A süketnéma

Az ember életét súlyosan megterhelik a fogyatékosságok. A vakot teljes sötétség veszi körül, a néma nem képes szavait közvetlenül közölni másokkal. A süket is lényegesen kevesebbet érzékel a környezetéből. A rövidlátáson, a nagyothalláson legtöbbször lehet segíteni, de a teljes vakság vagy a süketnémaság csak ritkán, kivételes esetekben gyógyítható.

De nemcsak testünknek vannak fogyatékosságai. A lélek is lehet beteg, s ez sokkal fájdalmasabb. És itt, elsősorban, nem a szó szoros értelmében vett lelki betegségekre gondolok (depresszió, paranoia, hisztéria, stb.), hanem a lelki süketségre, a lelki némaságra, a lelki bénultságra.

Az Isten és ember közötti kapcsolat abban áll, hogy az ember meghallja és megérti Isten szavát, felel Neki hittel, imával és tanúságtétellel. Hasonlóképpen, az emberek egymás között sem alkothatnak közösséget, ha nem beszélnek egymással és nem hallgatják meg egymást.

Az ember sajnos rendkívül képes arra, hogy soha ne tanuljon meg lelki füleivel hallani. S ha nem hall, akkor néma is lesz – süketnéma. Milyen rossz lehet annak, aki nem tudja magát közölni, aki néma lelkileg. Sokan milyen nehezen tudnak saját magukról beszélni: életükről, boldogságukról, szorongásukról, nem is szólva vétkeikről.

Mily sok ember süketnéma lelkileg; hasonló a mai evangélium szereplőjéhez. Jézus meggyógyít egy süketnémát, vagyis egy olyan embert, aki süketnek született és ezért nem tanult meg beszélni: a süketsége miatt néma.

Jézus félrevonja, nem a tömeg előtt gyógyít: nem sikert akar aratni, hanem segíteni. A mozdulatai – ujját a fülébe dugja, nyelvét nyállal érinti – nem mágikusak és a gyógyítás elsősorban nem is ezeknek tulajdonítható, hanem Jézus szavának: „Effata!” – „Nyílj meg!”, melyet azután mond, miután az égre tekintett.

De Jézus nemcsak meggyógyítja a süketnémát, hanem tudást közöl vele, hisz „normális” körülmények között a hallás képességének visszanyerése után, előbb meg kellett volna tanulnia beszélni. Jézus nemcsak meggyógyítja, hanem – mintegy ajándékként – megadja neki a tudást is: azonnal helyesen beszélni kezd.

Talán néha mi is süketnémák vagyunk: lehet, hogy nehezen vagy sehogysem találjuk meg a szót, amely egyik vagy másik embertársunkhoz vezetne. Valójában nincs szükség csodára: kezdjük el azzal, hogy pontra tesszük lelki füleinket és igyekszünk nemcsak Istenre jobban odafigyelni, hanem hallgatni embertársunkra is.

Hagyjuk, hogy Jézus megérintsen szavával és gyógyító kezével!

Kovács Gergely/Magyar Kurír