A sátoros ünnep különleges szokásait mutatta be a szamaritánus közösség Izraelben

Különleges látvány fogadja ezekben a napokban a látogatót a szamaritánus közösség tagjainak nappali szobáiban: frissen szedett gyümölcsökből készített tetőt helyeztek el lakásaik mennyezetén. A mindössze 785 tagot számláló vallási-etnikai csoport így ünnepli a sátoros ünnepeket.

Főpapjuk, a 82 éves Kohen Hagadol, arab nevén Abdallah Vajszeb, héber nevén Abed-El ben Aszer ben Makliah elmondta a házában összegyűlt újságíróknak, hogy régen sátrakat emeltek a szabadban az egyiptomi kivonulásra emlékezve, de lerombolták ezeket, és ezért emberemlékezet óta csak otthonaik nyugalmában építik fel szimbolikus gyümölcssátraikat.

Kohen Hagadol „sátra” bemutatása után bejelentette, hogy közösségük nevében óhéberül imádkozik a békéért az egész világ számára, különösen a palesztinok és Izrael között, „mert akkor a világ más pontjaira is megérkezhet a béke”. 

A szamaritánusokat mindössze négy nagy család alkotja. 1917-re csak 146-an maradtak, miután évszázadokig csakis egymás között házasodtak, és a gyakori unokatestvér-házasságok miatt genetikai betegségek jelentek meg köreikben. Amikor vészesen kevesen lettek, a főpap megengedte, hogy a férfiak kívülről – főleg zsidó nők közül – hozzanak maguknak olyan menyasszonyt, aki vállalja vallási szabályaikat.

Izrael népeként határozzák meg magukat, de nem tekintik magukat zsidónak, mert az a Júdea szóból származó kifejezés, ők pedig a Salamon királysága után, a 3000 évvel ezelőtt kettévált ország másik, északi részéből származnak.

Hitük szerint felmenőiket nem hurcolták el a babiloni fogságba, ezért az ottani vallási reform előtti rítusokat gyakorolják: csakis Mózes öt könyvét tisztelik, és apai ágon tekintik a zsidóságot. Számukra nem Jeruzsálem, hanem a Gezirim-hegy a legszentebb hely, mert Ábrahám ott áldozta fel majdnem Izsákot, ezért ott pészahkor máig állatáldozatot mutatnak be.

Olyankor a Gezirim-hegyre sereglik a két helyen élő közösség: 385-en Ciszjordániában, a Gezirim-hegyen, a Luza nevű faluban, négyszázan Izraelben, Tel-Avivtól délre, Holonban élnek. A palesztin területen élők anyanyelve arab, az izraelieké héber, de mindannyian beszélnek arabul is és héberül is, a máshol élő rokonok kiválóan megértik egymást.

Luza falu földjét a jordániai király vásárolta meg számukra, és csak az első intifáda idején, a nyolcvanas évek második felétől költöztek fel a Gerizim-hegyre Náblusz völgyéből, ahol már csak üres házaik és egy elhagyott zsinagóga emlékeztet több évezredes jelenlétükre.

A közösség a 20. század elején szakadt ketté, amikor munkát keresve Nábluszból sokan Jaffába költöztek, majd az ötvenes évek elején izraeli állami segítséggel saját lakónegyedbe költöztek Holonban.

A nők csakis a közösségen belül házasodhatnak, mert különben kizárják őket és gyermekeiket. A sors különös fintora, hogy a leghíresebb izraeli szamaritánus éppen Szofi Cedaka sorozatszínésznő, aki testvéreivel együtt áttért a zsidó hitre, és férjhez ment egy izraelihez.

Forrás: MTI

Fotó: Thetorah.com; Zsidó.com

Magyar Kurír