Bálint Sándorra, a hitvalló tudósra és pedagógusra emlékezünk

„Úgy hiszem, Bálint Sándor példakép sokunk, sokak számára. Példakép, mert egyik vagy másik tulajdonságát követendőnek ítéljük, mert olyan életet élt elénk, amilyennek lennünk kellene nekünk is tanárként, kutatóként, pedagógusként, emberként. Egész élete azt példázza, hogy minden nehézség ellenére hogyan kell és lehet embernek maradni” – írta Barna Gábor néprajztudós a nagy előd centenáriumán. Tanulmányában bemutatta Bálint Sándor életútját, szakmai tevékenységét, és képet rajzolt a hitvalló emberről. Írásából készítettünk összefoglalót.

Élete

Bálint Sándor 1904. augusztus 1-én született Szeged-Alsóvároson, Szeged mezőgazdasági/paraszti városrészében, paprikatermelő parasztcsaládban. Édesapja korai halála után édesanyja egyedül nevelte és taníttatta fiát. Rokonságán keresztül belülről ismerte meg az alsóvárosi paraszti társadalmat és azt a hagyományos életmódot, amelynek később kutatója lett.

Az elemi és a polgári iskola elvégzése után a piarista atyáknál érettségizett. Ez az iskola döntő szerepet játszott néprajzi érdeklődésének kialakulásában. Bálint Sándor Szegeden végezte az egyetemet. Solymossy Sándor vezetésével itt nyílt meg az ország első néprajzi tanszéke, itt lett 1933-tól díjtalan tanársegéd Bálint Sándor, majd itt habilitált 1934-ben a szellemi néprajz tárgyköréből magántanárrá. Bálint Sándor 1931-1945 között a szegedi katolikus tanítóképzőben, közben egy éven át Budapesten tanított. 1944-ben nyilvános rendkívüli egyetemi tanári kitüntetést kapott. Nyilvános rendes egyetemi tanárrá pedig 1947-ben nevezték ki a néprajzi tanszékre. A kommunista hatóságok Bálint Sándortól 1951-1956 között világnézeti okok és korábban vállalt politikai szerepvállalása miatt megvonták a venia legendi-t, eltiltották a tanítástól, s fizetése meghagyásával az Egyetemi Könyvtárba osztották be munkára. Csak az 1956. október 23-i forradalom után, 1957 januárjától vehetett ismét részt az egyetemi oktatásban. Hosszú rendőrségi megfigyelés után, koholt vádak alapján azonban 1965-ben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, s 1966. február 1-én nyugdíjba kényszerítették. Bálint Sándor 1980. május 10-én autóbaleset következtében Budapesten hunyt el.

A tudós

Bálint Sándor a kultúrát egységben, társadalmi, történeti és európai összefüggéseiben látta, tudományközi szemlélettel vizsgálta és értelmezte. Szakmai tevékenységének kiemelkedő területe a népi vallásosság kutatása, ennek úttörője volt Magyarországon, és az elsők közé tartozik Európában is. Érdeme, hogy a paraszti műveltséget a nemzeti kultúra részévé tette. A vallásos népélet tanulmányozása számos új felismerésre vezette, amellyel nemcsak a magyar, hanem az európai tudományosságban is a korszerű gondolkodásra mutatott példát. Mindvégig hangsúlyozta a „népi kultúra”, a „népi vallásosság” közösségi jellegét, elsőként vizsgálta e vallásosság szervező egyéniségeit, a „szentembereket”. Neki köszönhetjük az imádságokat elemző első szaktanulmányt is 1937-ből. Nagy jelentőségű a népi vallásosság paraliturgikus világának, a Mária-tiszteletnek és a szenttiszteletnek, a búcsújárásnak kutatása, melyek 1944-ben külön kötetbe gyűjtve Sacra Hungaria címmel jelentek meg.

Módszertanilag is példát adott a tudományközi megközelítésre, az élet és a kultúra holisztikus szemléletére és megértő elemzésére. A Boldogasszony vendégségében című könyvében kísérletet tett a fontosabb magyarországi Mária-kegyhelyek lelkiségének, szellemiségének megragadására.

Munkásságának másik nagy vonulata: Szeged városa és a szegedi nagytáj. Szeged városa címmel foglalta össze a szülőváros művelődéstörténetét, kiemelten építészettörténetét. Kiemelkedő a Dél-Alföld komplex szemléletű kutatása, ő írta meg az e táj specifikumainak számító paprika és papucs monográfiáját.

Hitvalló élet

Bálint Sándort mindenkivel szemben nyitott, derűs, segítőkész viselkedése és hitvalló keresztény élete miatt már életében nagy társadalmi tisztelet és elismerés övezte. Magát elsősorban pedagógusnak tartotta, aki nemcsak a tanórákon vagy tankönyvein keresztül tanított, hanem élete példájával nevelt is. Mindenkit megfogott nagy műveltsége, mély hite és tiszta, közvetlen embersége. Egész életét Szegeden, szülővárosában élte le, s a szeretett város kutatásának szentelte munkássága nagy részét. Viszonzásképpen sem a szülőváros, sem az élet nem kényeztette el. A másik ember iránti segítőkészségét, keresztény emberszeretetét naivitásként kezelték, megfelelő szakmai elismerést munkahelyétől nem kapott. Élete végén a kényszerű nyugdíjba vonulás miatti megélhetési gondjai munkát gátló, embert és lelket próbáló terhek voltak, s mindez politikai, ideológiai kirekesztéssel is párosult. Barátai mellett besúgók hada vette körül mindennapjaiban.

Bálint Sándor a keresztény humanizmus eszméinek képviselője, európai műveltségű és kitekintésű tudós, igazi pedagógus, hitvalló ember. Bálint Sándor boldoggá avatását Gyulay Endre püspök indította el 2005-ben, az eljárás jelenleg is folyamatban van.

Magyar Kurír