Az egy éve elhunyt Tempfli Józsefre emlékeztek Nagyváradon

Külhoni – 2017. május 30., kedd | 9:46

Böcskei László megyéspüspök mutatott be szentmisét a nagyváradi székesegyházban áldozócsütörtökön, május 25-én, majd az egy éve elhunyt Tempfli József megyéspüspök sírjánál a kriptában imádkozott.

Bevezetőjében a főpásztor arra hívta fel a figyelmet: a húsvéti titok megünneplésének egyik kimagasló napja, eseménye áldozócsütörtök, amikor Urunk feltámadására emlékezve arra gondolunk, hogy a halál felett aratott győzelmével Krisztus meghozta az új élet lehetőségét számunkra azáltal, hogy az Atyával való közösségbe hívott meg bennünket. „Előremegyek, hogy helyet készítsek nektek!” – mondta tanítványainak. Az áldozócsütörtök tehát egy új kezdet ideje, amikor megerősödve és fellelkesülve a húsvéti örömtől megosztjuk a világgal a Krisztussal való közösséget, hogy az Atyánk házában együtt lehessünk – hangsúlyozta.

Arról is beszélt az egyházmegye elöljárója, hogy a szentmisén megemlékeznek az egy éve elhunyt Tempfli József megyéspüspökről, köszönetet mondva Istennek mindazért, amit munkálkodása és helytállása révén rajta keresztül az egyházmegye és a katolikus anyaszentegyház javára véghezvitt, megvalósított. „Kérjük, hogy jutalmazza meg hű szolgáját, akit reményeink szerint választottjai közé fogadott országában!” – fohászkodott.

Homíliájában Böcskei László kiemelte: áldozócsütörtökön is figyelemmel kísérjük a húsvéti eseményekről szóló beszámolókat a Szentírásban, és megállapíthatjuk, hogy nem találunk túl sok konkrét utalást az ünnep tárgyára. Szűkszavúan beszél a felolvasott részben Máté evangélista, és Márk is csak rövid említést tesz Urunk mennybe való felemelkedéséről, az Atya melletti helyfoglalásáról. Lukács is csak kétszer tér ki a témára: az evangéliumában röviden, illetve az Apostolok cselekedeteit a mennybemenetel részletesebb leírásával kezdi. Felvetődik tehát: mi ennek az oka? – hiszen a húsvéti történéseket megannyi változatban, megközelítésben megörökítették.

A szűkszavúság magyarázata abban rejlik, hogy Krisztusnak a lényegre törő jelenlétét akarták megörökíteni számunkra, ezért nem annyira a távozására fókuszáltak, inkább az itt maradását emelték ki, mely létfontosságú, életet adó biztosíték számunkra. A kérdés a mennybemenetel történetének fényében az: hol és mennyire engedünk mindennapjaninkban Isten folyamatos kezdeményezésének? Urunk mennybemenetele ugyanis megteremti számunkra a valóságos és a jövőbe mutató jelent. Nem űrutazás vagy veszteséget jelentő eltávozás a felemelkedése, hanem az Atyához való közeledés, melyet nem önmagáért, hanem értünk vállalt és valósított meg az örökkévalóságért. Rajtunk múlik, a mi felelősségünk, hogy Isten mindenkori jelenlétében éljünk, megismertessük őt az emberekkel, nyitottak legyünk a kezdeményezésére, hogy az üzenete általunk, a mi munkálkodásunkon keresztül is mindenhová eljusson – fogalmazott főpásztor.

Forrás: Erdon.ro

Fotó: Hírek.Várad.org

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria