A létezés a legnagyobb ajándék – Szentmise és tanúságtétel a krízisben lévő családokért Győrben

Hazai – 2019. március 26., kedd | 15:01

A Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepét megelőző napon, március 24-én, egyben nagyböjt harmadik vasárnapján Németh László általános püspöki helynök mutatott be ünnepi szentmisét a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmisét követően Olaj-Rabóczky Anett tett tanúságot Martin Hudáček Meg nem született gyermekek című vándorszobra mellett.

A Könnyező Szűzanya kegyoltára előtt elhelyezett szobor üzenete titkot hordoz, okulásunkra alkotta meg a művész – fogalmazott szentbeszédében Németh László atya. – Ezen a szentmisén az abortusz áldozataira gondolva vegyünk részt, álljunk mindazok mellé, akik abortuszban veszítették el a gyermeküket. Lélekben fogjuk meg azoknak a házaspároknak a kezét is, akik még nem élhették át az életadás örömét, de remény él a szívükben, hogy megérhetik a csodát, amikor élet születik erre a világra. Az Úristen a teremtéskor nemcsak szeretetét és boldogságát akarta megosztani az emberrel, hanem magát az embert is életadó, boldogságot adó lénnyé kívánta tenni. Az ember maga is a teremtés részesévé válik, amikor életet fakaszt. „Az Egyház (…) szilárdan hiszi, hogy az emberi élet, bármilyen törékeny és keserves, mindig az Isteni Jóság nagyszerű ajándéka” – idézte a szentmise főcelebránsa II. János Pál pápa Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdítását.

Olaj-Rabóczky Anett tanúságtételében saját keresztútjának állomásait idézte fel: kezdve az egyetemi években megtapasztalt szabadságvágytól és egy alkalmi kapcsolatban szerzett sérülésektől, amikor megfogamzott benne egy új élet, de nem tudott mellette dönteni. Leendő férje segítségével talált rá a hitre, életpéldája bizonyíték arra, hogy az Úr a legkilátástalanabb helyzeteket is képes kegyelemforrássá változtatni: „Elkezdtem szentmisére járni Dáviddal. Egy alkalommal felnéztem a templom kupolájára, és egész bizonyossággal tudtam és éreztem, hogy Isten lát engem, és szeret. És mindig is gondoskodott rólam, minden pillanatban, csak én nem vettem észre.” Az első gyermeküket várták fiatal házasokként, amikor a korábban letettnek érzett teher ismét súlyossá kezdett válni: „Az első gyermekes szülők büszkeségével mentünk el a nőgyógyászhoz, hogy íme, várandós vagyok. A nőgyógyász megcsinálta az ultrahangot, nagy képernyőn láthattuk, hogy ki is van bent a pocakban. Ott volt az első kisfiunk, aki nagyon aktív volt, odafordult a kamerához, kalimpált kezével, lábával. Szemlátomást kapcsolatba akart velünk kerülni, érezte, hogy mi vagyunk a szülei. Ekkor értettem meg, hogy egy egész kis emberke van bent kezdetektől. Ahogy kijöttem a rendelő ajtaján, egy tőr hasított a szívembe: nekem volt egy ugyanennyi idős kisbabám, én voltam az édesanyja, és neki azt mondtam, hogy nem jöhet a világra. Azt is megértettem, hogy Isten mi többet adhatott volna nekünk, mint az életet. A létezés a legnagyobb ajándék, amit tőle kaphatunk.”

Újabb nehéz időszak állt Anett előtt, annak ellenére, hogy Dávid stabil családi hátteret biztosított számára. Ekkor ismerkedtek meg a lelki adoptálás lehetőségével: férjével vállalták, hogy veszélyeztetett magzatgyermekeket hordoznak imáikban kilenc hónapig. Anett a harmadik fiukkal volt várandós, amikor megélt egy bensőséges lelki találkozást elveszített gyermekével. Ezen a találkozáson keresztül felismerte az Úristen végtelen irgalmát és a saját hivatását: „Azt éreztem, hogy az abortusz igazságtalanságát el kell mondanom mindenkinek.”

Férjével – akivel három kisfiút és egy kislányt nevelnek – megértették, hogy az abortuszban nemcsak a krízisben lévő édesanya, hanem az egész társadalom érintett. „Egy abortuszra készülő lány olyan, mint aki egy szakadék felé rohan az üldözői elől, és nem lát más lehetőséget, minthogy a mélybe vesse magát. Sokan vannak az út mentén. Hogyha csak az egyikük nyújtaná felé a kezét, megmenekülne. A szegénység vagy egy válságos életállapot nem szülhet életellenes döntést” – fogalmazott Olaj-Rabóczky Anett, felhívva a hallgatóság figyelmét arra, hogy az abortusz mellett döntő lányok, asszonyok a legtöbb esetben teljesen magukra maradnak, nincs senki, aki melléjük állna.

A tanúságtétel zárásaként Anett beszélt a férje által alapított József Szövetségről, valamint a közösség legfőbb missziójaként vállalt lelki adoptálás gyümölcseiről: korábban meddőségben szenvedő nők várandósak lettek, abortuszon átesett szülők lelki gyógyulását jelentette, magányos idős emberek találták meg életük értelmét, jegyesek számára hozott megerősítést ez a kilenc hónapra vállalt elköteleződés.

Az esemény közös imádsággal zárult a veszélyeztetett magzatokért és szüleikért.

A József Szövetségről és a lelki adoptálásról – amely egyénileg és közösségben egyaránt vállalható – bővebben olvashatnak ITT.

Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóirodája

Fotó: Ács Tamás

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria