Az én szerzetesem: Sólymos László Szilveszter OSB

2016. február 5. péntek 19:59

A megszentelt élet évében meghirdettük „Az én szerzetesem” kampányunkat. Kértük olvasóinkat, osszák meg velünk, ki a kedvenc szerzetesük – vagy más megszentelt életet élő ismerősük –, mit jelent ő számukra. Sólymos László Szilveszter bencés atyát Gyarmati Nóra mutatja be Győrből.

1968 augusztusában Kőszegen nyaraltam egy távoli rokon családnál, amikor egyik délután egy régi, nagyon kedves ismerőst vártak: Sólymos László Szilveszter atyát, aki 1950-es letartóztatása előtt itt tanított a gimnáziumban. E találkozásból életre szóló barátság lett, Szilveszter atya volt a lelkiatyám, idősödő szüleimnek is barátja, lelki támasza.

Pécsi tanárképzősként 1971-ben meglátogatott, s tőle kaptam első modern lelki könyvemet, Michel Quoist Így élni jó című kötetét, amely fiataloknak alapmű. 1972 karácsonyán az első Mindennapi kenyér című könyvecskét is ő hozta nekem be a kórházba, mivel az ünnepeket ott töltöttem, s akkor ez volt a legszebb karácsonyi ajándék.

A diplomaosztó ünnepség alkalmából a következőket írta barátnőmnek és nekem: „Kedves Tanárnénik! Őrizzétek meg ezt a lelkületeteket, és sok fiatal élet kiteljesedését segítsétek elő!”

Ennél szebben megfogalmazni a tanári hivatás lényegét – ha matematika–fizika szakos is valaki – nem lehet!

Börtönéveiről, a halálos ítéletről, amelyet aztán életfogytiglanra változtattak, ritkán, de derűsen beszélt. Mindig úgy érezte, hogy csak javára vált. S csodálatos módon a TBC is eltűnt a tüdejéből.

2006 tavaszán testvéremmel s családjával kiautóztunk Pannonhalmára. Szilveszter atya ölébe vette négy hónapos Luca unokahúgomat, nagy örömmel, majd szelíden csak annyit mondott: „Különleges nap van.” „Miért?” – kérdeztük. „Oly örömet szereztetek nekem!” – válaszolta.

Ezek voltak utolsó szavai, pár nap múlva álmában szólította magához az Úr…

Temetésén egész közel ültem az oltár előtt levő koporsójához, és csak annyit tudtam magamban mondani, ismételgetni: „Utolsó találkozásunkkor is Te ajándékoztál meg bennünket azzal a mondattal, hogy különleges napot, örömet szereztünk Neked!”

Ez a mi legfőbb feladatunk: örömet szerezni, ahol lehet!

Köszönöm tanításaid, tanácsaid, szigorú elégtételeid, feltétlen bizalmad és szereteted!

Szilveszter atya élete nekem és sokaknak olyan ajándék volt, amelyet csak a mennybéliek adnak!

Hála legyen érte!


Gyarmati Nóra, Győr

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
-hol-nincs-elso-es-nincs-utolso-vendeg
„Hol nincs első és nincs utolsó vendég”

Évközi 25. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 10,28–33)

16:00
megaldottak-felujitott-tours-i-szent-marton-templomot-vizafogon
Megáldották a felújított Tours-i Szent Márton-templomot Vizafogón

Erdő Péter bíboros, prímás áldotta meg a felújított Tours-i Szent Márton- (és Flüe-i Szent Miklós-) plébániatemplomot Budapest Vizafogó városrészében szeptember 23-án.

21:07