Az apa legfontosabb munkája akkor kezdődik, amikor hazaér – Férfizarándoklat Margittáról Máriapócsra

Külhoni – 2019. március 20., szerda | 17:46

Édesapáknak szervezett zarándoklatot a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyéhez tartozó Margitta plébániája az anyaországi Máriapócsra március 16-án, ami az egyházközség életében újfajta eseményt jelentett.


A híres Mária-kegyhelyen egy kis pihenő után Tóth Attila plébános tartott elmélkedést a résztvevőknek. A lelkipásztor kifejtette, hogy a mi világunk apák után kiált – a zarándoklat egyik célja is az volt, hogy felhívják a közösség és az édesapák figyelmét arra, hogy milyen fontosak ők.

Az elmélkedésben elhangzott az is, hogy az apa életadó és gondoskodó erő. A gyermek az első istenképet az apa alapján alkotja, hiszen ő jeleníti meg a családban Istent. Maga Jézus is azzal a megszólítással fordult Isten felé: „Atyám”. A kisgyermek, aki nem látott még Isten-ábrázolást, elsősorban az apját rajzolja le mint Istenről alkotott képet.


Az édesapákat Isten elküldte a családokba, hogy megmutassa, mennyire szereti őket. Ahogy elküldte a fiát a világba, úgy küldte el az apákat, hogy legyenek a családok mellett. Az árvaházban hagyott gyermek is kíváncsi az apjára, többségük később felkeresi az „életadó forrást”.

Az apának több mindenben kell Istenre hasonlítania. Ilyen például az állandóság, hiszen az apa megbízható kell hogy legyen, kiszámítható és átlátszó. Szilárd pont kell hogy legyen a gyermek életében: apjához és Istenhez is bármikor fordulhat.

A második tulajdonság a mindenütt való jelenlét. Jelen kell lennie a család életében, de a családnak is jelen kell lennie az ő életében. Nem elég azt mondani: „érted dolgozom”; fontos a jelenlét, a törődés a gyermek sorsával. Az apa legfontosabb munkája akkor kezdődik, amikor hazaér.

Egy édesapának tudnia kell, mire képes a gyermeke, mennyire terhelhető, mi az, ami érdekli, mire van igazán szüksége. Mindezek mellett végtelenül igazságosnak és irgalmasnak kell lennie, még önmagával szemben is.

Az elmélkedést szentmise követte a kegytemplomban. Szűz Mária kegyképe előtt imádkoztak a zarándokok, készülve Szent József ünnepére, hogy példát vegyenek Mária jegyeséről. Homíliájában Tóth Attila a szentekről beszélt, példaképeinkről, akiket utánoznunk kell: a mennyei „sztárokat” kellene előtérbe helyezni – hangsúlyozta a szónok. – Ehhez ismernünk kell az életüket. Szent Józsefről keveset tudunk, de annyi biztos, hogy igaz ember volt. Mennyire megtisztelő, ha minket is ennek nevezhetnek. De hol kezdődik ez az igazság? Az életem az igazságról tesz tanúbizonyságot. A szavaim megegyeznek mindazzal, amit cselekszem, a cselekedeteim pedig megegyeznek Isten akaratával. Ehhez meg kell kérdeznem Istent, mi a terve velem. Isten hall minket, válaszol is, de ehhez csendben kell lennünk. Rá tudunk jönni, hogy Isten merre vezet minket. Istennek közel kell lennie hozzánk, nem tökéletesnek kell lennünk, hanem törekednünk kell arra, hogy jók legyünk – hangsúlyozta Tóth Attila plébános.

Ha időt szeretnénk nyerni, általában az Istennel töltött időből lopunk. De ezt is megbocsátja nekünk, mindig szeretettel vár minket. Merjünk imádkozni, ráhagyatkozni Isten akaratára – tette hozzá a plébános.

A szentmise után a zarándokok elfogyasztották az ebédet, majd idegenvezető segítségével alaposabban megismerkedhettek a kegyhely történetével, a könnyező kép múltjával és jelenével.

A hazafelé vezető úton a szervezők borkóstolót is beiktattak a programba Csanáloson. A közös beszélgetések alkalmával a részt vevők kifejezték igényüket több hasonló zarándoklat megszervezésére.

Forrás és fotó: Lázár Tamás/Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria