Bemutatjuk az ArchDaily versenyében továbbjutott szakrális épületeket

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Szalagkápolna (NAP Architects) – Hirosima, Japán

A 2013-ban tervezett esküvői kápolna Hirosima Onomicsi kerületében, a Bella Vista Sakaigahama hotel kertjében található. Az építészek az esküvő üzenetét, két ember életének összefonódását „öntötték” építészeti formába. Az épület éppen ezért két spirál alakú lépcső egymásba fonódásából jött létre: egyetlen spirál önmagában, horizontális kiterjedésében bizonytalan lenne, vertikális irányban pedig hajlamos lenne beremegésre, rázkódásra, így szintén instabillá válna.

A két spirállépcső összekapcsolódásával, úgy, hogy az egyik megtámasztja a másikat, az építészek egy önmagában megálló struktúrát alkottak meg. Ahogyan két ember élete kanyarokon és nehézségeken vezet keresztül, amíg egyek lesznek, úgy az épület két spirálja 15,4 méteres magasságba fut, hogy egyetlen szalagot formáljon. A kápolna belső tere, köszönhetően a lépcsők közötti tér üvegborításának, rálátást enged a külső környezetre. Így a főhajó egy, az épülettel harmonikus egységben álló fa irányába vezet, aminek szimbolikus értelme van. Az építészek elgondolása szerint az oltár ezen fa előtt helyezkedik el. A belső térből továbbá rálátás nyílik a fákkal eltakart, mögülük előbújó tengerre is.

A kápolna sajátossága, hogy míg egy hagyományosan megtervezett ház külön részei a tető, a falak és a járószint, az egymásba fonódó lépcsősorok önmagukban hozzák létre a kápolna tereit. A magasba futó lépcsők helyszín és funkció szerint kiszélesednek egy-egy ponton, így például a tetőn, ahol a jegyespár találkozik, és ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a vidékre, illetve az épület azon helyeinél, ahol az ereszcsatornákat alacsonyabbra tervezték, hogy védjék a belső teret az erős napfénytől.

Az esküvői kápolnák hagyományosan mindig egy útvonalhoz igazodnak. Ez az út megegyezik a főhajó irányával, amelyen a menyasszony édesapja karján bevonul a templomba, majd ezen az úton hagyják el együtt a liturgikus teret férj és feleség a szertartás után. Ebben a kápolnában a ceremónia részét képezi az is, hogy a menyasszony és a vőlegény külön lépcsősoron indul el egymás felé, hogy a magasban találkozzanak, így fejezve ki eggyé válásukat. 

Ezt az egyszerű épületet pusztán „ösvények” alkotják, harmóniában az óceánnal, a hegyekkel, az éggel és a távolban felbukkanó szigetekkel, amelyek hol eltűnnek, hol újra megmutatkoznak. A kápolna épületével a tervezők a menyasszony és a vőlegény érzelem- és gondolatvilágához igazodtak. (Hirosi Nakamura)

* * *

Szalézi Szent Ferenc közösségi ház (Atelier d’Architecture Brenac-Gonzalez) – Boulogne-Billancourt, Franciaország

A 2011-ben épült katolikus közösségi ház szimbolikájának, elhelyezkedésének és felosztásának köszönhetően a közösségi élményt azzal éri el, hogy a belső udvar a nyilvános terekkel egységes teret alkot. 

Az épület belső, üres tere enged fényt a szentély szívébe. A burkolat, amely folyamatos, origamiszerű rendszert alkot, óvóhelyként takarja be az egész épületet, amelyben egy kápolna, oratórium, közösségi termek és családi szoba kaptak helyet. Az épület szerkezete a hajóorrhoz hasonló térből vertikálisan ereszkedik alá, majd spirállal kapcsolódik a templomtoronyhoz.  A burkolaton látható külső, ablakszerű hézagok engedik be a fényt, de takarják is a kilátást. A nagy ablakok ugyanakkor áttetszőséget kölcsönöznek a bejáratnak és a fogadótérnek, ezáltal hozva létre a vendéglátás barátságos légkörét.

Bár a közösségi térhez képest a kápolna tere zártnak és titokzatosnak tűnik, a belső tér atmoszférája ehhez képest teljesen más. Amint valaki belép egy imára vagy rövid elcsendesedésre, rögtön magával ragadja a helyből áradó nyugalom és derű. Ez annak köszönhető, hogy a kápolnába beszűrődő tompított fény az erdő talaján kirajzolódó fénypászmákat idézi. A hatást zsindelytetővel érték el, amely szétszórja a beáramló napfényt. A közösségi ház építészei a fény beszűrődésének változtatásával próbálták érzékeltetni a transzcendens dimenziót.

* * *

Krisztus metodista templom (K2LD Architects) – East Coast Parkway, Szingapúr

A metodista templom alkotóit az istentisztelet hagyományos formái és a kortárs építészet összefonódása inspirálta. Arra törekedtek, hogy a tradicionális egyházi formákat újragondolva olyan kortárs tereket hozzanak létre, amelyek az evangélium hirdetésére hasonlóképpen alkalmasak, mint a megszokott épületek. A tervezéskor három dolgot tartottak szem előtt: a megjelenést, a környezettudatosságot és a multifunkcionális terek létrehozását. 

A megjelenés újdonsága leginkább az épület homlokzatán szembetűnő: a belső tereket rejtő, függőlegesen rácsozott homlokzaton a kereszt jele tűnik fel az éjszakai megvilágításban, amely az egész egyház és közösség ikonja.

A függönyszerű homlokzat a trópusi klímától védi a belső tereket, biztosítva a szükséges légáramlást. Ennek köszönhetően a központi átrium nyitott térként funkcionál, miközben védett is az időjárástól. A tenger hullámzását idéző homlokzat szelíden burkolja be az épületet, eltakarva a funkcionalitást, miközben a természettel való összhangot sugározza. 

A templom belső terei a programok sokszínűségéhez igazodnak, átfedve a közöttük lévő kapcsolatokat. Az épületet közvetlenül a bejáratnál megemelték, hogy az első emelet terei átjárhatóvá váljanak. Az átjárást biztosító teret nemcsak parkolóként lehet használni, hanem nyitott étkezőként is közösségi események alkalmával.

Az épületben közösségi imatermet, illetve oktatási és képzési helyiségeket is kialakítottak, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak a külső teraszokkal.

* * *

Ravatalozó (Ron Shenkin Studio) – Pardeszia, Izrael

A 2015-ben épült oldalról nyitott ravatalozó a gyászolók találkozásának helyszíne, és lehetőséget biztosít a nekrológok és imádságok felolvasására a temetés előtt és közben. A pavilonszerű építmény két bejárattal rendelkezik: a kisebbet az elhunyt családtagjai, a nagyobbat a többi gyászoló számára alakították ki.

Az épület elhelyezkedése arra is lehetőséget biztosít, hogy azok a gyászolók, akik szeretnének távolabb maradni, mégis részesei lehessenek a búcsúztatásnak. A ravatalozóból két úton lehet kijutni, az egyik közvetlenül, a másik lépcsősoron keresztül vezet a temetőbe.

Az épület által lefedett részt csak egyetlen fal zárja le nyugati irányból, amely így véd a közvetlen napfénytől, noha a tervezők egy hosszú ablakot illesztettek be.

Tartóoszlopai fatörzsekre emlékeztetnek, ezek a tervezői szándék szerint azokra a fákra utalnak, amelyeket a temető közelében lévő bevásárlóközpontok és lakóövezetek építésekor vágtak ki. A koncepció részeként egy tölgyet is elhelyeztek a ravatalozóban, megnyitva a tető egy részét.

* * *

Al-Iszlah mecset (Formwerkz Architects) – Punggol New Town, Szingapúr

A sűrűn lakott Punggol város új imaháza 4500 fős befogadóképességével a helyi muszlim közösséget szolgálja.

A tervezők egy úgynevezett „nyitott mecset” megépítésének lehetőségét keresték. Az épület a nyitottság szellemében jött létre, figyelembe véve a kortárs törekvéseket. Mindez a vizuális porozitásban, a megközelíthetőségben és a muszlim közösség igényeinek való megfelelésben ragadható meg.

A fizikai porozitás vizuális kapcsolatot hoz létre a mecset környezetével, valamint kiterjeszti az épület határait, ugyanakkor kifejezi a szentséget is. Az átláthatóság és tágasság ugyanakkor megfelelő szellőzést és megvilágítást biztosít, mindazonáltal kihívást is jelent a monszun időjárási viszonyok között.

A központi imacsarnok mutatja a legjobban, hogy a tervezők számára mit jelent  a nyitottság szellemében való alkotás. A védőtető borította, falak nélküli belső teret minden oldalról meg lehet közelíteni.

Az egyházi épületek kategóriájában ITT lehet szavazni február 8-án, hétfőn 23.59-ig.  „Az év épülete – 2016” verseny eredményét február 9-én hirdetik ki.

Forrás és fotó: ArchDaily.com

Magyar Kurír