A 2016-os Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus célja az ázsiai evangelizáció fellendítése

2016. január 21. csütörtök 16:12

Január 24. és 31. között rendezik a Fülöp-szigeteki Cebuban az 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. A világrendezvényről Piero Marini érsekkel, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnökével beszélgetett a Vatikáni Rádió olasz nyelvű adásának szerkesztője.

Új lendületet adni az ázsiai evangelizációnak – ez a célja a január 25-én, a Fülöp-szigeteki Cebuban kezdődő és január 31-ig tartó 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak. Az idei kongresszus alapdokumentumának címéül Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből vett szavait választották: „A bennetek lévő Krisztus, a dicsőség reménye” (Kol 1,27). A dokumentum a 2012-ben Dublinban megkezdett témát követi. Az eseményre 71 ország közel tízezer képviselőjét várják.

Az idei Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus központi témája a remény lesz,  egy olyan kontinensen, ahol a remény elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberek – legfőképp a fiatalok – jövőt lássanak maguk előtt – mondja Piero Marini érsek.

Erdő Péter bíboros vezetésével magyar delegáció is részt vesz az 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson a Fülöp-szigeteken.


– A kongresszust a Fülöp-szigeteken rendezik meg, amely az egyetlen ázsiai ország – talán még Kelet-Timor jöhet szóba –, ahol a lakosság többsége katolikus…

– Valóban, a Fülöp-szigetek kivételnek számít Ázsiában, azon a földrészen, ahol Jézus született, s ahol ma őt kevésbé ismerik. Jelenleg a filippínók közül körülbelül 100 millióan katolikusok, ami 80%-os arányt jelent. Így ők – nekünk, katolikusoknak – kiindulási pontok az ázsiai evangelizációban. Cebu pedig különleges helyet foglal el a Fülöp-szigetekiek szívében. Tudjuk, hogy Ázsia evangelizálása több lépcsőben zajlott. Az evangélium hirdetését az asszír misszionáriusok – úgynevezett káldeusok – kezdték el, abból a térségből kiindulva, ahonnan Ábrahám is származott. S képzeljük el, hogy több forrás szerint ennek a káld egyháznak – amely addigra eljutott Mongóliába, Indonéziába és Indiába – több híve volt, mint Rómának és Konstantinápolynak összesen. Később azonban a szír nyelv használata és az inkulturáció (az evangélium, a keresztény hit beépülése a nép kultúrájába – a szerk.) elmaradása miatt ez az evangelizációs tevékenység megszűnt. Aztán 1200–1300 körül megjelentek a ferencesek, majd később a jezsuiták is, az 1800-as évektől kezdve pedig további szerzetesrendek folytatták a Fülöp-szigetek evangelizálását. Az biztos, hogy a Fülöp-szigeteket a spanyolok térítették meg, akik 1521-ben érkeztek Cebuba – s mi éppen ezért tartjuk itt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. A filippínók például szolgálhatnak egész Ázsia számára, hiszen náluk megvalósult az az inkulturáció, amely harminc éve folyamatosan valamennyi ázsiai püspöki konferencia meghatározó programja. Ezek a konferenciák az evangelizáció alapjává a dialógust tették, hiszen egy kultúrákban gazdag kontinensről beszélünk. Ha nem valósul meg a hit vagy a liturgia inkulturációja, akkor természetesen ezek később nyom nélkül eltűnnek.

– Ázsiában még ma is sok keresztényt üldöznek…

– Igen, és sajnos ez az egyik alapvető oka annak, hogy Ázsiában a katolikus egyház mint a nyugathoz kapcsolódó egyház képe jelenik meg. Ez pedig nagy akadályt jelent az evangelizációban. Ezért van szükség a hit inkulturációjára és a vallásközi párbeszédre. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus célja, hogy megmutassa, az Eucharisztia miként válhat a megbocsátás és a megbékélés helyévé, ahol mindenki felismerheti, hogy ugyanannak az Istennek a gyermeke és a másiknak a testvére.

– Mik a gyümölcsei ezeknek a kongresszusoknak?

– Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy az eucharisztikus világkongresszusok az 1800-as évek végétől végigkísérik az egyház történelmét. Az első eucharisztikus világkongresszust 1881-ben rendezték meg a franciaországi Lille-ben. Akkoriban a kongresszusokon a láthatóságon volt a hangsúly, hiszen a 1800-as években sok kormány katolikusellenes volt, és a hívők láttatni akarták magukat. Ezért nagy figyelmet szenteltek a körmeneteknek, mintegy kifejezve azt, hogy újra birtokba veszik a várost. Aztán mikor X. Piusz pápa lecsökkentette az elsőáldozás korhatárát, az eucharisztikus kongresszusok a fiatalok több ezres elsőáldozásává váltak. XI. Piusz alatt a kongresszusok missziós jellege csúcsosodott ki, hiszen Európán kívül rendezték meg őket, például Amerikában. Tehát azt láthatjuk, hogy a kongresszus mindig egy olyan mozgalom volt, amely végigkísérte és meghatározta az egyház történelmét. Aztán 1960-ban a müncheni kongresszussal fordulópont következett: az eucharisztikus körmenetek és a szentmisén kívüli szentségimádások helyett, melyek addig meghatározták a kongresszusokat, az Eucharisztia ünneplése került a középpontba. Azok, akik elmennek Cebuba, azért mennek, hogy tanúságot tegyenek az egyetemes egyházról a cebui részegyháznak, de azért is mennek, hogy megéljék ezt a tanúságtételt. Cebuban nem a világ nagy metropoliszát kell hogy lássák, hanem nagyon szegény lakosságát. Ugyanakkor ezek a szegénységben élő filippínók olyan emberek, akiknek mély hitük van, s akik nagy szeretettel viseltetnek az élet és a boldogság iránt. Én szívesen megyek közéjük, hiszen a munkás élet és a hit példáját adták mindig és adják még ma is az egész világ számára. Szóval ez is egy lehetőség, hogy megköszönjem minden filippínónak szerte a világon, hogy tanúságot tesznek a hitről és a katolikus egyház egységéről.

Eucharisztikus világkongresszus Budapesten

1938. május 25–29-e között Budapesten tartották a 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. 1937. május 23-án, Szentháromság vasárnapján az eucharisztikus világkongresszus és Szent István jubileuma (Szent István halálának 900. évfordulója) összekapcsolásával a budapesti Szent István-bazilikában ünnepélyes vesperás keretében megnyitották a kettős szentévet. A szervezést egyházi részről az Actio Catholica, állami részről a Szent István Emlékév Országos Bizottsága végezte.

A budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelmondata ez volt: Eucharistia vinculum caritatis, azaz Az Oltáriszentség a szeretet köteléke. A pápát Eugenio Pacelli bíboros államtitkár (a későbbi XII. Piusz pápa) legátusként képviselte.

A budapesti kongresszus csúcspontja május 29-én, vasárnap volt. A pápai legátus vezetésével a Hősök terén bemutatott szentmisén mintegy félmillió hívő vett részt. A szentmise végén rádión keresztül maga XI. Piusz pápa köszöntötte és áldotta meg a jelenlévőket.

Forrás: Magyar katolikus lexikon

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió olasz nyelvű adása

Magyar Kurír
(zn)

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kitekintő
Vezető híreink - olvasta már?
ferenc-papa-gondoljuk-ki-az-irgalmassag-uj-cselekvesformait-szeretet-kepzeloerejevel
Ferenc pápa: Gondoljuk ki az irgalmasság új cselekvésformáit a szeretet képzelőerejével!

A pápa június 30-án általános kihallgatást tartott, melynek keretében az irgalmasság cselekedeteiről tartott katekézist az utolsó ítéletről szóló jézusi példabeszéd (Mt 25,31–46) alapján, majd beszélt nemrég véget ért örményországi, valamint közelgő grúziai és azeri látogatásáról.

2016. június 30. csütörtök
megrendult-a-hely-ahol-egyutt-voltak-fogvatartottak-zarandokoltak-szentkuti-kegyhelyre
„Megrendült a hely, ahol együtt voltak” – Fogvatartottak zarándokoltak a szentkúti kegyhelyre

Június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén tizenöt büntetés-végrehajtási intézményből százharminc fogvatartott gyűlt össze a mátraverebély-szentkúti kegyhelyen, az irgalmasság szentévében rendezett zarándoklaton. A nap lelkivezetője Bíró László püspök volt.

2016. június 30. csütörtök