A 2016-os Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus célja az ázsiai evangelizáció fellendítése

2016. január 21. csütörtök 16:12

Január 24. és 31. között rendezik a Fülöp-szigeteki Cebuban az 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. A világrendezvényről Piero Marini érsekkel, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnökével beszélgetett a Vatikáni Rádió olasz nyelvű adásának szerkesztője.

Új lendületet adni az ázsiai evangelizációnak – ez a célja a január 25-én, a Fülöp-szigeteki Cebuban kezdődő és január 31-ig tartó 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak. Az idei kongresszus alapdokumentumának címéül Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből vett szavait választották: „A bennetek lévő Krisztus, a dicsőség reménye” (Kol 1,27). A dokumentum a 2012-ben Dublinban megkezdett témát követi. Az eseményre 71 ország közel tízezer képviselőjét várják.

Az idei Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus központi témája a remény lesz,  egy olyan kontinensen, ahol a remény elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberek – legfőképp a fiatalok – jövőt lássanak maguk előtt – mondja Piero Marini érsek.

Erdő Péter bíboros vezetésével magyar delegáció is részt vesz az 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson a Fülöp-szigeteken.


– A kongresszust a Fülöp-szigeteken rendezik meg, amely az egyetlen ázsiai ország – talán még Kelet-Timor jöhet szóba –, ahol a lakosság többsége katolikus…

– Valóban, a Fülöp-szigetek kivételnek számít Ázsiában, azon a földrészen, ahol Jézus született, s ahol ma őt kevésbé ismerik. Jelenleg a filippínók közül körülbelül 100 millióan katolikusok, ami 80%-os arányt jelent. Így ők – nekünk, katolikusoknak – kiindulási pontok az ázsiai evangelizációban. Cebu pedig különleges helyet foglal el a Fülöp-szigetekiek szívében. Tudjuk, hogy Ázsia evangelizálása több lépcsőben zajlott. Az evangélium hirdetését az asszír misszionáriusok – úgynevezett káldeusok – kezdték el, abból a térségből kiindulva, ahonnan Ábrahám is származott. S képzeljük el, hogy több forrás szerint ennek a káld egyháznak – amely addigra eljutott Mongóliába, Indonéziába és Indiába – több híve volt, mint Rómának és Konstantinápolynak összesen. Később azonban a szír nyelv használata és az inkulturáció (az evangélium, a keresztény hit beépülése a nép kultúrájába – a szerk.) elmaradása miatt ez az evangelizációs tevékenység megszűnt. Aztán 1200–1300 körül megjelentek a ferencesek, majd később a jezsuiták is, az 1800-as évektől kezdve pedig további szerzetesrendek folytatták a Fülöp-szigetek evangelizálását. Az biztos, hogy a Fülöp-szigeteket a spanyolok térítették meg, akik 1521-ben érkeztek Cebuba – s mi éppen ezért tartjuk itt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. A filippínók például szolgálhatnak egész Ázsia számára, hiszen náluk megvalósult az az inkulturáció, amely harminc éve folyamatosan valamennyi ázsiai püspöki konferencia meghatározó programja. Ezek a konferenciák az evangelizáció alapjává a dialógust tették, hiszen egy kultúrákban gazdag kontinensről beszélünk. Ha nem valósul meg a hit vagy a liturgia inkulturációja, akkor természetesen ezek később nyom nélkül eltűnnek.

– Ázsiában még ma is sok keresztényt üldöznek…

– Igen, és sajnos ez az egyik alapvető oka annak, hogy Ázsiában a katolikus egyház mint a nyugathoz kapcsolódó egyház képe jelenik meg. Ez pedig nagy akadályt jelent az evangelizációban. Ezért van szükség a hit inkulturációjára és a vallásközi párbeszédre. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus célja, hogy megmutassa, az Eucharisztia miként válhat a megbocsátás és a megbékélés helyévé, ahol mindenki felismerheti, hogy ugyanannak az Istennek a gyermeke és a másiknak a testvére.

– Mik a gyümölcsei ezeknek a kongresszusoknak?

– Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy az eucharisztikus világkongresszusok az 1800-as évek végétől végigkísérik az egyház történelmét. Az első eucharisztikus világkongresszust 1881-ben rendezték meg a franciaországi Lille-ben. Akkoriban a kongresszusokon a láthatóságon volt a hangsúly, hiszen a 1800-as években sok kormány katolikusellenes volt, és a hívők láttatni akarták magukat. Ezért nagy figyelmet szenteltek a körmeneteknek, mintegy kifejezve azt, hogy újra birtokba veszik a várost. Aztán mikor X. Piusz pápa lecsökkentette az elsőáldozás korhatárát, az eucharisztikus kongresszusok a fiatalok több ezres elsőáldozásává váltak. XI. Piusz alatt a kongresszusok missziós jellege csúcsosodott ki, hiszen Európán kívül rendezték meg őket, például Amerikában. Tehát azt láthatjuk, hogy a kongresszus mindig egy olyan mozgalom volt, amely végigkísérte és meghatározta az egyház történelmét. Aztán 1960-ban a müncheni kongresszussal fordulópont következett: az eucharisztikus körmenetek és a szentmisén kívüli szentségimádások helyett, melyek addig meghatározták a kongresszusokat, az Eucharisztia ünneplése került a középpontba. Azok, akik elmennek Cebuba, azért mennek, hogy tanúságot tegyenek az egyetemes egyházról a cebui részegyháznak, de azért is mennek, hogy megéljék ezt a tanúságtételt. Cebuban nem a világ nagy metropoliszát kell hogy lássák, hanem nagyon szegény lakosságát. Ugyanakkor ezek a szegénységben élő filippínók olyan emberek, akiknek mély hitük van, s akik nagy szeretettel viseltetnek az élet és a boldogság iránt. Én szívesen megyek közéjük, hiszen a munkás élet és a hit példáját adták mindig és adják még ma is az egész világ számára. Szóval ez is egy lehetőség, hogy megköszönjem minden filippínónak szerte a világon, hogy tanúságot tesznek a hitről és a katolikus egyház egységéről.

Eucharisztikus világkongresszus Budapesten

1938. május 25–29-e között Budapesten tartották a 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. 1937. május 23-án, Szentháromság vasárnapján az eucharisztikus világkongresszus és Szent István jubileuma (Szent István halálának 900. évfordulója) összekapcsolásával a budapesti Szent István-bazilikában ünnepélyes vesperás keretében megnyitották a kettős szentévet. A szervezést egyházi részről az Actio Catholica, állami részről a Szent István Emlékév Országos Bizottsága végezte.

A budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelmondata ez volt: Eucharistia vinculum caritatis, azaz Az Oltáriszentség a szeretet köteléke. A pápát Eugenio Pacelli bíboros államtitkár (a későbbi XII. Piusz pápa) legátusként képviselte.

A budapesti kongresszus csúcspontja május 29-én, vasárnap volt. A pápai legátus vezetésével a Hősök terén bemutatott szentmisén mintegy félmillió hívő vett részt. A szentmise végén rádión keresztül maga XI. Piusz pápa köszöntötte és áldotta meg a jelenlévőket.

Forrás: Magyar katolikus lexikon

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió olasz nyelvű adása

Magyar Kurír
(zn)

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kitekintő
Vezető híreink - olvasta már?
ferenc-papa-az-egyhaz-vilag-ma-titeket-nez-es-tanulni-akar-toletek
Ferenc pápa: Az egyház, a világ ma titeket néz, és tanulni akar tőletek!

Július 28-án, csütörtök este a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón egy énekes, táncos, szenteket, tanúságtételeket felvonultató ünnepség keretében fogadták a fiatalok a közéjük (villamoson) érkező Ferenc pápát.

11:50
szekely-janos-gonoszsag-hatalma-nem-korlatlan-vilagban
Székely János: A gonoszság hatalma nem korlátlan a világban

Július 28-án, csütörtökön Székely János esztergom-budapesti segédpüspök tartott katekézist a krakkói Fatimai Boldogasszony-templomban. Elmélkedésében Isten irgalmáról beszélt, mint ami egyedül képes gátat szabni a gonosz hatalmának.

2016. július 28. csütörtök