„Az örömhír mindenkié”

2016. január 30. szombat 16:00

Évközi 4. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 4,21–30)

1. Jézus elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok”. Rendben, de melyik írás? – kérdezhetjük. A mai evangéliumi szakasz a múlt vasárnapinak a folytatása: Jézus szombatonként Galilea zsinagógáiban tanít, majd hazatérve Názáretbe ezt a részt olvassa fel: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje” (Iz 61,1–2; 29,18; 58,6).

A hallgatóság, azaz a város lakói jóleső érzéssel nyugtázzák a hallottakat: „Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak”. Bizonyára azt is remélték, hogy ha Kafarnaumban csodákat cselekedett, akkor most annál inkább így tesz Názáretben, ahol nevelkedett. Viszont amikor a remélt lokálpatrióta jelek helyett Jézus arról beszél, hogy Isten előtt minden ember egyforma, akkor haragra gerjednek és kiűzik a városon kívülre. Jézus csalódást okozott az embereknek, akárcsak korábban a próféták. „Egy próféta sem kedves a maga hazájában.”

2. A Szentírásban a próféta nem jövendőmondó, nem jós. A próféta Isten nevében beszél, az Úr szócsöve. Ezért is kezdi általában így beszédeit: „Így szól az Úr…; Ezt mondja az Úr…”. A prófétának az a feladata, hogy hitelesen és megmásítatlanul elmondja Isten igéjét, akár örömmel fogadja azt a hallgatóság, akár nem. Ezért gyakran a próféták ellen fordultak.

Ez történik Jézussal is. Arról beszél, hogy Isten jósága nem korlátozódik csupán a választott népre. Isten minden ember számára egyformán elérhető. Illés és Elizeus próféta esetét hozza példának. Bár sok özvegy élt Izraelben Illés próféta idejében, de ő csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz kapott küldetést. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Naamán. Jézus hallgatósága nem tudja elfogadni ezt az igazságot, hogy Isten szeretete és irgalma nem korlátozódik csupán rájuk, a választott népre. Izgalmas kérdés: vajon mi történne és milyen reakciót váltana ki, ha inkognitóban Jézus ma ugyanezt elmondaná nekünk, nekem a szentmise homíliájában…

3. Jézus hallgatóiként, sőt tanítványaiként és követőiként, nekünk is fel kell tennünk a kérdést, hogy tanítását hallgatván hogyan döntünk. Csak addig lelkesedünk-e érte, amíg tanítása kedvünkre való, vagy kitartunk mellette akkor is, amikor nem a mi elvárásaink, elképzeléseink vagy logikánk szerint cselekszik? Vagy csak a látszatra adunk („de hát nem József fia?”)?

Krisztus tanítványaiként, keresztényekként mi merünk-e próféták lenni? Készek vagyunk-e a prófétai tanúságtételre? Arra törekszünk-e, hogy Istennek legyünk tetszésére (aminek az is lehet az ára, hogy elveszítjük a népszerűséget az emberek előtt), vagy inkább választjuk a kompromisszumot, csakhogy tetszésére legyünk az embereknek?

Kovács Gergely/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
Címkék: elmélkedés
Vezető híreink - olvasta már?
pecsi-rita-az-ertekeles-nagy-hatalom2
Pécsi Rita: Az értékelés nagy hatalom

Az Új Ember katolikus hetilapban Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, pedagógiai szakértő Életre nevelő címmel havonta jelentkező rovatot indított. Első alkalommal az iskolai év végéhez közeledve az értékelés lehetőségeit tárja elénk, hogy valóban annak a kifejezése legyen, amit értéknek tartunk.

10:58
iranytu-dontesekhez-elsoaldozok-talalkozoja-mariagyudon
Iránytű a döntésekhez – Elsőáldozók találkozóját tartották Máriagyűdön

Közel hatszázan vettek részt a Pécsi Egyházmegye elsőáldozóinak találkozóján Máriagyűdön május 27-én. A második alkalommal megszervezett eseményre a 270 gyermeket, akik idén találkoznak először az Úrral az Eucharisztiában, szüleik és hitoktatóik is elkísérték.

09:01