, úgy, mint Pakisztánban. A terrorizmustól és a társadalmi vagy vallási megkülönböztetésektől szenvedő országoknak Õ adjon erőt, hogy kezdjék újra a párbeszéd útját és a nyugodt együttélést. Minden nemzet felelős vezetőinek Krisztus Húsvétja adjon világosságot és erőt, hogy a gazdasági és pénzügyi tevékenységek végre az igazság, az igazságosság és a testvéri segítség kritériumai szerint folyjanak. Krisztus föltámadásának megszabadító hatalma hozzon fordulatot az egész emberiség számára, hogy ez győzze le az egyre terjedő „halál kultúrájának” sokasodó és tragikus kifejeződéseit, hogy az emberiség a szeretetnek és az igazságnak egy olyan jövőjét tudja megalapozni, amelyben minden emberi életet tisztelnek és elfogadnak.

Kedves Testvérek! A Húsvét nem valami mágia műve. Ahogyan a zsidók a Vörös tengeren túl pusztaságot találtak, úgy az Egyház is a Föltámadás után mindig a történelmet találja, annak örömeivel és reményeivel, fájdalmaival és aggodalmaival. Ennek ellenére ez a történelem megváltozott, az új és örök szövetség jelét viseli magán és valóban nyitott a jövőre. Ezért a reményben megszabadítva folytassuk zarándok utunkat, szívünkben hordozva az ősi és mindig új éneket: „Daloljunk az Úrnak, mert fölséges és dicsőséges!”

Fordította: Pákozdi István