A megújulás, az evangelizáció, a vonzó tanúságtétel jegyében – Interjú Fábry Kornéllal

2018. július 1. vasárnap 19:50

Fábry Kornél két éve vezeti főtitkárként a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) Általános Titkárságát. Az előkészületekről, az eddigi tapasztalatokról, a 2020-as konkrét eseményekről és személyes benyomásairól kérdeztük.

– Budapest ad otthont 2020-ban a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak. Erdő Péter bíboros, prímás idén májusban nyitotta meg Máriaremetén az előkészület második lelkipásztori évét. „Belső órája” alapján távolinak vagy közelinek érzi a nagy eseményt?

–  Egyre inkább közelinek. Most már nagyon konkrét dolgokon dolgozunk, megvan a kiemelt programok rendje, a kísérőprogramok szervezése pedig még folyamatban van. Legutóbb a Hősök terének oltárelképzeléseit vettük sorra a jelenlévők létszámának függvényében.

Szeretnénk már most meghívni mindenkit, aki elsőáldozásra készül. Akiknek az első szentáldozása éppen 2020-ban lesz, vagy akiket a plébánosuk erre éretteknek, felkészülteknek ítél, azokat hívjuk erre a rendezvényre. A nyitó szentmisén, itt, Budapesten szeretnénk mindannyiuknak lehetőséget adni az első szentáldozásra.

–  Ez tehát egy konkrét meghívás, amely az egész Kárpát-medence hazai és a külhoni magyar katolikusaira is vonatkozik? 

– Így van. A részletekről egyelőre annyit kell tudni, hogy plébánosi ajánlás mindenképpen szükséges lesz. Szeretnénk majd egy emlékplakettet is adni az elsőáldozóknak, és egyforma ruhát készíttetni nekik. Erdő Péter bíboros úrral a napokban egyeztetünk a további részletekről, amelyekről még a nyár folyamán tájékoztatást adunk. A cél, hogy az elsőáldozó korúak jöjjenek el, hiszen most megadatik számukra a lehetőség, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson lehessenek elsőáldozók. Öt-tízezer elsőáldozóra számítunk.

– Mennyire kerül a középpontba a rendezvényen a magyar egyház megújítása, és mennyiben lesz nemzetközi a kongresszus?

– Alapvetően ez egy nemzetközi esemény, amelynek most Magyarország ad otthont. A legaktívabb előkészület tehát nálunk zajlik. Egyébként a kongresszus legfőbb célját abban látom, hogy nagy megújulást hozzon a magyar egyházban és a társadalomban is. Tudatosítani szeretnénk a katolikus hívekben, hogy Krisztussal „győztes csapatban játszanak”.

Egyházunknak ma kisebb társadalmi hatása van, mint 1938-ban volt. A szocializmus idején volt itt egy negyvenéves tiltott időszak is. Ezért az emberek nem merték, és talán ma sem merik megvallani a hitüket, ez valahogy mélyen belegyökerezett sokakba. Ugyanakkor úgy tűnik, a világ nagyon vágyik arra, hogy valaki irányt mutasson. Úgy gondolom, a legfontosabb a hívők meghívása a tudatos kereszténységre, arra, hogy merjék nyíltan felvállalni a hitüket elsősorban életük példájával, de szavaikkal is. Jézus azt mondja: aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom mennyei Atyám előtt. Tanúságtételre hívjuk tehát a híveket Isten szeretetéről. S ugyanakkor arra is, hogy a mindennapi kereszténységünket éljük úgy, hogy az vonzó legyen mások számára.

A rendezvény nagyszerű lehetőséget kínál arra is, hogy bemutassuk a magyar keresztény kultúrát. Hiszen a délutánok és esték során városszerte rengeteg program lesz, és ezekbe bevonnánk a plébániákat is, egy kicsit úgy, mint a 2007-es Városmisszió alkalmával. Van mit kitennünk a kirakatba, ismerjen meg minket a világ! A magyar vendégszeretet kissé megtépázott renoméját is jó volna helyreállítani.

– Hogyan hatott a tavalyi és az idei évben szervezett két nagy kampányuk?

– Jól! Már az idei úrnapi szentségimádással elkezdtük „meghódítani” a világot. Úgy számolom, hogy csak a legutóbbi kampánynak köszönhetően nagyjából egy-másfél millió emberhez jutott el a hír, hogy Budapesten lesz a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Csak a Facebookon több, mint százötvenezer embert értünk el vele, a nyolc különböző nyelvű videónak ötvenötezer megtekintője volt világszerte, sokan hozzászóltak, lájkolták, linkelték az eseményt. És sokan voltak azok is, akikhez keresztény közösségek tagjaiként e-mailben, levelezőlistákon keresztül jutott el a szentségimádás híre. Ausztráliától Chiléig negyvenöt országból csatlakoztak hívők, s ez azt mutatja, már most tudatosul az emberekben, hogy 2020-ban eucharisztikus kongresszus lesz Budapesten.

– Miben különbözött egymástól, és miben volt hasonló a két kampány?

– Az első szentségimádást Magyarországra terveztük. Húszezer ember mozgósítása volt a kitűzött cél, és végül harmincezren lettünk, sőt ennél is többen, mert nem mindenki regisztrálta magát az eseményre.

Idén világszerte kétezer-húsz helyszínt jelöltünk meg a szentségimádásra, és végül több mint kilencszáz helyen vettek részt az eseményen. De ez nem baj. Jó ránézni a térképre. Láthatjuk, hogy minden kontinensen sokan csatlakoztak hozzánk. Jó érzés, hogy azon a napon együtt imádkoztunk a tízezer kilométerrel távolabb élő testvéreinkkel is. Számtalan köszönet érkezett a szervezésért, és sokaknak nagy élményt adott ez a megmozdulás. Például Burundiból is jelezték, hogy kilencvenen részt vettek ezen a közös imán. Egy amerikai plébániáról azt jelezték, hogy csak ketten voltak, átérezték, hogy egy nagy eseménynek a részesei.

– Lesz folytatása a világméretű felkészítő rendezvényeknek?

– A jövőben további négy világméretű szentségimádást tervezünk: 2018. november 24-én, 2019. június 22-én és november 23-án, majd a kongresszushoz közeledve 2020. június 13-án. A legfőbb célunk nyilvánvalóan az, hogy együtt készüljünk a kongresszusra, Krisztust imádjuk, és tudjunk egymásról, ezzel is megújítva a hitünket. Nagyszerű érzés megtapasztalni, hogy egy magyarországi kezdeményezésre a Föld másik oldalán is válaszolnak. Ezért Krisztus Király ünnepéhez és úrnapjához kapcsolódva szeretnénk még négy alkalommal megismételni a közös szentségimádást.

– Kik jelentik a találkozó célcsoportját? A rendezvény a nem hívőkhöz, a keresőkhöz is szól? Hogyan lehet eljuttatni hozzájuk ezt az üzenetet?

– Rengeteget beszélgetünk és gondolkodunk arról, hogy mi a kongresszus üzenete, kik alkotják a célközönséget. Egy olyan országban élünk, amelyet kereszténynek mondunk, de csupán a lakosság hét százaléka gyakorolja a vallását. Ugyanakkor a társadalom által elfogadott értékek, mint például az egyenjogúság, a kölcsönös tolerancia a krisztusi tanításból erednek. Magyarországon nincs alá- vagy fölérendelt nem, életkor, embertípus.

Aki az Egyházon kívül van, az sajnos inkább negatív dolgokról hall. Ilyen a világ természete. Ha nő a fű, az nem hír, ha kidőlt egy fa, az már igen. Mi az, ami irányt mutat, ami jól érthető üzenet a mai ember számára? Úgy tűnik, az Egyházon kívül élők is azt gondolják, hogy kompetensek vagyunk a szociális ellátás, a karitatív munka sok területén. Azaz mindabban, ami tettekben megnyilvánuló hit.

Úgy gondolom, kulcsfontosságú, hogy a társadalom lássa: az Egyház tettekre váltja az evangéliumot, ezért igyekszik segíteni a rászorulókon. Gondoljunk csak a Katolikus Karitászra, a Magyar Máltai Szeretetszolgálatra és más katolikus segélyszervezetekre, amelyek a szegényektől kezdve az alkoholisták mentéséig számos területen nyújtanak segítséget. Ezt megérti a mai ember. Van egy küldetésünk: az evangelizáció, az örömhír, Isten szeretetének eljuttatása mindenkihez. És a szeretetszolgálat, a karitász ennek az eszköze, pontosabban a hitelesítő jele.

– Nem könnyű a feladat… 

– Az egész társadalmat meg kell érintenünk. Szeretnénk megszólítani az értelmiséget, hiszen őket követi a társadalom nagy része. Szeretnénk közel kerülni a fiatalokhoz is. Úgy tűnik, a mai fiatalság sokszor célt vesztett, nem látja a küzdelem értelmét. Ha célt tudunk adni az életüknek, ha elér hozzájuk az üzenet, hogy a halállal nem ér véget az élet, van folytatás, van miért becsületesen élni, azzal nagyon sokat segíthetünk.

– Mit lehet ma tudni a kongresszus főbb helyszíneiről, a 2020-as konkrét eseményekről?

– A találkozót egy tudományos eucharisztikus konferencia előzi meg, amelyre Esztergomban kerül sor szeptember 10. és 12 között. Budapesten az ünnepélyes nyitó szentmise a Puskás Ferenc Stadionban lesz szeptember 13-án, vasárnap 11 órakor. Ehhez az ünnepi alkalomhoz kapcsolódik majd az elsőáldozás, melyre minden elsőáldozó korú gyermeket és családjukat várjuk határon innen és túl. Aznap délután pedig kétórás nagyszabású gospelkoncerttel készülünk, ami egy ökumenikus istendicsőítés lesz.

A kongresszus ideje alatt, hétfőtől péntekig a Hungexpo lesz az otthonunk. Délelőttönként közös ima, katekézis, tanúságtétel, szentmise, étkezés és fakultáció lesz mindazok számára, akik regisztrálnak, akár egy napra, akár az egész hétre. A részletek kidolgozása még folyamatban van, azaz regisztrálni egyelőre még nem lehet.

Szerda délutánra azt tervezzük, hogy az egyes egyházközségek vendégül látják a különböző nyelvterületekről érkező résztvevőket. Igyekszünk megszólítani húsz–huszonöt olyan budapesti plébániát, amely elérhető közelségben van, és elég nagy a temploma. Ezeken a plébániákon együtt ünnepelhetnek majd a résztvevők, lesz közös szentmise, baráti együttlét, egy kis műsor, agapé, vendéglátás. 

Csütörtöktől vasárnapig pedig ifjúsági fesztivált tartunk. Európában 2022-ben lesz a következő, fiataloknak szóló világesemény, mi most négy napra Budapestre hívjuk a világ fiataljait.

Csütörtökön este taizéi szentségimádással kezdünk a Szent István-bazilika előtt. Pénteken pedig egy nagy ifjúsági estre, közös ünneplésre hívjuk a fiatalokat. Bízom abban, hogy sok ezer fiatal lesz jelen. 

A szombat a családoké. Az eseménynek a Margitsziget ad otthont, afféle „szeptemberiálisra” készülünk. A Nagy-réten, a szabadtéri színpadon is játékokkal, különféle programokkal várjuk majd a családokat.

Délután öt órakor nagymise lesz a Parlament előtt, ahogyan 1938-ban is volt. Este hétkor pedig a Kossuth térről eucharisztikus fáklyás körmenet indul a Hősök terére.

Vasárnap 11 órakor a Hősök terén lesz a statio orbis, a záró szentmise, amelyre Erdő Péter bíboros úr meghívta a Szentatyát. Ha tud, akkor személyesen vesz részt az eseményen, ha nem, akkor küldött képviseli majd, és videoüzenetben bejelenti, hogy hol lesz a következő nemzetközi eucharisztikus kongresszus, amit négyévenként tartanak.

– Pápák is részt vettek a korábbi kongresszusokon?

– II. János Pál pápa, amikor tudott, részt vett ezeken az eseményeken. XVI. Benedek személyesen nem volt jelen, és legutóbb Ferenc pápát is küldött képviselte a Fülöp-szigeteken.

– Aki ismeri Önt, az tudja, hogy korábban plébánosként szolgált, és komoly lelkipásztori múlttal rendelkezik. A szentségimádás iskolája, más rendezvények és a Facebook-oldala is arról tanúskodik, hogy főtitkári teendői mellett is igyekszik nagy hangsúlyt helyezni a lelkipásztori tevékenységre. Hogyan alakította a személyiségét a NEK Általános Titkárságán eddig eltöltött közel két év?

– Alapjaiban nem sok minden változott. Most nem egy nyájnak vagyok a pásztora, de nagyon sokfelé hívnak. Sajnos időnként nemet is kell tudnom mondani, mert ezek a látogatások nem mindig férnek be a naptárba bejegyzett teendőim közé. Ugyanakkor azt látom, hogy az eucharisztikus lelkiséget most tovább lehet adni, van rá igény, szomjúság. Amikor a szentségimádás iskolájának első alkalmát megtartottuk, rögtön azután huszonkilenc helyszínen indult az országban imaiskola, és valószínűleg ősszel még több helyen fog. Az emberek szívesen tanulnak imádkozni. A kongresszus előkészítése nemcsak Budapestet érinti, hanem az egész országot, sőt a régiót próbáljuk bevonni az előkészületekbe. Öröm látni sokakban a lelkesedést. Úgy érzem, a helyemen vagyok. A szervezőmunka korábban sem állt távol tőlem, és most igyekszem kamatoztatni a korábbi tapasztalataimat.

– A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus meghirdetése óta hazánkban és határainkon túl is hétről hétre elmondjuk a kongresszus imáját. Van benne olyan rész, amely kifejezetten kedves az Ön számára?

– A megszólítások, amelyek azt fogalmazzák meg, hogy kicsoda számunkra Jézus: orvosunk, mesterünk, Urunk, barátunk, táplálékunk. És a vége, amely egyértelművé teszi, hogy igazából nem egy rendezvényért imádkozunk, hanem azért a lelki megújulásért, amelyre az egész világnak szüksége van. Ennek eszköze a kongresszus.

– Munkája során rálát a magyar és a világegyházra is. Hogyan alakította ez az elmúlt két év az egyházképét?

– Azt látom, hogy Egyházunk rendkívül színes, és bátorítani kell a papjainkat, akik a „fronton” vannak. A NEK titkársága egyfajta háttérország, amely muníciót ad. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye területén például nemrég kezdődött meg a plébániák közötti partnerség szervezése, amelynek lényege, hogy az egyes plébániák testvérkapcsolatokat alakítsanak ki itthoni és külhoni magyar közösségekkel. Mi fórumot szeretnénk biztosítani ehhez, hogy egymásra találjanak. Ez lehet a kulcsa annak, hogy 2020-ban a kongresszusra érkező családok, résztvevők szállást kapjanak Budapesten. Nyilván szívesebben jönnek, ha ismerőshöz, baráthoz érkeznek.

– Jézus jelenléte az Oltáriszentségben misztérium. Hogyan alakult az Ön életében a találkozás, a kapcsolat ezzel a titokkal, hogyan közeledik hozzá?

– Hálát adok a Jóistennek, mert soha egy szikrányi kétely sem volt bennem azzal kapcsolatban, hogy ő van jelen az Oltáriszentségben. Azért szeretem a csendes szentségimádást is, mert ilyenkor Jézussal lehetek. Korunk nagy kihívása, hogy a mai ember tapasztalni szeretne, és amit nem tapasztalt meg, az számára nincs is. Kora ősszel a Pesti Vigadóban lesz egy kiállítás az Egyház által elismert eucharisztikus csodákról, amelyek mind azt támasztják alá, hogy Jézus közénk jön a szentmisében, és valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. A csendben tud hozzánk szólni. Ezért is fontos, hogy most, a második lelkipásztori felkészítő évben a szentmise megértését és elmélyítését tűztük célul magunk elé. Szeretnénk elérni, hogy a szentmise közel kerüljön hozzánk, valóban az életünk középpontja legyen, a feltámadott Jézus Krisztussal való személyes találkozás lehetősége. 

Fotó: Lambert Attila

Kuzmányi István/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2018. július 1-ji számában jelent meg. 

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
Vezető híreink - olvasta már?
segitettbol-lett-segito-bemutatjuk-szent-erzsebet-rozsaja-dij-idei-kituntetettjet
Segítettből lett segítő – Bemutatjuk a Szent Erzsébet rózsája díj idei kitüntetettjét

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia idén Horváth Kálmánnét, a Katolikus Karitász győri csoportjának önkéntesét tüntette ki a Szent Erzsébet rózsája díjjal, melyet Veres András, az MKPK elnöke adott át november 17-én a Szent István-bazilikában. A díjazottról szóló riportunkat olvashatják.

11:41
egyhazmegyei-ifjusagi-talalkozo-kiskoroson-misszios-kereszt-jelenleteben
Egyházmegyei ifjúsági találkozó Kiskőrösön, a missziós kereszt jelenlétében

Kiskőrösön rendezték meg a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye ifjúsági találkozóját, a KEFIR-t november 17-én.

13:24