„Legyünk az Úr előfutárai!” – Ternyák Csaba Mátrafüreden, Keresztelő Szent János ünnepén

Hazai – 2017. június 26., hétfő | 14:54

Az 1710–13-as pestisjárvány emlékét felidéző mátrafüredi Bene-búcsún június 25-én Ternyák Csaba egri érsek megáldotta a 250 éves, nemrég felújított Keresztelő Szent János-kápolnát.

KÉPGALÉRIA ― klikk a képre!

Mátrafüredben az a jó, hogy Gyöngyösön túl ez a falucska már maga az erdő, a Mátra. A természetbe simul, a vakáció, az önfeledt pihenés képzetei kötődnek hozzá. Bennem is gyermekkori nyaralások emlékeit idézi fel. Itt, amint megérkezik, szinte automatikusan ünneplőbe öltözik az ember lelke. Elfogódottá válunk, mert úgy érezzük, valami nagyon szép meghívásnak teszünk eleget. Itt jobban önmagunk lehetünk, mint „odalent”, a hétköznapjainkban. Mátrafüred nekem azt juttatja eszembe, hogy valami szép ünnep várva várt díszvendége vagyok ezen a világon.

A gyöngyösi kisvasútnál a gyöngyös-felsővárosi, Szent Bertalanról elnevezett plébánia ministránsai várják az érseket. Ma mindenki ingyen kap jegyet, hogy a 250 éves mátrafüredi Keresztelő Szent János-kápolna búcsúján és külső felújítását követő megáldásán minél többen részt vehessenek. Egy idős asszony félénken, csekély nyugdíját emlegetve érdeklődik a jegyárról, és nagyon megkönnyebbül, amikor ezt megtudja. Körtvélyesi Zsóka, a nap egyik szervezője elmondja: körülbelül háromszáz embert várnak, iskolákból és plébániákról egyaránt. Az EFOP- (Emberierőforrás-fejlesztési Operatív Program) pályázat keretében megvalósított találkozó háromgenerációs, és az a célja, hogy az érsekségi iskolák „kilépjenek a városba”, minél több embert szólíthassanak meg. Hagyományőrzés és társadalmi érzékenyítés, erőteljesebb szerepvállalásra motiválás, közösségteremtés, ifjúsági és sportrendezvények rendszeres szervezése, valamint településszépítés egyaránt szerepel az idén májusban indult hároméves program céljai között. Mára például rengeteg élelmiszercsomaggal készültek, a szabadtéri miséhez Mátrafüreden padokat, sátrakat állítottak fel, és a polgárőrség segítségét kérték a rendezvény biztosításához.

Megérkezik az érsek, és egyenként üdvözöl minden ministránst. Felszállunk a vonatra, a jegyünket senki sem kéri. Az idő bizonytalan, felhős, még azt sem tudni, nem lesz-e eső. De még félúton sem vagyunk, amikor derülni kezd az ég, és ez így is marad aztán egész délutánig. A kisvasút időnként két zöld fal között halad: az erdő kedves barátként vár, karjai közé ölel bennünket.

Mátrafüred-alsóra érkezve először a palóc babamúzeum és a Bene-ház előtt haladunk el, majd a leállított autók előtt átkelünk az úton, és máris a templomot körülvevő ligetben, a mátrai rengeteg „előszobájában” vagyunk. Nem háromszázan, hanem legalább kétszer-háromszor annyian. Az eseményt, a Bene-búcsút, amely ma különösen sokakat idevonzott, a Bene Egylet elevenítette fel 23 évvel ezelőtt. A Bene név onnét jön, hogy Mátrafürednek az 1930-as évekig Benehát volt a neve. Akkor Tátrafüred mintájára átnevezték, de fürdeni csak néhány éven át, a hatvanas években lehetett itt. A strandot gyorsan bezárták, mert rendkívül hideg vize miatt soha nem vált igazán népszerűvé.

Fúvószene hangjaira, népviseletbe öltözött kislányok között vonulunk a szabadtéri oltárhoz. A templom előtt Hiesz György, Gyöngyös polgármestere üdvözli az érseket, majd elkezdődik a szentmise.

Ternyák Csaba azzal kezdi, hogy ma lélekben egy kicsit mindannyian mátrafürediek vagyunk, majd megáldja a templomot, kegyelmének kiárasztására kérve az Istent az imádság e házára, azokért fohászkodva, akik áldozatukkal, munkájukkal lehetővé tették a felújítást. Azokról is megemlékezik, akik a templomba szertartásokra, imádkozni jönnek. „Sokaságuk legyen házad igazi ékessége” ― kéri költői szavakkal.

Prédikációjában a zsoltárt idézi: „Hálát adok neked, hogy oly csodásat alkottál.” Itt és most is a hálaadás ideje érkezett el ― hangsúlyozza. Csak az ember tud hálát adni. Ritkán gondolunk bele, milyen nagy dolog, hogy élhetünk, itt és most. Hogy élünk, és éppen mi élünk ― mert sok millió más ember is élhetne helyettünk. Ma a létezésünk feletti örömmel telik meg a lelkünk, mert ráébredünk, hogy ez kiválasztás eredménye. Hálát adunk, hogy dicsérhetjük az Istent.

