A premontrei rend nagyváradi széktemploma felszentelésének évfordulóját ünnepelték

Megszentelt élet – 2017. szeptember 25., hétfő | 12:23

Szeptember 18-án ünnepelték a premontrei rend nagyváradi széktemplomának felszentelési évfordulóját. A szentmisét Fejes Rudolf Anzelm várad-hegyfoki apát, prépost-prelátus mutatta be.

A szertartás elején Fejes Rudolf Anzelm arra hívta fel a figyelmet, hogy egy-egy templomnak sajátságos ünnepei vannak: ilyen a felszentelés napja, a másik pedig a védőszent ünnepe. E két dátum sokszor egy napra esik, a váradi premontrei széktemplom esetében viszont két nap különbség van a kettő között, tehát két alkalom is adódik az ünneplésre.

A várad-hegyfoki apát homíliájában kifejtette, hogy mindannyiunk kereszténysége templomhoz kötött: boldogan gondolunk vissza arra a helyre, ahol megkereszteltek és megbérmáltak minket, elsőáldozók voltunk vagy házasságot kötöttünk. Mégis, ha meg szeretnénk fogalmazni, hogy mi egy templom, az Ószövetségig kell visszamennünk, a szent sátorig. Amikor Izrael népe még nomád életmódot folytatott, ez töltötte be az első templom szerepét, ez volt a találkozások helye a zsidók számára, és ezt a hagyományt, hogy a templom Isten és az ember fontos találkozásának helyszíne, megörököltük mi, keresztények is. E kapcsolat nélkül csak épület lenne a templom. Ha azonban belépünk egy templomba, akkor valami megérint, furcsa érzésünk van, mert tudjuk, hogy egy kérdés nem vitás: az, hogy ez Isten lakóhelye, érezzük a jelenlétét. Ő a kezdeményező, és a mi válaszunk után párbeszéd alakul ki köztünk az imádatnak és az elragadtatásnak ezen a helyén.

Ugyanakkor a kora középkorban a keresztény templomok keletelve épültek, vagyis az ajtó a keleti falon volt kialakítva azért, mert Ezékiel próféta látomása szerint az Úr kelet felől vonul be, és ezt az élményt akarták átélni. Napjainkban, mikor villanyvilágítás van, ennek már nincs különösebb jelentősége, de régebben az ablaknak szerepe volt a fényjátékban: úgy helyezték el, hogy világítson be a Nap, hiszen a világosság Isten felé emeli a lelket – magyarázta az apát.

Örüljünk, hogy nekünk vannak templomaink, mert Európában sajnos egyre több helyen nem valósul meg a lélek lélekkel való találkozása. A hívekre és a papokra egyaránt szükség van ahhoz, hogy a templom templom legyen, mert mint épületnek a hivatása tőlünk függ – hangsúlyozta az ünnepi szentmisén Fejes Rudolf Anzelm.

Forrás és fotó: Nagyváradi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria