Az én szerzetesem: Koczkás Emma M. Eszter nővér

2016. február 1. hétfő 19:56

A megszentelt élet végéhez közeledő évében meghirdettük „Az én szerzetesem” kampányunkat. Kérjük olvasóinkat, osszák meg velünk, ki a kedvenc szerzetesük – vagy más megszentelt életet élő ismerősük –, mit jelent ő számukra. Mészáros Ildikó Koczkás Emma M. Eszter kalocsai iskolanővérről írt.

Hat éve ismerem Eszter nővért. A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatának szerzetesnője, kalocsai házfőnöknő.

Első találkozásunkra egy iskola folyosóján került sor, Baján. Hallottam, hogy dolgozik ott egy nővér, de látni még nem láttam. Egy program kapcsán kellett ellátogatnom oda. Ahogy az emeleti lépcsőn várakoztam, letekintve megpillantottam, ahogy fejét lehajtva, határozott léptekkel, habitusban végigvonul a folyosón. Jó volna megismerni – futott át az agyamon. Hónapok teltek el, mire újból találkoztunk, zenélni kért fel. Ott figyelhettem meg először, hogy milyen nagy csodálattal figyelik őt, lesik szavait, hallgatják tanításait. A mai kor gyermekeit nem könnyű kitartó figyelemre bírni, de neki sikerült. Együtt játszott a gyermekekkel, bibliai feladatokat oldott meg velük. Jó volt vele együtt dolgozni. Beszélgettünk, és tudtam, hogy Isten küldte utamra. Még nem tudtam, hogy mi végre és milyen célból, de mellém küldte. Később visszakerült Kalocsára, iskolaigazgatóként folytatta életpályáját.

Gyakran nem találkoztunk, de annál többet tanulhattam tőle. Példaértékű hivatásának szentelt élete, istenszeretete, alázata embertársai iránt. Nem számít neki, hogy mi az ember beosztása, vannak-e kapcsolatai, neki maga az „ember” számít. Nekem akkor pont ezekre a példákra volt szükségem. Megtanított arra, hogy nem szabad feladni a harcot, újból és újból talpra kell állni és imádkozni szüntelenül, kérni az Urat, de hálát is kell adni mindenért, amink van. Egy lelkigyakorlat alkalmával több napot is együtt tölthettünk egy közösségben. Kicsit félve mentem el erre az útra. Az első előadást követően már nem voltak kétségeim: ott volt a helyem.

Akkor már beteg voltam, lelkem is belebetegedett a megváltoztathatatlan ténybe, hogy így kell élnem. Nem fordult el, meghallgatott, imádkozott értem, erőt adott. Ilyen egy krisztusi arccal felruházott szerzetes, aki könyörületet, irgalmat, alázatot mutat mindannyiunk felé. Először érezhettem meg általa, hogy „föld és ég” összeér bennünk, ha figyelünk, csendben, az Úrra. Láttam, mennyi embernek segít, mindenkit meghallgat, aki hozzá fordul, nyitott szemmel és szívvel jár, és segít a bajbajutottakon. Soha nem elégedett önmagával, a tökéletesebb munkára és az erős hit megélésére törekszik élete minden napján fáradhatatlanul. Ilyen az én szerzetesem, Eszter nővér.

Ott él Kalocsa szívében egy hatalmas szív, akit Isten kiválasztott, most már tudom, hogy miért…

Mészáros Ildikó

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Vezető híreink - olvasta már?
bojte-csaba-szent-kristof-vezessen-minket-az-irgalom-es-josag-partjara
Böjte Csaba: Szent Kristóf vezessen minket az irgalom és jóság partjára

Szent Kristófra emlékezve a zarándokok, utazók és a járművek megáldásával ünnepeltek Szántódpusztán június 23-án. A Csillagösvény elnevezésű missziós körutat járó Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar énekelt a búcsún, a szentmisét Böjte Csaba mutatta be.

2016. július 24. vasárnap
ferenc-papa-az-imadsag-az-elso-es-legfobb-munkaeszkoz-kezunkben
Ferenc pápa: Az imádság az első és legfőbb „munkaeszköz” a kezünkben!

Július 24-én délben Ferenc pápa ismét elimádkozta az Úrangyala imádságot a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel. Előtte a napi evangéliumról elmélkedett, arról, hogy mit tanított Jézus az imáról. Utána pedig imádságot kért a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón részt vevő fiatalokért.

2016. július 24. vasárnap