Ez a nap Keresztelő Szent János születésnapjának az ünnepe. Rajta kívül csak két másik személy születésnapját ünnepeljük az Egyházban: Jézusét és Máriáét. Hogyan lehetséges, hogy János ennyire fontos számunkra? Előfutár volta teszi azzá. Az a küldetése, hogy a választott nép életét „átállítsa”. Amikor Mátrafüredre utaztunk, a vonat egy szakaszon lelassult, majd nagyot zökkenve indult tovább. Akkor állították át a váltót, hogy jó irányba haladjunk. Mindenki életében szükség van erre a váltásra! ― fogalmaz Ternyák Csaba.

Egy paphoz egyszer a mise után bement valaki, és lelkendezve elújságolta, hogy megtért a prédikációja hatására. ― És melyik rész hatott önre így? ― kérdezte a pap, egy kicsit kihúzva magát. ― Az, amikor így szólt: „Most pedig áttérek prédikációm második részére.” Ekkor ugyanis ráébredtem: ideje lenne nekem is áttérnem életem második részére.

Az Úr mindannyiunkat erre a váltásra hív, de nagyon szelíden, szabadságunkat feltétlenül tiszteletben tartva. Mindennap felkínálja a váltás lehetőségét, és arra indít, hogy begyakoroljuk, hogyan választhatjuk egyre inkább őt, fogadhatjuk be egyre inkább az életünkbe. Így van ez ma is, itt is, ezen a csodás helyen. Az Isten arra kér, hogy ismerjük fel: eddig rossz irányba tartottunk, és korrigáljunk. De nemcsak erre, hanem arra is, hogy legyünk az előfutárai, mint Keresztelő Szent János volt. Hogy békességünket, örömünket észrevegyék a környezetünkben. Hogy kilépjünk életünk középpontjából, és Jézusnak, embertársainknak adjuk át a helyet. Önzetlen, másokért tevő, közösségi emberekké váljunk.


* * *

Juhász atya 2015 óta tervezte már, hogy belevág a templom külső felújításába ― mondja Gyöngyös polgármestere. ― Mivel egy 250 éves épület esetén mindig kell meglepetésekre és így költségnövekedésre számítani, végül 25 millióba kerültek a munkálatok, amelyek közel felét a város állta. Fontos és látogatott templom ez, mert sok itt üdülő ember és környékbeli jön el ide. Egy másik ügyben is örvendetes előrelépést tettünk az egyházközséggel összefogva: idén indul a gyöngyösi Szent Bertalan-templom toronysisakjának újjáépítése, amely még az 1917-es tűzvészben égett le, és azóta csak „ideiglenes” pótlása volt. Felújítjuk, szélesítjük és templomtól templomig kibővítjük továbbá a Gyöngyösről Mátrafüredre vezető kerékpárutat.

Mátrafüred Gyöngyös részönkormányzata, amelynek megvannak a maga jogos szempontjai, főleg turisztikai érdekei. Nagyobb parkolóra volna például szükségük, mert időről időre országos rendezvények házigazdája a település.

Nagy örömünk, hogy az egykori, legendás Avar Szállót, amely hosszú időn át üresen állt, jövőre újranyitják. A szakszervezeti üdülési rendszer a kilencvenes években összeomlott, de a kétezres évek végén jó néhány új szálloda épült, és azóta évente 15-20 százalékkal több turista érkezik. Páratlan természeti kincsek helyszíne a Mátra: Sóstón van például az ország legmagasabban fekvő tava, amelynek környékét nemrég sikerült rendbe tennünk. Libegő épül, szépülnek-virágosodnak a mátrai települések, sok asztmás beteg jön hozzánk gyógyulni.

Gyöngyös lakossága azonban sajnos egyre fogy és öregszik, szeretnénk ezen ösztöndíjprogramokkal, a fiatalok motiválásával, itt-tartásával változtatni.

* * *

A Bene-búcsú, amióta egyesületünk 1992-ben újraindította, mindig kétnapos ― meséli Horváth Imre, a Bene Egylet elnöke. ― Az első nap a polgári, a második az egyházi része zajlik. Tegnap nyolc órától kispályás labdarúgó-bajnokságot, aszfaltrajzversenyt és a település történetét bemutató fotókiállítást rendeztünk.

A Bene-házban, a híres egykori benei csárda épületében vagyunk. A csendes kertben hinta, a falon emléktábla: „1829. szeptember 1-jén itt aludt Vörösmarty Mihály.” A kapun pedig búcsúzóul ezt olvassuk: „Sokkal több virágot az élet útjára, mert a sírokon már úgyis hiába.” Mátrafüreden ma sok ötletet kaptunk hozzá, hogyan fogadhatnánk meg az intelmet.

Fotó: Merényi Zita

Videó: Szent István Televízió

Kiss Péter/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria