Apák és fiaik zarándoklata Szigetszentmiklósról Máriapócsra

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Máriapócstól 300 kilométer távolságra élő szórványközösség az édesapákat és fiaikat indította útnak gyalogszerrel ez év június 18-án, csütörtökön reggel, az utrenyét követően a szigetszentmiklósi Árpád-házi Szent Piroska tiszteletére szentelt görögkatolikus templomból azzal a reménnyel, hogy tizenegy nappal később, június 28-án vasárnap megérkeznek a 10 órakor kezdődő Szent Liturgiára, sokak kérését, fohászát hordozva és tolmácsolva út közben és a kegyhelyre érve.

Bár az első öt nap elteltével úgy érezték, hogy egy kicsit túlvállalták magukat, szállásadóik, éjszakai vendéglátóik szeretete, s az otthon maradottak bátorítása, támogatása átsegítette a hétfős gyalogos zarándokcsapatot a mélyponton. Kalandos utuk végén sikerült épségben megérkezniük vasárnap délelőtt a háromszáz éves kegyhelyre, ahol saját fohászaikon túl igyekeztek az útközben kapott imaszándékokat, kéréseket is tolmácsolni Márián keresztül az irgalmas és emberszerető Isten felé.

Útközben megtanulták, hogy:

– a legtöbb nehézséget mi magunk okozzuk saját magunknak az életben, ha túl sok fölösleges dolgot tartunk fontosnak és cipelünk magunkkal a hátizsákunkban;

– egy 500 forintos gumipapucs néha többet ér, mint egy több tízezer forintos sportcipő (ami egyébként rögtön első nap képes tönkretenni a lábunkat);

– az imádság, a csönd, a jókedv, a humor és legfőképp az önirónia sokat segíthet a legnehezebb helyzetekben is;

– mindenhol vannak jó emberek.

Mondatok, amiket nem szeretnének soha többé hallani egy gyalogos zarándoklaton:

„Induljunk!”
„Tudok egy rövidebb utat...”
„A gyerekek is hadd vigyék egy kicsit a GPS-t.”
„Jövőre, amikor megint jövünk...”
„Milyen szép nagy fekete kutya...”

Fotó: Hajdúdorogi Metropólia

Magyar Kurír