Blogfigyelő: Charles A. Coulombe amerikai katolikus monarchista történész blogja

Nézőpont – 2012. március 10., szombat | 14:03

Charles A. Coulombe egy amerikai katolikus és monarchista történész. Nemrég itthon adott interjút. Blogjában a katolikus monarchiákat, a pápaság és a romantika kapcsolatát vagy épp a Gyűrűk urát vizsgálja.

Charles A. Coulombe 1960-ban született New Yorkban. Jelentős katolikus történész, író, előadó, újságíró. Számos tanulmány, könyv, valamint újságcikk szerzője. Számos egyéb folyóirat mellett a Gnosis, a National Catholic Register, a New Oxford Review, valamint a Fate hasábjain jelennek meg publikációi. Meghatározó személyisége az amerikai katolikus köröknek. Politikai, vallási, valamint egyéb kérdésben tart, tartott előadásokat a világ megannyi országában, köztük Romániában és Szlovákiában is. Szakértői minőségben szerepel valamennyi katolicizmussal kapcsolatos kérdésben, különösen a pápaság történetével kapcsolatban. A Nemzetközi Monarchista Liga prominens alakja. Mindemellett még a rock'n'roll történetéről is tanított a Dél-Kaliforniai Egyetemen.

Blogot ír. Legutóbbi könyve, mely A pápa légiója címet viseli a pápai állam IX. Piusz uralkodása alatt bekövetkezett megtámadásáról és védelméről szól. Magyarul mindeddig egyetlen kötete jelent meg, mely a pápaság történetét dolgozza fel, Krisztus helytartói címmel, 2005-ben. 

A könyv általa írott ajánlásában ez áll: „II. János Pál Őszentségének, Róma püspökének... Otto von Habsburg császári és királyi őfelségének, Ausztria főhercegének, Magyarország apostoli királyának, a nyugati császári hagyomány örökösének; és őfelsége Louis de Bourbonnak, Anjou hercegének, Franciaország és Navarra jog szerinti XX. Lajos királyának ajánlom e könyvet tiszteletteljesen, a múltra emlékezve, s a jövőbe vetett reménnyel.”

Blogjában a történész hosszabb esszéket publikál, így az olvasásnak neki kell készülni. Cserébe viszont viszonylag ritkán jelennek meg új posztok, így van idő megemészteni az olvasottakat. Az utolsó, 2012- január 30-án megjelent írás a romanticizmus és Róma viszonyát vizsgálja. Ebben rámutat: a romantikus jelzőt számos dologra használják, művészeti és irodalmi irányzatra, emberi érzésekre, beállítódásra, vagy épp a felvilágosodásra adott politikai-szellemi reakció elnevezéseként. A történész szerint a romanticizmus Napóleon elutasítóinak szívében született meg. Ezután a szerző hosszan taglalja a politikai romanticizmus történetét, amely szorosan összefonódott a katolicizmussal. A poszt végén Coulombe megjegyzi: XVI. Benedek pápa is „a romanticizmus alakjának tűnik” irodalmi és zenei ízlése alapján, és az alapján is, ahogy az egyház helyét látja a világban. Ezt támasztja alá viszonyulása a tridenti rítushoz, az anglikánokhoz és az ortodoxokhoz is. 

Január 8-i posztjában az extravagáns történész a „királyi Kaliforniáról” értekezik, november 22-i posztját a „csoda korának” szenteli, amibe most élünk, október 25-én az „elbai Holywoodról” ír, azelőtt pedig a fantasy-irodalmat vizsgálja. Szeptember 12-én pedig a Tolkien-féle Gyűrűk ura katolikus olvasatáról osztotta meg gondolatait olvasóival. 

A történész nemrég a Regnum! Portálnak adott interjút, amelyben kifejtette: „a kormányzat ideális formája a katolikus monarchia. Ha a kereszténység valaha visszahelyeztetik az őt megillető helyre, ez a <Szent Birodalom> valamely formája alatt kell, hogy megtörténjen – decentralizált királyságoknak egy szövetséget alkotva kell egyesülnie egy császár alatt, aki azonnal Konstantin, Justinianus, Nagy Károly III. Ottó, II. Ferenc, IX. Boldog Konstantin, I. (IV.) Boldog Károly és II. Miklós örökébe fog lépni.” Hozzátette: „a protestáns és pogány monarchia jobb, mint a protestáns és pogány köztársaság”.

Megjegyzi azt is: „az ellenforradalom kapcsán, az önök briliáns honfitársának, Molnár Tamás professzornak a könyvét kell ajánlanom, akit büszkén mondhattam barátomnak”. Szerinte „ha a Habsburgok visszatérnének Ausztria, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia és Horvátország trónjára, a létrejövő államközösség – bármilyen alakot ölt – nem az 1914-es Osztrák-Magyar Monarchia vagy a kiegyezést megelőző Osztrák Birodalom lenne. Lehet azonban, a megegyezéstől függően, hogy sokkal megfelelőbb lenne, mint a jelenlegi helyzet, vagy amire a jövőben számíthatunk.”

„Mondjuk ki – véli a katolikus, monarchista amerikai történész, aki deklarálja, hogy a II. Vatikáni Zsinat pozitív esemény volt – hogy a trón és oltár örök princípiumai, olyan értékek, melyekért harcolni kell.” 

Az előző részekből:
American Papist
Ulrich blog
Reposzt 

SzG/Magyar Kurír