Az önfenntartó Egyházról rendeztek konferenciát a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán

2015. október 2., péntek | 11:32

Október 1-jén az önfenntartó Egyházról rendeztek konferenciát a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola aulájában a Portus Buda Group szervezésében. A négy előadás az egyházi gazdálkodás magyar és osztrák megközelítését, valamint az etikus befektetés lehetőségeit vizsgálta.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Portus Buda Group képviseletében Eszter Elemér igazgató köszöntötte a résztvevőket, és hangsúlyozta: a jelen konferencia célja elsősorban az, hogy új impulzusokat nyújtson, melyeket egy év múlva nyílt konferencia keretében lehet majd együtt továbbgondolni.

A csoportmunkára berendezett aulában a bemelegítő beszélgetés után Hortobágyi Cirill bencés perjel, a főapát gazdasági helyettese tartotta az első előadást. Megismertette a hallgatókat néhány egyház-finanszírozási modellel, majd a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia költségvetési összesítéseit vizsgálta több évre visszamenően. Összegzésként elmondta, a hazai egyházban jelentős szerepet játszik az állami támogatás, szemben például az ausztriai egyházmegyékkel, ahol jóval több bevétel származik saját forrásból.

Hortobágyi Cirill felvetette a kérdést, hogy mindez a múltban is így volt-e, illetve létezik-e kitörési lehetőség. A főapátság nagybirtokos szerzetesrendnek számított, birtokai jövedelméből fenn lehetett tartani a nonprofit intézményeket. Az 1991. évi XXXII. törvény kimondta az egyházi ingatlanok visszaadását, ami azonban nem vonatkozott a földekre.

Cirill atya megkérdezte a szerzetesrendek gazdálkodásáról és finanszírozásáról Anselm Grünt, aki amellett, hogy lelkiségi művek szerzője, a münsterschwarzachi apátság házgondnoka. Anselm Grün három forrást tekintett alapvetőnek: a takarékosságot, a pénzügyi műveletek hozamát és a szerzetesek munkáját. Takarékosság alatt a racionalizálást, a megújuló energia használatát értette (mely ma Pannonhalmán már az energia 17 százalékát jelenti); pénzügyi műveletek alatt pedig a hajdani egyházi ingatlanokból származó bevétel kezelését, amit vagyonkezelő cégekre bíznak. A szerzetesek munkájáról elmondta, hogy az mindenhol a helyi lehetőségektől függ.

Pannonhalma márkanévnek is tekinthető, melyben a tradíció képzete érinti meg az embereket, ám az élettelen hagyomány helyett innovatív szemléletre van szükség. Ennek kapcsán a perjel többek között beszélt a főapátság turisztikai fejlesztéseiről, amire komplex stratégiát dolgoztak ki; míg korábban nagyjából egy óra alatt bejárták a látogatók az apátság területét, mára akár két-három napra is elegendő látnivalót kínálnak nekik. EU-s pályázatok révén jött létre a pincészet, a Viator étterem, a major; újultak meg a termékek – az apátság intézményhalmazzá vált, melynek hitéleti, kulturális, szociális és karitatív, valamint vállalkozás jellegű elemei is vannak. Ezen halmazok kölcsönhatásban kell, hogy álljanak egymással: a spirituális, intellektuális elemek támogatást jelentenek a vállalkozói rész számára is; a vállalkozói látásmód, üzleti szemlélet viszont segít a nonprofit oldalnak.

Az ausztriai gyakorlatról Martin van Oers, az Unitas Solidaris, az osztrák szerzetesrendek és egyházi intézmények vagyonkezelésével megbízott cég ügyvezető igazgatója tartott előadást. Elmondta, a bevétel nagy hányada a tevékenységekből fakad, tehát nem adományokból él a helyi egyház, hanem képes finanszírozni önmagát; mintegy 158 ezer alkalmazottnak biztosítanak munkát, akik mellett nagyszámú önkéntes segíti a működőképességet, heti 570 ezer munkaórában. A 85 férfi, 105 női szerzetesrend tagjainak átlagéletkora meglehetősen magas: 70 év körül mozog. Ez csekély erőforrást jelent az intézmények ellátása terén, illetve meghatározza a gazdasági tevékenységeket is.

A férfirendek bevétele jórészt a haszonbérletbe adott földeken folyó mezőgazdaságból, erdőgazdálkodásból származik; a többi tevékenység, így például a sörfőzdék, az oktatás, a turizmus inkább veszteséget termel. A női rendek jellemzően szociális, karitatív tevékenységeket végeznek: 47 ezer kórházi ágy tartozik hozzájuk, és mintegy 4000 ellátott különböző otthonokban; az összes rendi kórház támogatásra szorul. A női rendekre jellemző a kiszervezés, professzionális cégek megbízása intézményeik vezetésével; felmerül a kérdés, hogyan lehet a külső társaságoknál a szerzetesi vonalat erősíteni, mikor nincsenek jelen a szerzetesek. Martin van Oers hangsúlyozta, a csökkenő források miatt egyre fontosabbá válnak az ingatlanokból származó bevételek.

Az előadó kiemelte az önazonosság, a karizma jelentőségét; küldetésnyilatkozat megfogalmazását szokták javasolni a rendeknek, és azt, hogy a fókusz maradjon a fő kompetencián. A kísérletek sok esetben kudarccal végződnek, mert hiányzik a tényleges gyakorlati hozzáértés. Van Oers azt tanácsolta a rendeknek, a közvetlen cégvezetést adják át laikusoknak, ők pedig koncentráljanak a fő küldetésükre. A cégek viszont közvetítsék a rend értékrendjét a laikusok felé a rend nevében, a rend helyett.

Várnai Jakab OFM, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektora más terminust javasolt az „önfenntartó Egyház” helyett: mégpedig az „együttműködő Egyház” megnevezést. Hangsúlyozta, a finanszírozás harmadik lába a vállalkozás, az adományok és a feladatellátásból származó bevételek mellett. Rómában töltött évei alatt gyakran szembesült azzal, milyen nagy különbségek vannak a helyi egyházak, illetve az egyes rendtartományok között a finanszírozás terén. Felidézte idős rendtársát, aki így fogalmazott egyszer: „Nagyon rá vagyunk nőve az államra.” A finanszírozás veszélyei kapcsán megemlítette, hogy a ’90-es években Magyarországon több női rend is átállt az idősgondozásra a jó normatívák miatt – holott nem ez volt az eredeti karizmájuk. Fontos, hogy egy rend ne azért vegyen át egy intézményt, hogy meg tudjon élni; egy iskola nemcsak bevételi forrás, hanem jelentős érték is.

Az együttműködő Egyház – fogalmazta meg Várnai Jakab rektor – a karizma megőrzése mellett lép be együttműködési terekbe, gazdasági és társadalmi mozgásokba. Az egyház nem vagy intézmény, vagy karizma – hanem mindig mind a kettő. Az egyháznak mint intézménynek figyelemmel kell lennie a környezetére, azonban ha csak erre figyel, elvész a karizma. A téma kapcsán Várnai Jakab a résztvevők figyelmébe ajánlotta Tomka Ferenc Intézmény és karizma az egyházban című könyvét – az egyházszociológiai alapmű a kommunizmus éveiben illegálisan sokszorosítva terjedt, azóta azonban több kiadást is megért.

Végül a Sapientia rektora hangsúlyozta: valójában a szerzetesrendek önfenntartásáról beszélünk ma; rendi, közösségi cél pedig többek között az, hogy teret hozzunk létre, lehetőséget biztosítsunk a keresztény életre. A Sapientia Főiskola szerzetesrendek intézménye, mely igyekszik beilleszkedni az adott gazdasági-társadalmi térbe. Rendhagyó szakirányú továbbképzést indítottak Keresztény társadalmi elvek a gazdaságban címmel, mely egyfajta katalizátorként működik: az itt végzettek tanfolyamokat, tréningeket tartanak, ezek révén törekednek új formák beindítására.

Az utolsó előadó szintén gazdasági szakember volt: Nikolaus Hutter, az Angello Capital cég igazgatója az etikus befektetésekről, azaz társadalmi hasznosságú befektetésekről beszélt. A húsz éve befektetésekkel és stratégiai tanácsadással foglalkozó szakember invesztorok (befektetők) és cégek összeismertetése révén keres új utakat, melyek az etikus befektetés felé vezetnek. Longboard gördeszkákat gyártatnak volt elítéltekkel, akik rendkívül nehezen találnak egyébként munkát; mozgáskorlátozottak számára távirányított ablakokat gyártatnak.

A gazdaság jelenlegi nehéz helyzete mögött szerinte a rossz tervek és a rossz fókusz áll; az, hogy az anyagiakra tekintünk csak értékként; az, hogy például a környezetrombolást nem kezeljük költségként. A gond az, hogy a hideg, cukros vizet (kóla) a világ végére is el tudjuk juttatni, de a helyi iskolában nincsenek padok a gyerekeknek – számolt be afrikai tapasztalatairól Nikolaus Hutter.

Ezzel szemben az etikus befektetés hozamorientált és célzott pozitív hatást eredményez – szociális változást akar, pozitív értéke mérhető. „Adam Smith »láthatatlan kezéhez« hozzá kell adni egy láthatatlan szívet is” – fogalmazott az előadó. Számos példája között szerepelt a bécsi egyházmegyei Karitász-szervezet által megálmodott magDAS Hotel, ahol az alkalmazottak ötven százaléka menedékkérő – státuszuk jelent némi többletköltséget a cégnek, ami azonban bőven megtérül azáltal, hogy az inspiráló történet, a szociális küldetés felkeltette sokak érdeklődését, vagyis PR-ra nem kellett költeniük az első évben, ami mintegy egymillió euró megtakarítást jelentett. A szociális komponens „kúlfaktort” jelent – magyarázta, majd kiemelte: nemcsak naivak és hippik hisznek mindebben, hanem ezt a megközelítést támogatja a Vatikán, a G8-ak, az Európai Unió. Ezen eszközöknek köszönhetően olyan dolgokat lehet finanszírozni, és hathatósabban, melyeket korábban csak adományból lehetett; ez az egyik legnagyobb lehetőség a fejlődésre, mely az igazságos és fenntartható társadalom felé vezet.

Fotó: Lambert Attila

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Hazai
Vezető híreink – olvasta már?
utolso-utjara-kisertek-palos-frigyest-vacon
Utolsó útjára kísérték Pálos Frigyest Vácon

Pálos Frigyes Leó temetése alkalmából március 20-án Beer Miklós váci megyéspüspök mutatott be szentmisét a váci székesegyházban, Varga Lajos váci segédpüspök, Koza József tiszteletbeli kanonok, prépost, címzetes esperes, Tóth Ferenc esperes és Gedeon József koncelebrálásával.

2019. március 22., péntek
orzoje-vagyok-az-en-testveremnek-bemutattak-nemeth-gabor-bioetikai-konyvet
Őrzője vagyok az én testvéremnek – Bemutatták Németh Gábor bioetikai könyvét

Március 21-én este a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán mutatták be Németh Gábor „Bioetikai vázlatok” című könyvét, a kar és a kötetet kiadó Szent István Társulat közös szervezésében.

2019. március 22., péntek