Bognár Tamás lábodi plébános: Jézus nem mosolytalan egyházat alapított, de mi rideggé tesszük

2019. február 21., csütörtök | 18:01

Szülei arra tanították, hogy ne „valaki”, hanem egyszerűen csak jó ember legyen. „Tapsi atya” az öröm embere. Vallja, hogy Jézus nem egy rideg, mosolytalan egyházat alapított; mi tesszük sokszor azzá. Bognár Tamással Lőrincz Sándor készített interjút, mely a Somogyi Hírlapban jelent meg.

– Nagykanizsa, Szulok, Lábod – mindenütt remekül értett s ért az idősek, a középgeneráció, a fiatalok, a gyerekek nyelvén. Nem mondható ez el valamennyi papról, ám az Ön esetében ez különös adomány…

– Igyekszem érteni mindenkinek a nyelvén. Azt vallom: szakítani kell a régi beidegződéssel. Azok az idők elmúltak, vagy jó lenne, ha elmúlnának, hogy a pap olyan személy, akit nem lehet megközelíteni, akihez nem lehet szólni, aki mindenki és mindenek felett áll. Szuloki plébános koromban egy nyári este megbontottam egy üveg sört. Nagy meleg volt, aznap délelőtt és délután is temettem. Gondoltam, estére igazán megérdemlem a hűsítő italt. Ültem a teraszon rövidnadrágban és pólóban, kezemben az üveggel, és közben híreket olvastam. A „főagronómusom”, Franciska néni öntözött a kertben, és beszélgettünk. Egyszer odavetette: „Régen nem ilyenek voltak a papok”, mire én: „De régen nem is beszélgetett ilyen közvetlenül a plébánia udvarán egy pappal.” Frappánsan válaszolt: „Na látja, ebben igaza van.” Jézus első csodáját hol tette? Egy lakodalomban, ahol az ember vidám. Az általa alapított Egyház a közvetlenségre, a vidámságra, a boldogságra is ráirányítja a figyelmet, melynek igazi kifejeződése a mosoly. Ha látják rajtam, hogy a hitemben jól érzem magam, akkor máris vonzóbbá tehetem az Egyházat, amelyre olykor rásütik: „savanyú uborkák” gyülekezete. Isten örömhírét közvetítem, emelvény helyett az emberek között élve. Szigorú arc helyett mosollyal, még akkor is, ha fájdalmam van. Nem katekizmusból és kommentárokból összeollózott prédikációkkal, hanem szívből jövő, természetes szavakkal. Először bőven elég, ha valaki azért jön el a templomba, mert a „pap jó arc”, ám ha már eljön, ott teret nyer a Szentlélek…

– Azon túl, hogy pap, mentálhigiénés szakember, pedagógia–pszichológia szakvizsgás pedagógus, de közoktatás-vezetői végzettséggel is rendelkezik. Igaz a mondás: a jó pap holtig tanul.

– Arra törekszem, hogy a síromon ez álljon: „Tanulmányait befejezte, felsőbb osztályba léphet.” Hogy jött a mentálhigiéné? Élt bennem némi hiúság, hogy márpedig ezt meg akarom csinálni. Egyszer felkeresett valaki. A gyóntatója azt mondta neki, hogy töprengjen el azon, hogy Isten mit szeretne ebből kihozni az életében. Sok kérdés felmerült bennem: a szentelésem által szakemberré váltam-e? Az egy féléves lelkipásztori pszichológia tárgy szakemberré tesz? Megoldás mindenre, hogy „bízz az Istenben”? Van jogom egyáltalán emberekkel foglalkozni? Sajnos nemleges válaszokat kellett adnom, mert tudományos előképzettséggel nem rendelkeztem. Ekkor döntöttem el, muszáj tanulnom, hogy hitelesen segíthessek. Isten megkerülhetetlen, viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy egy bajban lévő kereső embert, legyen bármilyen vallásos is, nem fog kielégíteni az „imádkozz Istenhez”, „gondolkozz, mi az Isten terve veled” és hasonló tanácsok. A pedagógia–pszichológia szakvizsga magától jött. Lévén, hogy pedagógus diplomám van, és kötelezően választható lett a hit- és erkölcstan, a pedagógiában is fejlődni akartam. Ha már tanítani kell, és szeretek tanítani – Lábodon, Görgetegen, Rinyaszentkirályon és Csokonyavisontán –, akkor illik a pedagógia módszereit mélyebben megismerni.

