Akkor van jövőnk, ha tisztázzuk a múltat – A hadifoglyokra emlékeztek a Csillagbörtönben

Hazai – 2018. október 18., csütörtök | 14:31

„Hadifogolytábor és hadifogolysors a Szegedi Fegyház és Börtönben 1944–1945-ben” címmel rendeztek emléknapot a szegedi büntetés-végrehajtási intézmény dísztermében október 5-én. A programon részt vett Kis-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök is.

A történeti kutatások szerint a Csillagbörtön Mars téri épületeiben a megszálló Vörös Hadsereg 1944 októberétől 1945 májusáig hadifogolytábort működtetett, ahol háromezer katona és civil veszítette életét.

Akkoriban a négyszáz főre kialakított börtönbe tizenkétezer embert zsúfoltak be. Az elégtelen élelmezés, az alapvető higiénés feltételek hiánya és a terjedő betegségek miatt 1945 tavaszán kitört a tífuszjárvány. Egy túlélő elbeszélése szerint a hadifoglyok jelentős része nagy kínok közt lelte halálát, orvos, felcser és gyógyszer nélkül. Az elhunytakat előbb a börtön udvarán, majd a város temetőjében jelöletlen tömegsírokba helyezték. Szegeden is kevesen emlékeznek már erre a szomorú eseményre. A Szegedi Fegyház és Börtön harmadik alkalommal szervezett emléknapot a hősökért – mondta Tikász Sándor dandártábornok, intézetparancsnok.

A rendezvényt megnyitó beszédében Juhász Tünde, Csongrád megye kormánymegbízottja a hadifogolytábor áldozatai iránti együttérzésről beszélt, a személyes emlékezés fontosságáról, hogy az „áldozatok utolsó sóhajai ne szálljanak el hiába”.

Ezt követően a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának képviselője, Bogotyán Róbert ezredes, a biztonsági szolgálat vezetője köszöntötte a rendvédelmi és civil szervezetek képviselőit. Ezután levetítették a Láger a Mars téren című dokumentumfilmet, amely Borbola Lilla, a Délmagyarország újságírójának 2017-ben készült alkotása. A film ötletét a Csillagbörtönben rendezett konferenciák adták. A közönség soraiban helyet foglaltak az alkotó mellett a film interjúalanyai, a hadifoglyok hozzátartozói.

Bank Barbara, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja előadásában a nemzeti emlékezet ébren tartására hívta fel a hallgatók figyelmét, hiszen egy fontos, sokszor fájó történelmi eseményt úgy tudunk feldolgozni, ha minél többet beszélünk róla. Elmondta, mikor az orosz munkatáborokból hazajöttek, az életben maradt hadifoglyokkal egy nyilatkozatot írattak alá, hogy nem beszélhetnek a hadifogságról, különben tíz év börtönt kaphatnak. Ezért történt, hogy a túlélők csak a rendszerváltás után kezdtek el mesélni fogságukról. Mint ismeretes, a II. világháború után hatszázezer magyar katonát és civilt vagoníroztak be, hogy főleg Szibériában, munkatáborokban dolgozzanak. Közülük majdnem minden második ember életét vesztette. Létrehoztak egy honlapot, ahol a hozzátartozók tájékozódhatnak fogságba hurcolt rokonaikról.

A 2015-ös Gulág-emlékévben közreadott felhívás hatására jelentkeztek a hadifogolytáborok túlélői, illetve rokonaik – mondta Bognár Zalán, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának tanszékvezető docense. Ez azért is fontos, mert a korabeli dokumentumok hitelességét a túlélők adatközlései erősítik meg, bár sajnos rengeteg irat tűnt el, például a Vöröskereszt korabeli kimutatásai. A Gulágkutatók Nemzetközi Társaságának alapító elnökségi tagja Kölcsey gondolatával zárta előadását: „Az a nép, amely nem tud emlékezni, magát temeti el.”

A program zárásaként a díszteremben a Katasztrófavédelem Központi Zenekara adott hangversenyt, Dóra László tűzoltó ezredes vezényletével. Végül a résztvevők megkoszorúzták az intézmény homlokzatán elhelyezett emléktáblát.

Forrás és fotó: Szeged-Csanádi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria