Az újlaki Sarlós Boldogasszony-templom és Plébánia kettős jubileuma

Hazai – 2006. július 2., vasárnap | 14:23

Július 2-án, Sarlós Boldogasszony ünnepén volt az Újlaki templom 250., a plébánia 300. évfordulója. Erdő Péter bíboros ünnepi szentmisét mutatott be, és kiszolgáltatta a bérmálás szentségét a templomban.

Az újlaki templom története

Az 1686. évi sikeres ostrom után Budának nem sok lakója maradt. A városba és környékére hamarosan csapatostul érkeztek az új, főként német ajkú telepesek, akiknek az állam különböző kedvezményeket ígért. A legelsők közöttük egyenesen a várat visszavívók soraiból kerültek ki. Ott, ahol a Budáról Óbudára vezető útból kiágazott az esztergomi országút, bajor és württembergi jövevények telepedtek le. Aligha volt fogalmuk róla, hogy valaha már létezett itt a török előtt egy Szentjakabfalva nevű község. Õk Neustiftnek nevezték el lakóhelyüket, amely a hivatalos latin okmányokban a Neobuda, a magyarul beszélők ajkán pedig az Újlak nevet kapta.

A török után használható templom sem maradt Budán. A Várban a Boldogasszony és Szent János egykori egyházát igyekeztek helyreállítani, a Vár alatti Vízivárosban megépült előbb a kapucinus, azután a ferences templom (ez utóbbi később az Erzsébet-apácáké lett), közben valamivel odébb a tabáni templom, majd jóval távolabb, Óbudán a Péter-Pál templom, a XVIII. század negyvenes éveiben. Ennek elődjeként már közel fél évszázada működött egy szükségkápolna. Újlak katolikus lakói – és a jelek szerint valamennyien azok voltak – vagy ide, vagy a Vizivárosba jártak szentmisére vasárnaponként.

„1705-ben történt, hogy a mind gyakoribbá váló kuruc betörések ellen az újlakiaknak báró Pfeffershofen tábornok parancsára a Császárfürdőtől Óbudáig húzódó, mély sáncárkot kellett ásniok és azt éjjel-nappal őrizniök. Ezzel az árokkal mintegy elvágták magukat Óbudától és a Vizivárostól. A folytonos őrszolgálat is annyira lekötötte őket, hogy nagyobb részük vasárnap és ünnepeken szent misét sem hallgathatott. Ezért a jámbor újlakiak nem tudtak belenyugodni; elhatározták, hogy templomot építenek.

A határozatot tett követte.

Janoschitz Mátyás kincstári futár és istenfélő neje a mai plébániaépület helyén állott új házukat és kertjüket ajánlották fel nagylelkűen templom céljára, a többiek pedig […] az átalakításhoz és fölszereléshez szükséges pénzösszeget adták össze oly vetélkedő áldozatkészséggel, hogy 1706 novemberében már elkészült a kisded templom. […] Szent András apostol napján áldotta meg a templomot és mutatta be oltárán az első szent mise-áldozatot egy ferencrendű atya, kinek nevét nem örökítette meg a krónika.”

Az újlaki közösség létrejöttének történetéről a plébánia Historia Domusának lapjain találunk adatokat. Ezeket felhasználva írta meg 1926-ban Szokolay Antal plébános a templom történetét, idézetünk is az ő leírásából való. Most, 80 évvel később, a templomról újabb kis monográfia jelent meg Török József professzor úr tollából, Legeza László fotó-reprodukcióival és új színes felvételeivel. Nyomon követhető a kiadványból a templom története. Megtudhatjuk, hogy a régi kis épületet ismételten kibővítették, míg végül 40 év elteltével valamivel északabbra egy új, nagy templom építésébe vágtak bele Hamon Kristóf, majd Nepauer Máté építőmesterek irányításával. Az 1756-os első újlaki canonica visitatio jegyzőkönyve szerint a templomépület már tető alatt volt. Ez alkalommal látogatott először főpap Újlakra.

Ennek negyed évezredes évfordulóján, a plébánia 300 és a templom 250 éves jubileuma alkalmából a templom búcsúnapján, július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján ismét főpásztor érkezett: Erdő Péter bíboros délelőtt fél tizenegykor hat paptársával együtt ünnepi szentmisét mutatott be, és ennek keretében kiszolgáltatta a bérmálás szentségét. A szentmise után pedig megtekintette a plébániatörténeti kiállítást.

Szaszovszky József

Magyar Kurír

Kép: www.miserend.hu