Az orvosok imája: Hippokratésztől II. János Pál pápáig

Véleménye szerint a hippokratészi eskü szövege a szakmai etika szempontjából megállja ugyan a helyét, de módosított változataiban nem szerepelnek olyan fontos dolgok, mint például a születendő élet védelme. Három különlegesen szép, áhitattal teli imádságot ajánl a keresztény orvosok figyelmébe.

Az egyik egy névtelen keresztény szerző görög nyelven íródott esküje az első századokból, amelyet egy középkori vatikáni kézirat őrzött meg. Az imádkozó áldja az Atyaistent, majd azzal folytatja, hogy az orvos ne szennyezze be tudományát, senkinek ne szolgáltasson ki mérget, akkor sem, ha valaki kéri; soha ne végezzen magzatelhajtást, tudását mindig a betegek érdekében használja fel, szentségben munkálkodjon, kerülje az érzékiséget, őrizze meg a titkokat („mint szent titkot”). Isten segítségét és az emberek tiszteletét kéri, egy fontos kitétellel: ha az orvos hamisan esküszik, ne legyen menekvése. Gyönyörűen összefoglalja a tízparancsolatot és a természeti törvényt az orvosi hivatás gyakorlása szempontjából.

A másik Maimonidész córdobai zsidó orvos imádsága a XII. századból. Kéri Istentől, hogy töltse el szeretettel az orvosi mesterség és minden teremtmény iránt, tartsa távol tőle a nyereségvágyat és a dicsőségvágyat, adjon erőt, hogy szolgálja a szegényt és a gazdagot, a barátot és az ellenséget, jókat és gonoszokat, ne engedje, hogy eltompuljon. Kéri azt is, hogy a betegek bízzanak meg benne. Olyan szavak ezek, amelyek ma is érvényesek, alkalmazhatóak az orvosi területen, ráadásul még olyan aktuális dologról is szól, mint az információdömping: „Távolítsd el a betegágyaktól a sarlatánokat, a tanácsokban bővelkedő rokonok hadát, a mindent tudni vélő szomszédokat, mert veszélyes emberek, akik hiúságból vagy beképzeltségből gyakran képesek meghiúsítani a legjobb orvosi kezelést is, és nemritkán a halálba vezetik a teremtményeket."

A harmadik szép imádság II. János Pál imája, amelyet 2000. június 29-én írt a katolikus orvosok szervezetei nemzetközi szövetségének. Igazi gyöngyszem, amelyet sokan imádkoznak különféle nyelveken. Az imádkozó orvos Jézus Krisztust hívja segítségül, aki földi élete során megkülönböztetett szeretettel szerette a szenvedőket, és tanítványaira küldetésül bízta a gyógyítást. Aztán az orvosok hivatásáról szól, a hétköznapi szolgálatról, és arról, hogy az orvosok Isten szeretetének eszközei. Kéri, hogy felfedezhesse a többiekben Krisztus arcát. Igazságról, bölcsességről, tudományról és életről beszél, Isten áldását kéri munkájára, hivatására.

Az alábbiakban közöljük Maimonidész és II. János Pál imádságait:

Moses Maimonidész (1137-1204) imája (magyar és idegen nyelvű fordításokból összeállított szöveg):

„Kegyelmes Isten! Örök bölcsességed engem arra szemelt ki, hogy az emberek életére és egészségére felügyeljek, ezért kötelességemhez látok. Lelkesítsen a tudomány és a teremtményeid iránti szeretet. Ne engedd, hogy nyereségvágy, dicsőségvágy vegyüljön törekvésembe és teremtményeid megsegítésének művében megtántoríthasson engem. Tartsd meg mind testem, mind lelkem erőit, hogy mindig kész legyek gazdagon vagy szegényen, jón vagy rosszon, baráton vagy ellenségen egyaránt segíteni, s hogy a szenvedőben csak az embert lássam. Adj az ép testben ép elmét nekem, hogy jól következtessek, elmém ne legyen olyan tompa, hogy ne értse a láthatót, de oly emelkedett sem, hogy ott is lásson, ahol semmi sincs. Mert szűk és alig észlelhető határok vannak az emberi élet és egészség fönntartásának nagy tudományában.

Segítsd a betegeket, hogy bízzanak bennem, bízzanak tudásomban és meghallgassák tanácsaimat. Távolítsd el a betegágyaktól a sarlatánokat, a tanácsokban bővelkedő rokonok hadát, a mindent tudni vélő szomszédokat, mert veszélyes emberek, akik hiúságból vagy beképzeltségből gyakran képesek meghiúsítani a legjobb orvosi kezelést is, és nemritkán a halálba vezetik a teremtményeket.  Add, Uram, hogy béketűrő és türelmes legyek a csökönyös, idegesítő betegekkel.

Lelkem legyen hálás és engedelmes, ha okosabbak oktatni kívánnak, mert nagy a tudomány kiterjedése, és az egyes ember nem láthatja azt, amit közösen láthatunk. Legyek elégedett mindenben, csak a tudományban nem, és ne engedd soha, hogy eléggé tudósnak képzeljem magam. Adj nekem erőt, akarást és olyan alkalmakat, amikor gyarapíthatom ismereteimet. Az emberi ész mindig tovább hatol a tudományban, s ami ma igaz volt, holnap tévedés lehet.”

II. János Pál pápa: Az orvos imája (Thullner Zsuzsanna fordítása)

„Úr Jézus, isteni Orvos, aki életed során megkülönböztetett szeretettel szeretted azokat, akik szenvednek, és aki a gyógyítás küldetését bíztad tanítványaidra, tégy minket mindig készségessé arra, hogy enyhítsük beteg testvéreink fájdalmait. Add, hogy mindannyian tudatában legyünk a ránk bízott komoly küldetésnek és mindig törekedjünk arra, hogy mindennapi munkánk során a te irgalmas szereteted eszközei legyünk. Világosítsd meg elménket, vezesd kezünket, tedd figyelmessé és együttérzővé szívünket. Add, hogy minden betegben meg tudjuk látni arcvonásaidat.

Te vagy az Út: add, hogy mindennap a nyomodban járjunk, nemcsak mint a test, hanem mint az teljes ember orvosai, segítsük a betegeket, hogy bizalommal járják földi útjukat a veled való találkozásig.
Te vagy az Igazság: adj nekünk bölcsességet és tudatosságot, hogy be tudjunk hatolni az ember és a transzcendens emberi sors misztériumába, miközben közeledünk hozzá, hogy felfedezzük bajának okát és megtaláljuk a megfelelő gyógymódokat.
Te vagy az Élet: add, hogy hivatásunkkal az élet evangéliumát hirdessük, arról tanúskodjunk, elkötelezetten védelmezzük az életet a fogantatástól a természetes befejezésig, tartsuk tiszteletben minden ember méltóságát, különösen a leggyengébbekét és a leginkább szükséget szenvedőkét.
Urunk, tégy minket olyanná, mint az irgalmas szamaritánus, hogy készek legyünk befogadni, gondozni és vigasztalni mindenkit, akivel munkánk során találkozunk.

Segíts, hogy az előttünk járó szent orvosok példája nyomán nagylelkűen hozzájárulhassunk az egészségügyi rendszer folyamatos megújulásához. Áldd meg tanulmányainkat, hivatásunkat, világosítsd meg kutatásainkat, tanításainkat. Végül pedig add, hogy miután mindig szerettünk és szolgáltunk téged szenvedő testvéreinkben, földi zarándokutunk végén szemlélhessük dicsőséges arcodat, és megélhessük a veled való találkozás örömét országodban, a végtelen öröm és béke országában. Ámen.”

Magyar Kurír

(tzs)