A világot átalakító istenkapcsolat – Thomas Keating halálára

Akik érdeklődéssel figyelik, hogy milyen új utakat tör és milyen új formákat alakít ki magának a keresztény lelkiség évszázados nagy hagyománya, az elmúlt évtizedekben szinte elkerülhetetlenül találkoztak Thomas Keating amerikai trappista szerzetes munkásságával. A lelki életnek ez a mérhetetlen tekintélyű mestere ugyanis nemcsak számtalan könyvben fejtette ki nézeteit a belső élet folyamatairól, hanem olyan szervezetet is alapított, amely ma már minden földrészen emberek tízezreinek nyújt segítséget abban, hogy legyen bátorságuk kitartani a lelki élet útján, és megismerjék azokat az átalakulásokat, amelyek bekövetkeznek a lelki úton járókban. Thomas Keating, aki 1923-ban született, majd a hatvanas évektől fontos tisztségeket töltött be a trappista rendben, és kiterjedt nemzetközi tevékenységet folytatott, október 25-én, kilencvenöt éves korában hunyt el abban a spenceri monostorban, amelyet 1961 és 1981 között apátként vezetett.

Magyarul is olvasható könyveiben e nagy imádkozó a kármelita Keresztes Szent János egyházdoktor különleges és nehezen befogadható tanítására támaszkodva fejti ki nézeteit és tanácsait. Mindenekelőtt arról beszél, hogy Isten mindig jelen van az ember számára, s jelenléte, világossága és útmutatása elvileg szüntelenül elérhető, csak éppen rendszerint maga az ember nincs jelen Isten számára. Ezért a legfontosabb az, hogy az imádság fegyelmezett, szabad és odaadó gyakorlása révén leomoljanak az emberben azok az akadályok, amelyek elválasztják attól, hogy befogadja Isten jelenlétét. A folyamat nem mentes a viszontagságoktól: már Keresztes János is arról beszél, hogy útja során az embernek sokszor az a benyomása, fokozatosan elveszti, nem pedig megnyeri Istent – ki kell ugyanis derülnie, hogy Isten nem olyan, mint amilyennek elképzelte. Még a vallásos ember önmaga barkácsolta világának is össze kell törnie, hogy beléphessen Isten valódi világába. A saját világ leomlását és újjáépülését mutatja be Keating Nyitott tudat, nyitott szív című művében, amely a kortárs lelkiségi irodalom igazi klasszikusának tekinthető.

Másodsorban fontosnak tartja, hogy e folyamat során megszületik a valódi Isten ismerete, aki gondoskodóbb, bölcsebb, szelídebb és nagylelkűbb, mint ahogy bárki gondolni merné. Isten ismeretének tágasságával együtt az emberiséghez fűződő viszony is egyre tágabbá válik: felismerjük, mennyire összefüggő és milyen sok szállal összekapcsolódó egységet alkot az emberiség, mennyire alapvető szerepet játszik mindenki az emberiség nagy történetében, s mennyire lényeges, hogy szándékaink, gondolkodásunk, szeretetünk tisztaságával hozzájáruljunk ennek a nagy egységnek a megtisztulásához. Az istenkapcsolat nemcsak az ember magánügye, nemcsak személyes előrehaladását és üdvösségét szolgálja, hanem egészen kézzelfoghatóan átalakítja a világot.

Végül Thomas Keating gondolkodásának egyik legszebb elemét az alkotja, ahogyan Jézus Krisztusról beszél. Az ember által egyre inkább megtapasztalhatóvá váló valóságos isteni jelenlét annak a gyümölcse, hogy Jézus Krisztus belép az emberi létállapotba, s ezzel az egész emberiséget, a múltban, a jelenben és a jövőben élő összes embert elárasztja Isten fenségével és kegyelmével. Jézus nemcsak egyszerűen üzenetet adott át, nemcsak megjelenítette Istent a történelem színpadán, hanem az egész emberiséget magába fogadta, s minkenki csak azért kerülhet bensőséges kapcsolatba Istennel, mert Jézus saját tapasztalata továbbadódott az időben. Maga a kereszténység lényegében annak a bensőséges ismeretnek az átadása, amellyel Jézus az Atyát ismerte. Ennek az átadásnak a kulcsa a megváltás, a kereszt eseménye, amelynek alkalmával Keating szerint Jézus teljesen alámerült az emberi nyomorúságba, gyötrelembe és szenvedésbe.

A közelmúltban a magyarszéki kármelita nővérek kiadójának gondozásában egész sorozat indult útjára Thomas Keating műveiből. Az Átalakulás Krisztusban című karcsú kötet néhány evangéliumi példabeszédet értelmez Lisieux-i Szent Teréz szellemében. A Lélek gyümölcsei és ajándékai című kötet azt ecseteli, hogy miként változik meg a valósághoz, az emberekhez és Istenhez fűződő viszonya annak, aki hajlandó elfogadni Isten közelségét és tevékenységét. Nagyon fontos lenne, hogy az életüket valóban vallási és spirituális igénnyel megformálni akaró emberek tudatában legyenek, mennyi minden történik velük, amikor imádkoznak vagy a mindennapok rutinját végzik, és ezen a téren nem mindig kapnak felvilágosítást. Thomas Keating elsősorban a belső tisztulás folyamataként mutatja be a lelki életet, amelynek során felszabadulnak és megtisztulnak az ember élettörténete során felhalmozódó negatív benyomások, s ezzel párhuzamosan egyre nagyobb teret nyerhet Isten jelenlétének tudata. A világ szíve – Bevezetés a kontemplatív kereszténységbe című könyv szinte egy időben jelenik meg a Thomas Keating lelki üdvéért november 5-én bemutatott spenceri szentmisével. A kötet főként azoknak próbál segítséget nyújtani, akik úgy érzik, hogy a kereszténység hagyományos formái nem adnak választ spirituális kérdéseikre, s ezért a keleti vallások hagyományai felé fordulnak. A trappista mester az ilyen emberek számára mutatja be a kereszténység szemlélődő hagyományának gazdagságát, amely a legtöbb hívő ember részéről még felfedezésre vár.

Thomas Keating irodalmi életműve lezárult: több könyvvel nem fog kiegészülni a hosszú évek alatt megjelent huszonegynéhány kötet. De a keresztény élet törvényei azt sejtetik, hogy az útmutatásaira és tanácsaira figyelők révén igazi hatása csak most kezd majd kibontakozni. Azokban, akik az Isten jelenlétének és tevékenységének érvényesülését gátló belső akadályaik leomlását engedve nemcsak maguk alakulnak át figyelmes, éber és szerető emberré, de a környezetüket is átalakítják, persze nem mindig kézzelfogható és közvetlenül látható módon.

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír