Az indiai katolikusok is nagy érdeklődéssel várják az őszi püspöki szinódust

Kitekintő – 2010. július 30., péntek | 8:43

A L’Osservatore Romano július 28-i száma „Közös kérdések az egész keresztény kelet számára” címmel az indiai katolikusok helyzetét vázolja fel. Közülük sokan kényszerültek arra, hogy arab országokba vándoroljanak, munkalehetőség reményében. Õk nemcsak a hit tanúi, hanem egyben a keresztény-iszlám párbeszéd főszereplői is a muzulmán világban.

A hazájukban élő indiai katolikusoknak számos kihívással kell szembenézniük a vallási eredetű fundamentalista irányzatok miatt. Érthető tehát, hogy az indiai katolikusok akár hazájukban, akár emigrációban élnek, nagy érdeklődéssel tekintenek az ősszel megrendezésre kerülő vatikáni szinódus elé.

*

Baselios Cleemis Thottunkal, az indiai Kerala állam székhelye, Trivandrum (Thiruvananthapuram) szír-malankár nagyérseke L’Osservatore Romano című vatikáni napilapnak adott interjújában felidézte az indiai kereszténység történetét:

A szír-malankár egyház Tamás apostol hithirdetése nyomán jött létre. Tanítványainak közössége a keleti szír hagyományt, a káld liturgiát követte. 1653-ban a közösség kettévált: ekkor jött létre a malankár illetve a malabár egyház. A malankár csoport önállóságra törekedett és arra, hogy megóvja liturgikus hagyományát. Sajnos ez a folyamat oda vezetett, hogy elveszítette a Katolikus Egyházzal való szeretetközösségét. A malabár csoport egységben maradt az katolikus egyházzal, de sokat veszített keleti identitásából. Idővel a malankár egyház ismét visszatért a katolikus egyházba, sok világi hívő és főpásztor nagy örömére. Ennek az új egységnek a megvalósításában nagy szerepe volt Ivanios érseknek, aki a malankár egyház küldötteként az 1930-as években folytatott párbeszédet a Szentszékkel. Végül XI. Piusz pápa 1932-ben, „Christo Pastorum Principi” kezdetű dekrétumával felállította az indiai szír-malankár katolikus hierarchiát. II. János Pál pápa 2005-ben az indiai szír-malankár egyházat nagyérsekség rangjára emelte, mint ahogy ezt előzőleg az ukrán katolikus egyházzal és a szír-malabár egyházzal tette. XVI. Benedek pedig a romániai görög katolikus egyházat emelte nagyérsekség rangjára.

A nagyérsekségi státusz változást hozott mind a jogok, mind a kötelességek terén: a szír-malankár egyház „sui iuris”, azaz önálló jogú egyház, szeretetközösségben a Katolikus Egyházzal a római pápa védnöksége és fennhatósága alatt áll. Szabadon nevezi ki püspökeit a Szentszék beleegyezésével. Az új státusz különösen nagy lendületet adott a missziós elkötelezettségnek, továbbá fokozta a szír-malankár egyház karitatív és humanitárius tevékenységét. India Kerala államában az oktatás és a szeretetszolgálat terén a Katolikus Egyház áll az első helyen. Számos kezdeményezéssel segíti a kirekesztetteket, a szegényeket. Kórházat vezet az AIDS-betegek, a leprások, a TBC-ben szenvedők részére; árvaházakat tart fenn, illetve otthont nyújt hajléktalanoknak, szellemi és testi fogyatékosoknak. Ezekkel az emberekkel senki sem foglalkozna az egyházon kívül – mondta Trivandrum szír-malankár érseke.

„Büszke vagyok rá, hogy indiai vagyok. Büszke vagyok az Indiában fennálló értékrendszerre, az ország mély vallásosságára és rendkívül demokratikus alkotmányára. Mindezek ellenére hazánknak szüksége van az evangéliumra” – tette hozzá a főpásztor. Annak a reményének adott hangot, hogy a nehézségek ellenére a kormány képviselőivel megoldást találnak a felmerülő problémákra az építő párbeszéd és a szívélyes kapcsolatok révén.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Kép: www.filipspagnoli.wordpress.com