– Hogy látja, mely területeken tudott leginkább kiteljesedni tizenhárom évvel ezelőtti szentelése óta? Én úgy vélem, egy kiváló népművelő is elveszett Önben…

– Igyekeztem mindenhol és mindenben a legjobb tudásom szerint helytállni. Nyertünk mi is pályázatokat, újítottunk fel templomokat, de úgy érzem, ez nem kiteljesedés, ehhez elég egy jó pályázatíró. Jól látja, az igazi kihívás a rendezvényszervezés. Az Egyháznak is részt kell vennie a település kulturális életében. Olyan személyeket hívok, akiket leginkább a televízióban látunk, és szinte elérhetetlenek. Lábodon 2017-ben kezdődött el az „Ismeretlen Ismerősök” programsorozat. Első meghívott vendégünk Varga László megyéspüspök volt, őt követte Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő, de Görög Ibolya protokollszakértőt is vendégül láttuk. Elfogadta meghívásomat Csuja Imre színművész, valamint Zacher Gábor toxikológus is. Még két-három vendégünk lesz az idén.

– Nem fél attól, hogy sztárpap lesz? Vagy már az?

– Vannak sztárpapok, mindenhez értő és minden tisztségre alkalmas papok, de ez az országos állomány már fel van töltve, ott nekem nincs helyem. Nem vagyok sztárpap.

* * *

Tamás atya a 30. születésnapján még Szulokon szolgált. Amikor bemutatta a szentmisét, megvolt az utolsó könyörgés is, aztán jöttek a hirdetések, és az akkori világi elnök olyan szép köszöntőt mondott, hogy mindenki könnyezett. Ekkor – meglepetésként – betoltak egy biciklit a templomba, hatalmas arany masnival átkötve. Az ünnepelt természetesen illendően megköszönte az ajándékot, majd áldást adott. Ezután szokás szerint térdet hajtott az asszisztencia, Tamás atya pedig úgy, ahogy volt, miseruhában nagy nehezen felkapaszkodott a masnis bringára, és a hívek tapsa közepette a főbejárat felé vette az irányt…

Bognár Tamás azt mondja, rendelkezik némi kapcsolati tőkével, de ez mind hiába, ha nem lennének hívek, akik mögötte, mellette állnak – támogatva rendezvényötleteit. Ugyanezeket elmondhatja egy-egy szép templomi szertartásról is. Fantasztikus segítői vannak és voltak mindenütt, akikre mindig számíthatott.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye; Somogyi Hírlap, 2019. február 7.

Fotó: Kaposvári Egyházmegye

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
Vezető híreink – olvasta már?
-lelkem-gyerekkoromtol-igazgatva-volt-isten-az-eg-fele-latogatoban-horvath-gyula-k
„Elégettem az összes könyvemet, a Biblia kivételével” – Látogatóban Horváth Gyula költőnél

Horváth Gyula 1959-ben született a Borsod megyei, kétezer lakosú Alsóvadászon, egy cigánytelepen. Napjaink egyik legnagyobb költője. Tizenhat évesen publikált először, ezután versei rendszeresen megjelentek az Élet és Irodalomban, a Vigiliában, az Új Írásban, a Tiszatájban.

2019. március 25., hétfő
ferenc-papa-loretoban-ferfi-es-no-hazassagan-alapulo-csalad-nelkulozhetetlen
Ferenc pápa Loretóban: A férfi és a nő házasságán alapuló család nélkülözhetetlen

Március 25-én mintegy tízezer hívőt köszöntött a Szentatya a loretói kegyhely előtti téren, miután misét mutatott be Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén, és aláírta az ifjúságnak szentelt szinódus utáni apostoli buzdítását, amelyet április 2-án tesznek majd közzé.

2019. március 25., hétfő