Az Eucharisztikus Világkongresszus zárószentmiséje Cebuban

2016. január 31. vasárnap 19:08

Január 31-én vasárnap mutatták be az 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ünnepélyes zárómiséjét (Statio Orbis) a Fülöp-szigeteki Cebuban, több mint félmillió hívő részvételével. A szentmise végén Ferenc pápa videoüzenetében bejelentette, hogy a következő kongresszust helyszíne Budapest lesz.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Vasárnap délelőtt futó záporok és esőfelhők környékezték Cebu városát, de délutánra ragyogó napsütés támadt, a hőmérséklet meghaladta a 30 fokot. A szentmisére való készület – a nagy tömeg okán – már korán kezdetét vette. José Palma, a város érseke 12 órától már nem engedélyezte plébániai misék bemutatását a városban, hogy minden pap és hívő együtt ünnepeljen a kongresszus résztvevőivel. Déltől már a főbb utakat is ellenőrzés alá vonta a rendőrség, hogy könnyítse a célforgalmat. A papság igen korán felöltözött, hisz az oltárhoz való eljutás és elhelyezkedés hosszú időt igényelt. A magyar küldöttség tagjai a püspöki szektorban, közvetlenül a főoltár oldalánál kaptak helyet. A várakozás idején Sinulog bemutatót láthattak az egybegyűltek.

Négy óra előtt megszólalt a külön erre a célra felállított harangláb harangja, és megkezdődött a főpapság bevonulása. A szentmise főcelebránsa Charles Maung Bo, a mianmari Rangoon bíboros érseke, a pápa személyes követe volt. Közvetlenül mellette haladt Erdő Péter bíboros, Piero Marini érsek, a kongresszusok szervezéséért felelős pápai bizottság elnöke, valamint a házigazda főpásztor. A zenei szolgálatot a Szent Tamás Egyetem erre a célra felállt, összesített, több száz fős ének- és zenekara látta el. Vezényelt Rudy Villanueba atya, akinek számos filippino egyházi éneket köszönhetünk – ezek közül többet hallhattak és énekelhettek a kongresszus résztvevői az elmúlt napokban és a zárómisén is.

A szabadtéri oltárépítmény a sátortető fölött kúpszerűen tört az égbe, a fémszerkezet belsejében fehér vászon borítást feszítettek ki. A vázra egy hatalmas, belülről kivilágított olajág-ábrázolást rögzítettek – ez a remény, a béke jelképe, ami az idei találkozó vezérgondolata volt. Az installációt hatalmas piros, szintén belülről kivilágított kereszt koronázta. Magyarként rögtön feltűnt a küldöttség tagjainak, hogy az építmény színei – piros-fehér-zöld – nemzeti trikolórunkat adják vissza. A cebui tervezők mintha tudat alatt is az új helyszínre készültek volna.

A szentmisében Bo bíboros, pápai legátus váltakozva angol nyelven és cebuano nyelvjárásban tartotta a homíliáját. A bevezetőben kiemelte, hogy a filippinók milyen csodálatos egy hetet szereztek az ide érkezetteknek, s milyen mély hitről tettek és tesznek tanúságot. A főpap emlékeztetett a kongresszus Szent Pál-i mottójára, amit 1970-ben VI. Pál pápa alkalmazott a Fülöp-szigetekre: Krisztus bennetek dicsőségünk reménye.

A találkozónak otthont adó ország Ázsia legnépesebb katolikus állama, s Brazília és Mexikó után a harmadik legnépesebb katolikus ország az egész világon. Így az Ázsiában többnyire kisebbségben levő katolikusok számára ők valóban reménységet és fényt jelentenek. De így van ez vilagszinten is, különösen akkor, amikor a filippinók egy hitét elhagyott kultúrába érkeznek meg, ahol több a lakásokban a kutya és a macska, mint a gyermek.

Rangoon érseke kifejtette, hogy a remény üzenete természetesen a filippinókhoz is szól. Két fontos jele van számukra a reménységnek: az első a család, ahol megbecsülik és tisztelik az életet. Ahogy a főpásztor fogalmazott: Isten nem főtisztelendő Ádám atyát és tisztelendő Éva nővért teremtett, hanem egy családot, amelyből élet fakadt. Maguk a papi és szerzetesi hivatások is így, családból születhetnek meg. Ehhez persze az kell, hogy az embernek legyen jövője, legyen reménye. Arra van szükség, hogy amit a jövő reményének tartunk, az legyen a jelen értéke.

