A magyarországi zsidóság története – Tankönyv a Szent István Társulat kiadásában

2018. október 11. csütörtök 14:57

Október 3-án a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében mutatták be „A magyarországi zsidóság története” című tankönyvet. A kötetet a Szent István Társulat adta ki, előszavát Székely János szombathelyi megyéspüspök írta. A könyvbemutató kapcsán a Szombat folyóirat mutatta be a kötetet.

A gazdagon illusztrált tankönyv fejezeteit öt kiváló történész írta, a szerkesztők pedig Róna Tamás főrabbi és Mezei Mónika középiskolai történelemtanár voltak.

A kötet bemutatóján Székely János püspök hangsúlyozta, a magyar társadalomban és különösen a fiatal nemzedékekben nagyon sok a „féltudás”, a „félismeret” és az előítélet a zsidósággal kapcsolatban. A könyv rendkívül objektív, széles látókörű ismeretanyagot ad át, ami szemnyitogató, feltárja mindazt a kincset, amit a zsidóság közös hazánknak adott. Elég csak felsorolni néhány óriás nevét, akik a zsidóság úgymond ajándékai a magyarság számára: Radnóti Miklós, Szerb Antal, Weiss Manfréd, Zwack Péter, Zelk Zoltán, Sík Sándor…

Székely János szerint a kötet őszintén tárgyalja a zsidóság történetének legszörnyűbb tragédiáját, a holokausztot, ezen belül azt a felelősséget is, ami a korabeli magyar államvezetést terheli. Romsics Ignác professzor például a könyvben világosan leírja: ha Horthy Miklós 1944. július 6-án meg tudta állítani a zsidóság deportálását a halálba, akkor ezt korábban is meg tudta volna tenni. Az akkori magyar vezetőknek óriási a felelősségük, szögezte le a püspök, és valamennyire a társadalomnak is, hogy sokan passzívan szemlélték honfitársaik elhurcolását. A kötet megfogalmazza azt is, hogy nagy a szövetségek felelőssége is, akik annak ellenére nem bombázták a vasútvonalakat, hogy pontosan tudták, mi folyik a koncentrációs táborokban.

A megyéspüspök úgy fogalmazott: a kötet hidat épít a társadalom különböző csoportjai között. Megszületése jelentős eredmény, amelyhez kellett a Keresztény–Zsidó Tanács néhány tagjának, különösen Róna Tamás főrabbinak, de a keresztény oldal vezető püspökeinek is a rendkívül erős szándéka.

Székely János örömét fejezte ki amiatt, hogy Heisler András, a Mazsihisz elnöke a kötet bemutatóján azt kérte a hivatalos állami szervektől, lehetőleg minden középiskolába juttassák el ezt a tankönyvet. A püspök szerint a kötet rendkívül kiegyensúlyozott, nagyon informatív, sok, eddig kevésbé ismert tényre tér ki, mint például a középkori kamatszedés részleteire vagy arra, hogyan történt a mohácsi magyar hadsereg finanszírozása. Úgy gondolja, a tankönyv sokat hozzátesz ahhoz, hogy pontosan értsük a múltunkat, lássuk benne a fájdalmainkat, de kincseinket is.

Róna Tamás főrabbi, a kötet egyik szerkesztője elmondta, a könyv ötlete 2013-ban fogalmazódott meg benne, amikor az akkori kormány összehívott egy kerekasztalt, hogy a magyar holokauszt 2014-es emlékéve keretében különböző projektek induljanak el. Akkor vetette fel a Keresztény–Zsidó Tanács elnökségi ülésén, mennyire fontos lenne, hogy a diákok és a pedagógusok számára valamiféle „mankót” adjanak.

Miután a tanács elnöksége jóváhagyta javaslatát, belekezdett a projekt megvalósításába. Fontos volt, hogy Magyarországon az adott történeti kor nemzetközi és hazai szinten is legmeghatározóbb történészeit kérje fel az együttműködésre. Két dolgot szeretett volna elkerülni: azt, hogy csak a zsidó oldal képviseltesse magát és azt, hogy csak akadémikusok írjanak a kötetbe.

A kötet első változata már 2014 végére elkészült, és utána, bár a történelmi kérdések megvitatása számos ütközési pontot hordozott magában, mégis sikerült létrehozniuk egy „közös szövedéket”. Miután a szerzők elkészítették saját anyagaikat, attól kezdve másfél éven keresztül intenzív munkával a tanács azon dolgozott, hogy ez a szövedék létrejöjjön.

A főrabbi szerint a Teremtő újabb csodája volt, hogy a könyvet az „Apostoli Szentszék hazai kiadója”, a Szent István Társulat jelentette meg. Úgy véli, ez a kötet pontosan kijelöli azt az utat, amelyen érdemes továbbhaladni. Ezt a tankönyvet követhetik majd a nagy történelmi egyházak múltját rövid monográfiákba tömörítő, hasonló tematikus kötetek. Így végig tudjuk járni egymás történetét – mutatott rá a főrabbi –, ezáltal valamennyien gazdagodunk. A kötet az olyannyira fontos párbeszédet egy magasabb régióba emeli. Hozzátette, nagyon erős benne a remény, hogy a kormányzat oldaláról támogatást találnak, amely mentén el tudnak indulni.

A Szombat folyóirat kérdésére, hogy egy ilyen tankönyv vajon miért nem a rendszerváltás körüli időkben jelent meg, Róna Tamás azt felelte: mindennek rendelt ideje van, ahogyan azt a Koheletben [Prédikátor könyve – a szerk.] olvassuk.

A kötet másik szerkesztője, Mezei Mónika, a Berzsenyi Dániel Gimnázium történelemtanára úgy véli, a magyar társadalomban rengeteg elfojtás és trauma van, ide tartozik a II. világháború, a holokauszt és az 1950-es évek tragédiái. Az természetes, hogy amikor megszűnt a diktatúra, és hirtelen szabadság lett, akkor nagyon nehéz volt megtalálni, mi az, amiről fontos beszélni. Szerinte ma is érezni a társdalomban a folytonos „traumaversenyt”, azt bizonygatjuk, ki szenvedett többet. A Kádár-rendszerben kevés ember volt tisztában azzal, mi is történt valójában, akik pedig átélték, azok elfojtották magukban, sokszor még a második, harmadik generációnak sem beszéltek róla. Nem volt, aki előjöjjön az emlékeivel, és ez persze a tudományos életre is hatott. Mindez csak a ’90-es évek végén kezdett megváltozni, amikor bevezették az iskolákban is a holokauszt-emléknapot, illetve a kommunizmus áldozatainak emléknapját. Akkor vált egyértelművé, hogy ezekről a dolgokról igenis beszélni kell, mert a társadalom nagy része nem tud eleget róluk.

A kérdésre, hogy mi volt a szerepe a kötet létrejöttében, azt felelte, az volt az alapelképzelés, hogy tankönyv szülessen, ne pedig tanulmánykötet, vagyis kellett valaki, aki tanárszemmel is tudja nézni, hogy a diákok számára is érthető legyen. Ő volt, aki azt javasolta, hogy forrásszövegek, feladatok, fogalommagyarázatok is kerüljenek a kötetbe, olyasmik, amik egy klasszikus tankönyvben is megtalálhatók. Arra törekedett, ne csupán olyan feladatok legyenek, amelyek visszakérdezik a diákoktól az anyagot, hanem olyanok is, amelyek elgondolkodtatják őket, vagy egy forrást interpretálnak, mert ez ad alapot ahhoz, hogy beszélgessenek a tanárral vagy egymással egy-egy vitatott kérdésről.

Úgy gondolja, azért is fontos ez a könyv, mert történelemtanárként tart továbbképzést kollégáknak arról, hogyan érdemes tanítani a holokausztot, és sokszor találkozott azzal a problémával, hogy az iskolákban csak két alkalommal kerül elő a zsidóság: amikor az ókorról, az Ószövetségről tanulnak a diákok, illetve a holokausztnál. A két időpont között pedig nincs semmi. A gyerekekben az a képzet alakulhat ki, hogy zsidóság története egyenlő a holokauszttal. Ami természetesen nem igaz, ahogyan az sem, hogy a holokauszt csak a zsidóság története – nem csupán arról van szó, hogy áldozatai nem csak zsidók voltak, hanem arról is, hogy amikor arra keressük a választ, mindez miért történt, akkor ezt biztosan nem a zsidóságban, hanem a környező társadalomban találjuk meg, vagyis magunkról tanulunk valamit.

Mezei Mónika elmondta, a tanárok általában nem sokat tudnak a zsidóság társadalomtörténetéről, márpedig ez fontosabb, mint az, hogy mikor mi történt. A magyar történelemtanítás nagyon eseményközpontú; ez a kötet viszont kifejezetten társadalomtörténeti tankönyv, ezért nagyon hasznos a tanárok számára, amikor például az asszimiláció jelenségéről vagy a zsidóság két világháború közötti társadalmi, gazdasági helyzetéről tanítanak. Mindezek nincsenek benne egy hagyományos történelemkönyvben és – tette hozzá Mezei Mónika – a tanárképzésben sem.

A kérdésre, hogyan kerülhet a diákokhoz a könyv, azt mondta, az biztosan nem működhet, hogy a könyvet a gyerekek megveszik majd a rendes tankönyvük mellé, már csak azért sem, mert ez nem egy egyéves tananyag; ezt a tankönyvet négy évig kell használni, egy-egy fejezetét egy-egy évfolyamban. Szerinte az volna a megoldás, ha minden iskola könyvtára kaphatna egy-egy osztálynyi mennyiséget a könyvből.

Forrás és fotó: Szombat.org

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kultúra
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
engedjuk-e-hogy-vessen-csiszoljon-magahoz-hasonlova-formaljon-brenner-emleknap-szombathelyen
Engedjük-e, hogy Isten véssen, csiszoljon, formáljon? – Boldog Brenner János-emléknap Szombathelyen

Boldog Brenner János emléknapján, december 15-én megtelt ünneplőkkel a szombathelyi székesegyház. Először ünnepeljük a vértanú pap liturgikus emléknapját: szentmisével, emléktábla- és ligetmegáldással, a vértanúság útján tett zarándoklattal. A Szombathelyi Egyházmegye ünnepén jártunk.

2018. december 15. szombat
a-biblia-uzenete-uj-honfoglalas
Új honfoglalás

Advent 3. vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 3,10–18)

2018. december 15. szombat
Adventi kalendárium – 2018. december 16., advent 3. vasárnapja

Adventi kalendárium – 2018. december 16., advent 3. vasárnapja

Az idei adventben készüljünk együtt Thomas Mertonnal, Kalkuttai Szent Teréz anyával és Henri Nouwennel. Segítségükkel egy-egy elmélkedést nyújtunk át az adventi várakozás minden napján. Induljunk el az adventi misztériumba csöndben, magányban, imádsággal, megtéréssel.

Előző napok »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle