A kassai vértanúkra emlékeztek a magyar jezsuiták ünnepén

Megszentelt élet – 2018. szeptember 11., kedd | 14:02

Többszörös ünnepet ültek szeptember 7-én a magyarországi jezsuiták. A hazai rendtartomány védőszentjei, a kassai vértanúk emléknapján lektort és akolitust avattak, valamint megemlékeztek arról, hogy 70 éve áldották meg a pesti Úti Boldogasszony-kegyképet.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Csaknem húsz jezsuita, köztük fél tucat külföldi pap, magyar és német nyelvű köszöntő, dán kórus éneke, meghitt közösségi alkalom – ez fogadta mindazokat, akik szeptember 7-én, pénteken délután betértek a pesti Jézus Szíve-templomba. Több tényező is segítette, hogy a hazai jezsuiták Veni Sanctéval is felérő szentmiséjükkel kivételesen ünnepélyesen kezdjék az új tanévet. Száztíz évvel ezelőtt, 1909-ben ezen a napon jött létre a magyar rendtartomány, melynek védőszentjei, a kassai vértanúk – Szent Márk, István és Menyhért – 1619. szeptember 7-én áldozták életüket a katolikus hit védelmében. S egy jubileum: hetven esztendeje áldották meg a ma a templom előtt látható Úti Boldogasszony-kegyképet – ennek megfelelően a szentélyben a vértanúk ereklyéi mellett kiállították Feszty Masa festményének másolatát.


A szentmise elején Vízi Elemér tartományfőnök nemcsak a rend központjában dolgozókat, hanem a távolról érkezett vendégeket is köszöntötte: a szomszédos provinciák vezetőit és munkatársaikat. A magyar jezsuitákkal együtt ünnepelt Christian Rutishauser Svájcból, az osztrák Bernhard Bürgler, Németországból Johannes Siebner, valamint a litván Vidmantas Šimkunas. Ezen alkalom arra is szolgált, hogy az elsőfogadalmas rendtársak megújítsák elköteleződésüket Istenhez és a Jézus Társaságához – amit évente két alkalommal tesznek meg –, Kajtor Domonkos ifjú jezsuita pedig ezen a napon kapta meg a lektori és akolitusi szolgálatot, így ő olvasta a szentmise olvasmányát a Bölcsesség könyvéből, és a liturgia végén az áldoztatásban is közreműködött.


A templom segédlelkésze, Bellovics Gábor által felolvasott evangélium után a szentbeszédet Horváth Árpád mondta. A templomigazgató felidézte a kegykép előtörténetét, mely szerint, amikor Szent Ignác és társai megérkeztek Rómába, hogy felajánlják szolgálatukat a pápának, még nem tudták, merre vezet tovább az útjuk. Miközben helyüket keresték a városban, gyakran imádkoztak a középkor óta tiszteletnek örvendő bizánci ikon, a Madonna della Strada kegyképe előtt az egyik kápolnában. Ignác küldetését az Úti Boldogasszony oltalma alá helyezte, s miután engedélyezte a rend működését, a pápa a templomocskát a Jézus Társasága gondjaira bízta.

A képről az évszázadok során számos másolat készült, Magyarországon például a pesti Jézus Szíve-templom mellett látható. Horváth Árpád említette azt is, hogy mekkora szerepe volt a kegyképnek a 20. században, a szerzetesek szétszóratásának idején. Amikor ugyanis 1949-ben a rendtartomány fiataljai külföldre voltak kénytelenek menekülni, hogy felkészülhessenek jezsuita hivatásukra, hontalan életüket és a magyar rendtartományt az Úti Boldogasszony oltalmába ajánlották. Miután pedig a kommunista diktatúra idején elhurcolták az itteni rendházban lakó jezsuitákat, s a templomot bezárták, a hívek napokon keresztül a helyszínen imádkoztak a kegykép előtt.

A Boldogasszony és a rendtartomány ünnepe összekapcsolódik, hiszen mindkettő a katolikus identitás szerves része. A kassai vértanúkat ugyanis 1619-ben a kálvinista Rákóczi György hajdúi végezték ki, mert nem voltak hajlandók megtagadni katolikus hitüket. Horváth Árpád szerint azonban ma e tényre nem a protestantizmussal való szembenállás jegyében emlékezünk, sokkal inkább önazonosságunk erősítését, valamint az Egyházáért meghalni is kész ember tiszteletre méltó áldozatát látjuk benne.


A szentmise után a dán Local Vocals Nysted adott rövid koncertet, a rend tagjai, a provincia munkatársai és külföldi vendégeik pedig a templomkertben folytatták az ünneplést, immár kötetlen módon.

Forrás: Jezsuita.hu

Fotó: Komporday Tamás

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria