Beatrix királyné imádságoskönyvéről tartott előadást Adamik Tamás

Kultúra – 2017. április 25., kedd | 19:59

A Szent István Társulat estjei keretében április 24-én Adamik Tamás klasszika-filológus „Psalterium Beatae Mariae Virginis – A boldogságos Szűz Mária zsoltároskönyve – Beatrix királyné imádságoskönyvének értelmezése” címmel tartott előadást a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Előadásának kezdetén Adamik Tamás felidézte, hogy az imádságoskönyv egyik kutatója, Csontosi János 1880-ban a Magyar Könyvszemlében közzétett Beatrix királyné imakönyve Mölkben című ismertetésében így jellemzi a kéziratot: „Beatrix királyné, Mátyás király második nejének imakönyve, finom hártyán, góth izlésben nagy gonddal készült XV. századi kézirat, mely tizenhatod részben 175 levélből áll. Magassága 10, szélessége 8 centiméter.” Az imák szövegéből megállapítható, hogy az imakönyv „nő számára íródott, mert a szövegben Mária közbenjárásáért több helyütt alázatos nő esedezik… A kézirat hátralevő levelein az Úristenhez és Krisztushoz intézett imádságok vannak, melyekkel az imakönyv véget ér.” Csontosi elismerte, nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy miként került a kézirat a mölki bencések könyvtárába s milyen alapon tartják azt Beatrix imakönyvének. Adamik professzor többek között megemlítette Berzeviczy Albertet, aki 1908-ban egy „fantasztikusan nagy könyvet” írt Mátyás király feleségéről, Beatrix királyné címmel, és ő szintén egyértelműsítette, hogy a Psalterium tulajdonosának őt tartja. Berzeviczky kiemelte, hogy a nápolyi királylány, Beatrix kiválóan tudott latinul.

A tudós előadó szerint a Psalterium Beatae Mariae Virginis című imakönyvet nászajándékként kapta Beatrix a szüleitől, amikor 1476-ban Mátyás király feleségül vette. Az előszó írója Beatrix alakját a boldogságos Szűz Mária mellé emeli, tisztaságuk, bölcsességük és engedelmességük alapján. Azt, hogy ez a megközelítés a menyasszony magasztalása esetén elképzelhető, az ókorból fennmaradt nászénekekkel lehet bizonyítani. Catullus 62-es számú nászénekében is olyan a menyasszony, mint az elzárt kert érintetlen virága, amelyet csak csodálni lehet. Szent Jeromos 22. levelében pedig Eustichomot, aki Istennek szentelte életét, Jézus Krisztus jegyesének nevezi. Adamik professzor leszögezte: a kutatások alapján négy tény egyértelműnek látszik: A boldogságos Szűz Mária zsoltároskönyve – a hagyomány szerint – eredeti tulajdonosa Mátyás király második felesége, Beatrix. A mű három részre oszlik: 1. Prológus (Előszó); 2. Szűz Mária zsoltároskönyve; 3. Kiegészítő imádságok, amelyek szerzőiként ismert egyházatyák és pápák vannak feltüntetve. A kötet Itáliában készült, mind a díszítése, mind az írása erre utal. Az egyik kutató, Csapodi Csaba szerint Ferrarában illuminálták.

A Psalterium prológusát elemezve Adamik Tamás kiemelte, hogy szerzője rögtön az első mondatban hangsúlyozza: „Kezdődik az előszó a boldogságos és legdicsőségesebb Szűz Máriának, a mi Urunk Jézus Krisztus anyjának zsoltároskönyvéhez.” Utána is többször utal erre, például: „Sokféleképpen és sokféle módon Szűz Máriának, az angyalok királynőjének szeretetére biztat bennünket.” „Salamon is innen hozta elő az örök bölcsesség igéjét, előre megízlelve azt. A Szentlélek ezt a dicsőséges Szűzre értelmezte, misztikus értelmezéssel. „Hogy tehát ily nagy javakhoz alkalmat és némi anyagot szolgáltassak, elküldöm Önnek e legszentebb szűznek a zsoltároskönyvét, parányi tehetségem szikrájából, az Isten kegyelmével és az ő segítségével összeállítva és bekötve. Ebben különféle dicsőítésekkel fogjátok magasztalni egyszer szüzességét, másszor tisztaságát, majd bőkezűségét vagy irgalmasságát.” Az előadó rámutatott: az idézett mondatok tökéletesen betöltik A boldogságos Szűz Mária zsoltároskönyve prológusának funkcióját. Kellő mértékkel utalnak a mű tartalmára, stílusával felvillantják a mű hangnemét: a kötet zsoltárai Szűz Máriát fogják magasztalni. Azt is sejtetik, hogy az Ószövetség zsoltárait a Szentlélek segítségével a Szent Szűzre értelmezi, misztikus értelmezéssel, azzal a céllal, hogy sokféleképpen Szűz Máriának, az angyalok királynőjének a szeretetére biztasson bennünket. Az adományozó zsoltároskönyvével ehhez a Mária-tisztelethez kíván anyagot szolgáltatni.

A Beatrixról szóló feljegyzések azt sejtetik, hogy igen öntudatos volt, és szenvedélyes természettel volt megáldva. Adamik Tamás ezért úgy véli: a számára készített útmutatók célja éppen az lehetett, hogy figyelmeztessék minderre, és ennek fékentartásában valamiféle segítséget nyújtsanak neki. Ezt a sejtést megerősíti Márk Éva Az olasz nő. Beatrix magyar királyné élete, továbbá Valery Rees: „Egy erős asszony” című tanulmánya. Beatrixot akaratos természete olyan merész kalandokba sodorta, amelyeknek szükségszerűen kudarcba kellett fulladniuk. Az előadó szerint ha ezeket a kudarcokat komolyan vesszük, még azt is feltételezhetjük, hogy a Psalterium előszavának végéről hiányzó lapot ő téphette ki dühében, amikor kudarcain elkeseredve 1500 utolsó hónapjaiban elhagyta Esztergomot, ahol Mátyás halála után mintegy tíz évig élt, és visszatért Nápolyba, miután a pápa megsemmisítette házasságát Ulászlóval. Pontosan miért tépte ki e lapot, nem tudhatjuk. Feltételezhetjük viszont, hogy az előszó végén vele vagy családjával kapcsolatban olyan információ lehetett, amelyet nem akart az utókorra hagyni.

Előadása befejező részében Adamik Tamás utalt Eberhard Haufe német tudósra, aki még 1961-ben összeállította kilenc évszázad német Mária-költészetét, és a következőket írta: „A költészet sohasem tudja a nő eszményképét olyan bensőségesen emberi és fenségesen isteni tulajdonságokkal felruházva bemutatni, mint a Mária-költészetben… ha kissé mélyebben megnézzük a középkori latin és a későbbi német középkor Mária-költészetét, akkor az a benyomásunk, hogy Jézus Krisztus ezekben az évszázadokban egyre megközelíthetetlenebb istenalakká, az idők végén eljövendő kérlelhetetlen világbíróvá vált, aki az egyszerű bűnös ember számára elérhetetlennek, hozzáférhetetlennek tűnt. Jézus Krisztus, a közvetítő, a maga uralkodói szigorúságában és távolságtartásában, közvetítőre szorult. Így Szűz Mária a közvetítő közvetítőjévé vált. A költészet tanúsága szerint Szűz Mária dogmatikai és kultikus címe közül az advocata, a »közvetítő«, »közbenjáró«, a »szószóló« vált általánossá, aki Isten trónjánál és a végítéletet hirdető haragos Krisztus lábainál könyörög a bűnös emberi lélekért. Ezt a közbenjárót, a nyomorult emberen segíteni akaró Szent Szüzet és Istenszülőt végtelen tisztelettel illette az egyszerű nép, és trónra ültette a költészet.”

Adamik professzor rámutatott: a Mária-tisztelet erősödéséről tanúskodik a rózsafüzér megjelenése a 15. században, amelynek létrejöttét Alan de la Roche domonkos szerzetes Szent Domonkosnak tulajdonítja. Valószínűbb azonban, hogy a rózsafüzér a papi zsolozsma 150 zsoltárából alakult ki a 12. században, hogy a tanulatlan, egyszerű emberek is részt vehessenek a liturgiában. Az írástudatlanok a 150 zsoltár helyett 150 Miatyánkot mondtak: ez volt a „szegény ember breviáriuma”. A Mária-tisztelet erősödésének hatására a Miatyánk helyére az Ave Maria került a 15. század második felében, és így fokozatosan létrejött a rózsafüzér, s vele párhuzamosan, azzal összefüggésben a Mária-zsoltároskönyv, amelyben két tényezőn érhető tetten az ószövetségi zsoltárok könyvének hatása: egyrészt a zsoltárok számában, másrészt abban, hogy mindegyik Mária-zsoltár első sora megegyezik a neki megfelelő ószövetségi zsoltár első sorával, azzal a különbséggel, hogy Isten vagy Úr helyett Mária vagy Úrnő áll. Ez a felépítés jellemzi a Psalterium Beatae Mariae Virginis – Boldogságos Szűz Mária zsoltároskönyvét is.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria