„Szörnyű elbeszélni, mi van ottan” – dokumentumfilm az Urániában Botticelli pokolábrázolásáról

A Vénusz születése vagy a Tavasz – a három gráciával – sokak számára ismert festmények, a firenzei Uffizi képtár féltve őrzött kincsei. Botticelli leghíresebb nőalakjai a földi boldogság, az életöröm megtestesítői. Azonban a nagy reneszánsz festő nemcsak a mulandó élet szépségeit ábrázolta, hanem az életre és a halálra vonatkozó végső kérdéseket is feltette. Madách Az ember tragédiájában így fogalmazott: „Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni!”, Botticelli pedig Dante Isteni színjátékának Pokla alapján kereste a válaszokat ezekre a kérdésekre.

Az Uránia Nemzeti Filmszínház A művészet templomai című legújabb ismeretterjesztő sorozatában a reneszánsz egyik legismertebb alkotója, Sandro Botticelli (1445–1510) munkásságának egy kevéssé ismert részébe enged betekintést. A Botticelli: Dante pokla című dokumentumfilm olyan, mintha egy izgalmas krimit látnánk, nem éppen könnyű feladat kideríteni, hogy mi is történt úgy nagyjából ötszáz évvel ezelőtt Firenzében.

Vajon hogyan jött létre Botticellinek a Pokol térképe (Inferno) című, nagy méretű, kézzel festett lapja, amely a pokol mély bugyrait ábrázolja, szintenként és körkörösen, mintha csak egy hatalmas spirál lenne? Hamar kiderül, ez csak egy rajz a sok közül, a feltevések szerint Botticelli nagyjából 102 lapot készített illusztrációként Dante művéhez. Mára ezek közül nyolcvan-egynéhány darab maradt fenn, amelyeket a legkülönfélébb helyeken találhatunk meg, mint például a Vatikánban vagy Berlinben.

Az oknyomozó filmből megismerhetjük a 15. századi Firenzét, Botticelli szülővárosát: azt, hogy hogyan nézett ki a város, vagy miként működött a híres Ponte Vecchio híd ebben az időben.

Titkosnak hitt, páncélajtókkal védett archívumokban őrzik a Vatikán dokumentumait, leveleit, értékes grafikai gyűjteményét. Innen hozták ki a Pokol térképét is a film kedvéért. Nagy teljesítményű szkennerrel digitalizálták ezt a különleges grafikát, ezáltal olyan részleteket is megnézhetünk rajta, amelyeket szabad szemmel alig láthatnánk.

Az utóbbi évtizedben a Vatikáni Könyvtár munkatársai igyekeznek minél több könyvet, nyomatot, iratot digitalizálni és az érdeklődők rendelkezésére bocsátani – hallhatjuk a dokumentumfilmben a Vatikán egyik illetékesétől.

A „cselekmény” több szálon fut, szép lassan bontakozik ki a történet: részleteket látunk a Pokol térképéből, erős nagyításban látjuk a sokszor csak nyolc-tíz milliméteres figurákat, szenvedőket, kárhozottakat, bűnösöket; közben pedig halljuk, illetve olvassuk a vásznon Dante szövegét, Babits Mihály fordításában.

Eközben a dokumentumfilm készítői az utca emberét is megkérdezik: mit is gondol a pokolról, hogyan vélekedik egy mai fiatal a túlvilágról, a sátánról.

Láthatjuk azt a firenzei helyszínt is, ahol Lorenzo Pierfrancesco de Medici felkérte Botticellit Dante művének illusztrálására. A mester először talán fel sem mérte, milyen óriási feladatra vállalkozott. Lorenzo Medici tulajdonképpen egy hatalmas képeskönyvet rendelt meg a quattrocento egyik legnagyobb festőjétől. A filmből megtudhatjuk, hogy Botticelli tíz évig dolgozott rajta, mivel időnként megszakította az alkotást, hogy más megbízásoknak is eleget tudjon tenni. 1480 és 1490 között munkálkodott a mester ezen a művészettörténetben egyedülálló művön – vagy ahogy manapság mondanánk: képregényen.

Botticelli fémpálcákkal rajzolt, először ezüstvesszővel vázolta papírra figuráit: embereket, ördögöket, szörnyeket, sárkányokat és magát az emberevő Lucifert is. Később, amikor elkészült a vázlatokkal, tollal átrajzolta azokat, véglegesítve ezzel a lapokat. A színes festést későbbre hagyta, és mint láthatjuk a filmben, végül csak néhány lapot festett meg teljesen, a grafikák többsége színezés nélkül maradt. Valószínűleg nem maradt rá elég ideje a mesternek.

„Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
Ó szörnyű elbeszélni, mi van ottan,
s milyen e sűrű, kusza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.”

(Isteni színjáték, I. ének – A sötét erdőben)

Dante művében a Pokol egy fokozatosan szűkülő tölcsér. Bejárata Jeruzsálem mellett, a Golgota hegyénél található, alján, a Föld középpontjában jégbe fagyva ül a háromfejű Lucifer, három szájában Júdással, Brutusszal és Cassiusszal. A Pokol legmélyebb pontjától felfelé lehet haladni a Purgatórium hegyének irányába.

Úgy látszik, a dokumentumfilmek új korszakához érkeztünk, hiszen a hétköznapi néző számára nem éppen könnyen befogadható témákat dolgoznak fel mostanában az olasz, német vagy éppen spanyol alkotók. Ilyen volt a nemrégiben vetített Bosch: A gyönyörök kertje, illetve a múlt hónapban a Pápai bazilikák című ismeretterjesztő film is. Remek aláfestő zenével kísért, drámai hangvételű, elemző, kutató, az újabb felfedezéseket és összefüggéseket bemutató alkotások ezek, melyek ugyanakkor közérthetők, a témában talán kevésbé járatos néző számára is élvezetesek.

Mészáros Ákos/Magyar Kurír