„Olyan hír ez, amelyet régóta várunk: Cristina végre újra átölelhette családját” – Dzsalál Jako iraki szerzetes pap adott hírt a most hatéves kislány megtalálásáról, a szülők beteljesedett reménységéről és arról a másik valláshoz tartozó családról, amely megértette, hogy ennek az elrabolt, magára hagyott kislánynak segítségre van szüksége.
2014 júniusában az Iszlám Állam (ISIS) fegyveresei néhány nap alatt elűzték szülőföldjükről a Ninivei-fennsíkon élő keresztényeket. Három éven keresztül folyamatosan keresték a szülők kislányukat, fogalmuk sem volt arról, hová hurcolták. Mindennap imádkoztak Istenhez, az apa naponta egy rózsafüzért mondott el gyermeke szabadulásáért. Imádkoztak, hogy ebben a világban, mely hirtelen rémálommá vált számukra, legyen egy anya és egy apa, aki gondját viseli, aki megkönyörül a kisgyermeken.
Az Avvenire olasz katolikus napilap újságírója már 2014-ben találkozott az édesapával, Kidír Ebadával, akinek keresztényként menekülnie kellett a Ninivei-fennsíkon fekvő Karakos városából. Egy, az iraki Kurdisztán fővárosa, Erbíl melletti faluba menekült; Ankavában élt egy menekülttáborban. A vak Kidírrel együtt élt itt a sátorban felesége, Aida és négy gyermekük, de az ötödik, Cristina hiányzott: „Elragadták tőlünk, amikor a sofőr elvitt minket Karakosból. A feleségemnek, aki tiltakozott, azt mondták: »Ha megszólalsz, megölünk!«”
Amikor az Iszlám Állam fegyveresei betörtek Karakosba, a terror teljesen szétszabdalta a helyi keresztény közösséget, amelynek a szír katolikus Kidír és Aida is tagja volt. A templomokat és lakóházakat lerombolták, kifosztották. „A katonák felszólították a keresztényeket, hogy hagyják el a települést, de mi úgy döntöttünk, hogy maradunk – meséli Aida. – Folyamatosan fenyegettek minket, azt akarták, térjünk át az iszlámra.”
2014. augusztus 20-án aztán jött egy busz, hogy elvigye az ott maradt keresztények csoportját, köztük volt Kidír családja is. „Erőszakosan felszállítottak minket a buszra, elvették a pénzünket, ékszereinket. Az egyik ISIS-harcos meglátta, hogy a karomban tartom Cristinát, és kitépte onnan” – folytatja Aida.
Jako atya elmondta: „Cristinát más gyerekekkel együtt eladták egy moszuli mecsetben, amely az ISIS kezére került. Egy kilencgyermekes muszlim család kiváltotta. Bár tudták, hogy keresztény, úgy bántak vele, mintha a tizedik gyermekük lett volna, és nem voltak hajlandóak eladni. A nevét viszont megváltoztatták, Zajnabnak hívták.” Közben a szülők a menekülttáborban dolgozó humanitárius szervezetek dolgozóin keresztül terjesztették a hírt, hogy keresik kislányukat.
A család már 2014-ben megtudta, hogy Cristina Moszulban van, az volt az álmuk, hogy megtalálják a kislányt, és visszatérnek Karakosba, ahol Kidír a bíróságon dolgozott korábban. Sok idő telt el, de mindvégig ugyanazzal az elszántsággal keresték a gyermeket. 2015-ben az assisi Szent Ferenc-bazilika néhány szerzetese találkozott Aidával a menekülttáborban. Ők is közzétettek egy felhívást a kislány keresésére #Savecristina hashtaggel, reménykedve abban, hogy a terroristák kemény szíve is meglágyul – de újabb két éven keresztül nem érkezett semmilyen hír.
Miután Moszul néhány városnegyedét felszabadította az iraki hadsereg, Aida rokonain keresztül ott is elkezdte terjeszteni a család Cristina fényképét. Imájuk meghallgatásra talált: a fénykép alapján egy muszlim család ráismert arra a kislányra, akit magukhoz vettek, hogy megvédjék. Cristina végre átölelhette szüleit, rokonait. Három éven át, miközben az iszlamisták tébolyult dühvel romboltak le mindent, a kislányt ez a család védelmezte, szerette. „Ez a muszlim család emberségéből fakadóan kötelességének érezte, hogy oltalmazza” – kommentálta Jako atya.
Roni Szalím iraki szír katolikus pap is említette a kislány történetét a vele készített interjúnkban.
Forrás és fotó: Avvenire.it
Magyar Kurír
(tzs)
Kapcsolódó fotógaléria