A remény második jele a filippinók számara az ifjúság. Az ország lakosságának 52 százaléka 25 év alatti. Ez egy fiatal ország, amelyben épp ezért van lendület, bátorság, kedv és fejlődés. A mianmari bíboros azon reményének adott hangot, hogy ez a lendület kihat majd az egész térségre, s ez a már ma is hatalmas számú nemzet később még tovább növekedik, a hitben is. Hiszen a jövő nem azoké, akiké a pénz és a fegyver, hanem azoké, akiknek gyerekei vannak, azé az országa, ahol van fiatalság. Ezért a fiatalokat nem meg- és elítélni kell, hanem sokkal inkább megérteni, hiszen ők jelentik számunkra a jövőt. Így a Fülöp-szigetek valóban hegyre épített város, olyan katolikus közösség, amelyben él a remény, s reményt ad a többi ázsiai helyi egyháznak, sőt az egész világnak is. Ha a vendégek hétfőn el is mennek, a szívük egy darabját itt hagyják – mondta még Bo bíboros.

A szentáldozás utáni könyörgést követően José Palma érsek emelkedett szólásra. Köszöntő beszédében beszámolt arról, hogy ez a nagy esemény milyen ajándék volt nekik, a házigazdáknak, s most milyen nehéz szívvel búcsúznak el vendégeiktől. A köszönetek sora kiterjedt a magas rangú segítőktől egészen az 5 ezer önkéntesig és Cebu imádkozó plébániai közösségeiig. Az érsek elnézést kért azoktól a városiaktól is, akiket az elmúlt hét útlezárásai és rendkívüli fennforgásai esetleg bosszantottak, hátráltattak. Remélhetőleg ők is megérezték az örömet és a reményt, amelyet a kongresszus hozott.

Ezt követte Ferenc pápa angol nyelvű videoüzenete. Ebben először – kapcsolódva a mottóhoz – rámutatott arra, hogy mekkora szüksége van napjainkban a világnak reményre. A filippino közösséget külön megdicsérte a pápa, hiszen itteni látogatásakor s utána is láthatta, hogy a Yolanda tájfun nemcsak pusztulást hozott, hanem a szeretet, a segítségnyújtás és a szolidaritás megannyi csodálatos példáját is.

Ezután a pápa arról elmélkedett, hogy az Eucharisztia kapcsán az evangélium kettős missziót tár elénk. Az első az asztalközösségből fakad – az egyháznak a közösség útját kell járnia, ehhez pedig őszinte párbeszédbe kell kezdenie. Ázsia keresztényei már eddig is elkötelezettek voltak a vallásközi dialógus terén, ezután még inkább ezt az ösvényt kell követniük, hogy így adhassák át az evangéliumot. A másik misszió ősképe a lábmosás – az Eucharisztiában jelen lévő Jézus egy alázatos, szolgáló egyházat akar magának. Ezt a küldetést nem hanyagolhatjuk el.

A videoüzenet vége tartogatta a meglepetést: Ferenc pápa ekkor jelentette be, hogy 2020-ban az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust Budapesten, Magyarországon rendezik majd.

A magyar küldöttség tagjai magyar zászlókkal a főoltár elé vonultak, s egy Budapestről készült népszerűsítő klip levetítése közben integetve köszöntötték a cebuiakat s minden kongresszusi küldöttet. Már ekkor érezni lehetett az este emelkedettségét. A küldöttség soraiból néhányan személyesen is köszöntötték a főpapságot. Marini érsek baráti kézfogás mellett mondta el, mennyire várja a budapesti találkozást, a cebui érsek és egyik segédpüspöke szívélyes szeretettel gratulált, Bo bíboros legátus pedig külön imájáról biztosította a csapatot, a mindannyiunk előtt álló nagy munkához Isten áldását kérve. Tagle bíboros, Manila érseke külön odaintette a zászlóvivőket – az elmúlt napok során több magyarral is elbeszélgetett. A kialakult szimpátia és megbecsülés jeleként öleléssel gratulált az elnyert lehetőséghez és feladathoz.

Ezt követően a cebui fiatalok képviselői, Palma érsekkel az élükön átadták Erdő Péter bíborosnak és a küldöttségnek az 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelképét, Magellán keresztjének kicsinyített (ám így is négy emberes) mását – ennek Budapestre szállítása (mérete és súlya okán) még további szervezést igényel.

A sorok rendezését követően Erdő Péter rövid, angol nyelvű beszédet mondott, amelyben megköszönte a megtisztelő felkérést, egyszersmind mindenkit a legnagyobb szeretettel meghívott 2020-ban Budapestre.

A szentmisét a pápa legátusa által osztott apostoli áldás zárta. A jelenlévők még elénekelték a kongresszus himnuszát, majd megindult a népünnepély. Először a püspöki csoportkép készült el: Erdő Péter bíboros középen, a legátus mellett helyezkedett el, míg Palánki Ferenc és Székely János püspökök oldalt állva emelték magasba a magyar zászlót. A küldöttség többi tagja ezalatt a főoltárnál készített csoportképeket, itt idővel a magyar prímás is csatlakozott hozzájuk. Megszámlálhatatlan főpap, pap és hívő állt be a lelkes, zászlót tartó csapatba egy-egy kép erejéig. A főpapság idővel elvonult, s ekkor a közismert, igen dallamos „I love Cebu” énekkel elkezdődött a fiatalok táncos-fergeteges ünnepe. A magyar csoport nemzeti zászlói elfogytak: a közelről s távolról érkezett fiatalok kérték el azokat emlékbe. Eközben sajtófotósok, rádiósok és tévések ostromolták a magyarokat. A helyiek érdeklődése, szeretete megkapó volt – sokan jelezték, hogy a nagy földrajzi távolság ellenére is el szeretnének jönni 2020-ban Budapestre.

Az örömtánc és a „picture-picture” felkiáltással készülő fotók sora csak akkor ért véget, amikor a rendőrség elkezdte kiüríteni az emelvényt, hogy a munkások, önkéntesek dolgukhoz láthassanak.

Ahogy a magyar küldöttséget állandó jelleggel kísérő-segítő kispap fogalmazott: mi lettünk a kongresszus „most selfied" arcai. Amit el tudunk mondani, csak ennyi: rengeteg szeretetet, támogatást, érdeklődést kaptunk magyarként. Ebben része van azoknak a honfitársainknak, akik papként, szerzetesként, tanárként, misszionáriusként itt szolgáltak és szolgálnak – Isten fizesse meg áldozataikat!

Az is biztos, hogy Cebu nagyon magasra tette a lécet, ebben minden résztvevő egyetért. A vendégszeretet, a jó szervezés, a lendület, az életkedv és optimizmus, a lelki és kulturális gazdagság elképesztően magas szintjével ajándékoztak meg minket, felejthetetlen emlékű napokat ajándékozva mindannyiunknak. Ha Budapest ugyanezzel a szeretettel, vendégbarátsággal, nyitottsággal és jólelkűséggel tudja továbbfolytatni ez a százharmincöt éves sorozatot, maga is gazdagodni fog, mostani fejünkkel el sem képzelhető módon – és megtapasztalja azt, amit mi itt Cebuban: jó dolog magyar katolikusnak, Szent István és Szent Erzsébet (az egyetemes egyházi naptár szerint mindenhol megünnepelt két magyar szent) népének lenni, mert bele vagyunk írva a római egyház szívébe. Messzi országok híveitől is szeretet és bátorítás sugárzik felénk. Így az Eucharisztia által egy testbe gyűlt hívő közösség nagyon is élő, üzenettel bíró, lelkes és lelkesítő tagjai tudunk lenni – erre kaptunk meghívást és megbízást 2020-ra.

Addig azonban még utolsó itteni óráinkban elmondjuk: I love Cebu! Viva Pit Señor! Viva Pit Santo Niño!

Fotó: 51st International Eucharistic Congress 2016; Palánki Ferenc

Török Csaba/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Kitekintő
Vezető híreink - olvasta már?
ferenc-papa-az-egyhaz-nemcsak-joknak-van-hanem-fokepp-rosszaknak
Ferenc pápa: Az egyház nemcsak a jóknak van, hanem főképp a rosszaknak!

A Szentatya szeptember 28-án arról a jelenetről elmélkedett katekézisében, amelyben a kereszten függő Jézus megbocsát az őt gyalázóknak és keresztre feszítőknek, és minden embernek felkínálja Isten végtelen irgalmát.

2016. szeptember 28. szerda
veres-andrassal-unnepeltek-gyori-katolikus-egyetemi-lelkeszseg-tanevnyito-szentmisejet
Veres Andrással ünnepelték a győri katolikus egyetemi lelkészség tanévnyitó szentmiséjét

A győr-révfalui Szentháromság-templomban tartották idén a Győri Római Katolikus Egyetemi Lelkészség és a Szent László Katolikus Szakkollégium hagyományos Veni Sancte szentmiséjét szeptember 13-án.

2016. szeptember 28. szerda