Bábel Balázs érsek tartott előadást a budai kapucinusoknál

Nézőpont – 2015. május 27., szerda | 15:47

A John Henry Newman Intézet morál és teológia szemináriumának rendezvényén Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek tartott előadást „Isten országa” címmel a budai kapucinus rendház dísztermében május 26-án; előtte szentmisét mutatott be, melyen megemlékezett Néri Szent Fülöp ünnepéről.

Néri Szent Fülöpöt jókedvű szerzetesként ismerte meg a világ, és ez valószínűleg közel áll az igazsághoz, ha a korabeli ábrázolásait tekintjük – kezdte homíliáját Bábel Balázs érsek a kapucinus templomban bemutatott szentmisén. – Egy olyan korban, amikor az udvari etikett oly sokat jelentett, ő mindezt kinevette.

Ma kevesen tudnak szeretettel humorizálni; sok a szarkazmus, a trágárság – holott szeretetteljes humorra van szükség. Ne képzeljen az ember önmagáról nagy dolgot, magunkat is kinevethetjük, és tudnunk kell elfogadni, ha humorral figyelmeztetnek hibáinkra. Az érsek felidézte tanár korából a Mikulás-napi műsorokat, amikor a diákok mintegy tükröt tartottak a tanárok elé, és elmondta, mennyire szerette, szinte várta ezeket a műsorokat, kíváncsi volt rájuk.

Felmerülhet a kérdés, hogy Istennek van-e humora? Amint a zsoltárok többször is írják: az Úr kineveti a gonoszokat; Jézus pedig több ízben humoros válaszokat adott a farizeusoknak. Ilyen volt az a beszélgetés, mikor végül megkérdezte tőlük: Melyik jótettemért akartok megölni? Vagy az az eset, amikor  a gyerekekhez hasonlította őket, „akik odakiáltják pajtásaiknak: »Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.« Eljött János. Nem eszik és nem iszik; azt mondják rá: »Ördöge van.« Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: »Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!« (Mt 11,16–19)

Bábel Balázs felidézte XXIII. János pápa példáját, aki imádkozott azért, hogy legyen humorérzéke; és G. K. Chesterton angol írót, aki legnagyobb küzdelmei közepette is őrizte a lélek derűjét.

Pünkösd után nem sokkal különösen kérhetjük, hogy a Szentlélek adjon belső derűt; hogy bízni tudjunk a gondviselésben, hogy tudjunk felülemelkedni a nehézségeinken. Imádkozzunk, hogy mindig legyen egy csöppnyi humorérzékünk – zárta szentbeszédét a főpásztor.


Előadása kezdetén Bábel Balázs személyes vonatkozást említve hangsúlyozta, hogy ez a téma különösen kedves számára: az újmiséjére készített szentkép mottója is ez volt: „Ti keressétek először az Isten országát és az Ő igazságát…” (Mt 6,33) Később pedig püspöki jelmondatának is ezt választotta, kis változtatással, felszólító móddal nyomatékosítva: „Pro regno Dei – Az Isten országáért!” Bábel Balázs emlékeztetett rá: az Isten országának gondolata visszanyúlik az Ószövetség idejére. Ha a Szentírásból kiemelnénk egy mindent átfogó gondolatot, amely egyszerre jellemzi az Ó- és az Újszövetséget, akkor az nem lenne más, mint a közénk jövő Isten országa. Isten elhatározta, hogy egy országot készít az ember számára, amit az üdvösségben majd teljessé tesz. Mivel a zsidók óvakodtak Isten nevének kiejtésétől, a Jahve nevet pedig többnyire csak kultikus, ünnepi alkalmakkor használták – leginkább a főpap –, ezért nem Isten, hanem mennyek országáról beszéltek. Máté a zsidóknak írta az evangéliumot, és az irántuk való figyelmességből nála is ez a kifejezés szerepel.

A zsidók számára egyértelmű volt, hogy ennek a világnak – a láthatónak és a láthatatlannak is – teremtője a mindenható és mindenütt jelen lévő Isten. Szándékuk szerint szerettek volna létrehozni egy Istennek tetsző világot. Ám az ember az eredendő bűn következtében tele van gyarlósággal, ezért a legjobb szándékok is gellert kapnak. A zsidóságban kezdetben élt a remény, hogy már a királyok is képesek megteremteni Isten országát, itt a földön. Ám ezek a próbálkozások rendre kudarccal végződtek, elég elolvasni a Királyok könyvét, az Úr egyik uralkodóval sem volt elégedett, mindegyik elkövetett valamilyen bűnt. Mi következik ebből? Ahhoz, hogy valóban megszülethessen az Isten országa, meg kell semmisíteni ezt a világot, és valami egészen újat kell létrehozni helyette. Amikor pedig a Messiás-hit megerősödött a zsidóságban, konkrét személyben kezdtek gondolkozni, hogy eljön majd a Messiás, és létrehoz egy egészen csodálatos világot. Ez azzal is együtt járt volna, hogy a zsidóság elűzi a megszálló rómaiakat, és a Messiás vezetésével megteremti a tökéletes társadalmat. Ez pedig a több mint hatszáz törvény szigorú betartását is jelentette volna – mondta az érsek. Hozzátette: Jézus ezzel szembefordult, és egészen más módon közelítette meg az Isten országának gyönyörű eszméjét. Azt mondta: „Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa.”

A főpásztor kifejtette: az evangéliumban mindent elmondott az Isten, amit az ember számára elmondhat önmagáról – belépett a történelmünkbe. Jézus a fenti megállapításhoz még hozzáteszi: „Térjetek meg!” Vagyis: Változtassátok meg a mentalitásotokat, a világról alkotott véleményeteket, mert elközelgett az Isten országa, amely nem területet jelent, hanem valami olyan miliőt, állapotot, amelyben jelen van az Isten és az Istennek élő emberek. Az Isten országa lelki környezet. Jézus ezt nem definiálta, nem mondta, hogy az Isten országa pontosan ezt és ezt jelenti. Hasonlatokkal illusztrálta, hogy milyen jellemzői vannak annak. A hasonlatokat tovább lehet gondolni, nem kell lecövekelni a különböző jogi értelmezéseknél. Isten országa továbbépíthető és -gondolható. Jézus Isten országáról szóló példázatai páratlanok, világirodalmi rangúak – hangsúlyozta az előadó. – Ezekben a példázatokban benne van a jelennek és a jövőnek a feszültsége. Jézus gyógyított, csodákat művelt, ördögöket űzött, hangoztatva, hogy ezek a jelei az Isten országának. Ám még a Miatyánkban is azt kéri: „Jöjjön el a Te országod…” Vagyis még nem érkezett el Isten országa. Csíraszerűen azonban jelen van ebben a világban, hiszen Jézus beszél a mustármagról, a kovászról. A mustármag kicsiny mag, a kovász is kevés a nagy adag liszthez képest, ám mégis kifejtik pozitív hatásukat.

A főpásztor hangsúlyozta: Jézus pontosan tudta, hogy olyan világ soha nem lesz, amelyben mindenki az Ő követőjévé – vagyis kereszténnyé – válik. Ezért beszélt kisded nyájról, mustármagról. Ez pedig azt jelenti, hogy nekünk munkálkodnunk kell Isten országáért. Bábel Balázs ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet: a tömegkommunikációs eszközök felerősíthetik a mi evangelizációs törekvéseinket. Ezért ő gyakran szerepel a keresztény szellemiségtől igencsak távol álló kereskedelmi médiumokban, hogy kifejtse az egyház álláspontját a legkülönbözőbb kérdésekben. Így, ha csak kicsiben is, de az Isten országa jelen lehet mindenütt. A jelen és a jövő feszültsége tehát feloldható azáltal, hogy mi is a világ részei vagyunk, megismertethetjük az emberekkel Krisztus tanítását.

Az előadó figyelmeztetett: Isten országa transzcendens, de földi feladatokat is ad az embernek. Maga Jézus mondta Pilátus előtt: „Az én országom nem e világból való.” Ugyanakkor rengeteg földi feladatot bízott ránk. Így például a nyolc boldogság ajánlásai, eszményei erre az életre szólnak. Ebben az egyszerre transzcendens és földi országban kell nekünk tevékenykednünk, de úgy, hogy jó követői legyünk Krisztusnak. Bábel Balázs hivatkozott a Levél Diognétoszhoz című, az apostoli időkben keletkezett iratra, amelynek szerzője a keresztényekről azt írta: külsőleg semmiben nem különböznek a többi embertől, de mentalitásuk teljesen más. Olyanok ők, mint testben a lélek.


A főpásztor hatalmas feladatnak nevezte Isten országának legalább részbeni megvalósítását e földi világban. Ez már a keresztény és az egyetemes kultúra egyik legnagyobb alakját, Szent Ágostont is rendkívüli módon foglalkoztatta, erről elmélkedett legmonumentálisabb művében, a négykötetes Isten városában. Végül arra jutott, hogy itt a földön létezik egyrészt az Isten országa, de mellette a sátán országa is. Ez hatalmas küzdelem ebben a világban. Nem egyenrangú felek küzdelme ez, időnként azonban mégis úgy látszik, mintha a gonosz győzedelmeskedne. Ez pedig nekünk is feladja a leckét, mert bizony előfordul, hogy az önmagát keresztényeknek vallók sem élnek a krisztusi elveknek megfelelően. Lehet, hogy a szentmiséken vagy a lelkigyakorlatokon eltelik a hívő lelke szeretettel, de a hatás múltával a mindennapi gondok visszahúzzák őt a földi valóságba. Egy ember lelkében is jelen van a magasztos transzcendens és a nagyon földi lét örök viaskodása.

Bábel Balázs hangsúlyozta: Isten országának igazgyöngye nem a bankbetét, a földi gazdagság, hanem a személyes kapcsolat Istennel. Isten országa maga Jézus Krisztus: ahol jelen van, ott létező valóság Isten országa. A nyolc boldogság mind megvalósult az Ő életében. Isten országa sok cselekedetben – irgalom, szeretet, engedelmesség, másokért élés – megvalósulhat, nekünk erre kell törekednünk. A mi küldetésünk, hogy a magunk területén minél többet megvalósítsunk Isten országából, még ha tudjuk is, hogy itt a földön soha nem fog az megvalósulni a maga teljességében.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria