Az én szerzetesem: Sólymos László Szilveszter OSB
A megszentelt élet évében meghirdettük „Az én szerzetesem” kampányunkat. Kértük olvasóinkat, osszák meg velünk, ki a kedvenc szerzetesük – vagy más megszentelt életet élő ismerősük –, mit jelent ő számukra. Sólymos László Szilveszter bencés atyát Gyarmati Nóra mutatja be Győrből.
1968 augusztusában Kőszegen nyaraltam egy távoli rokon családnál, amikor egyik délután egy régi, nagyon kedves ismerőst vártak: Sólymos László Szilveszter atyát, aki 1950-es letartóztatása előtt itt tanított a gimnáziumban. E találkozásból életre szóló barátság lett, Szilveszter atya volt a lelkiatyám, idősödő szüleimnek is barátja, lelki támasza.
Pécsi tanárképzősként 1971-ben meglátogatott, s tőle kaptam első modern lelki könyvemet, Michel Quoist Így élni jó című kötetét, amely fiataloknak alapmű. 1972 karácsonyán az első Mindennapi kenyér című könyvecskét is ő hozta nekem be a kórházba, mivel az ünnepeket ott töltöttem, s akkor ez volt a legszebb karácsonyi ajándék.
A diplomaosztó ünnepség alkalmából a következőket írta barátnőmnek és nekem: „Kedves Tanárnénik! Őrizzétek meg ezt a lelkületeteket, és sok fiatal élet kiteljesedését segítsétek elő!”
Ennél szebben megfogalmazni a tanári hivatás lényegét – ha matematika–fizika szakos is valaki – nem lehet!
Börtönéveiről, a halálos ítéletről, amelyet aztán életfogytiglanra változtattak, ritkán, de derűsen beszélt. Mindig úgy érezte, hogy csak javára vált. S csodálatos módon a TBC is eltűnt a tüdejéből.
2006 tavaszán testvéremmel s családjával kiautóztunk Pannonhalmára. Szilveszter atya ölébe vette négy hónapos Luca unokahúgomat, nagy örömmel, majd szelíden csak annyit mondott: „Különleges nap van.” „Miért?” – kérdeztük. „Oly örömet szereztetek nekem!” – válaszolta.
Ezek voltak utolsó szavai, pár nap múlva álmában szólította magához az Úr…
Temetésén egész közel ültem az oltár előtt levő koporsójához, és csak annyit tudtam magamban mondani, ismételgetni: „Utolsó találkozásunkkor is Te ajándékoztál meg bennünket azzal a mondattal, hogy különleges napot, örömet szereztünk Neked!”
Ez a mi legfőbb feladatunk: örömet szerezni, ahol lehet!
Köszönöm tanításaid, tanácsaid, szigorú elégtételeid, feltétlen bizalmad és szereteted!
Szilveszter atya élete nekem és sokaknak olyan ajándék volt, amelyet csak a mennybéliek adnak!
Hála legyen érte!
Gyarmati Nóra, Győr
Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!
© Híreink csak a szerkesztőség engedélyével, „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel használhatók fel.
Mohos Gábornak, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkárának a nyár folyamán jár le második mandátuma. Tíz éven át volt a testület titkára. Eddigi feladatairól, tapasztalatairól és jövőbeli munkájáról kérdeztük.
Varga László megyéspüspök kézfeltétele és az Egyház imája által áldozópappá szentelte Fodor Béla és Kisiván Csaba diakónusokat, illetve diakónussá szentelte Tölgyesi Dávid és Vida Zoltán kispapokat a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban június 23-án.
