Böjte Csaba: Az irgalmasság iskolája – A tudatlanokat tanítani

2016. február 29. hétfő 17:04

Böjte Csaba ferences szerzetes a Ferenc pápa által meghirdetett rendkívüli szentévben „Az irgalmasság iskolája” címmel beszédsorozatot indított. A február 28-án Kolozsváron tartott elmélkedésében az irgalmasság lelki cselekedeteinek második állomásáról beszélt.

A homília bevezetőjében Csaba testvér az irgalmasság iskolájáról beszélt a kolozsvári híveknek, bevonva őket a közös tanulásba. Mindannyiunknak egyénileg is szükségünk van arra, hogy irgalmat találjunk és irgalmat árasszunk magunk körül, de közösségi szinten is fontos a kiengesztelődés, megbocsátás, újrakezdés – hangsúlyozta, majd hozzátette: érdemes ebbe az iskolába beiratkozni, a diplomát maga a Jóisten adja majd át a mennyek országában, az öröklakással együtt.

Mivel Mátyás király ünnepe után nem sokkal mutatta be Böjte Csaba Kolozsváron a vasárnapi szentmisét, többször utalt az igazságos uralkodóra. Kiemelte, hogy Mátyás király is, akárcsak bölcs Salamon, bölcsességre törekedett. Nem erőből, hanem tudással, bölcsességgel emelte fel a magyar népet.

Mekkora helyet foglal el az életünkben önmagunk és környezetünk oktatása, képzése? – tette fel a kérdést az erdélyi ferences. Szokásos módon ó- és újszövetségi példákat idézett fel:  a Szentírásban Salamon a bölcsességet választotta, és Isten ráadásként minden mást megadott neki. Jézus a vasárnapi evangéliumban bölcsen beszél: ha nem terem a fa, nem kivágni kell, hanem körbeásni, trágyázni. A nevelő feladatához hasonlította a szőlőművesét: a pedagógus nem egy szépségverseny zsűritagja, aki értékel, hanem szeretnie kell, fel kell emelnie a gyerekeket. Ahogyan a szobrász egy márványtömbből kihozza a csodát vagy a tájépítész egy gazos domboldalból családi parkot varázsol azzal, hogy gondolkozik, tervez, álmodik, majd verejtékes munkával megvalósítja. A gyereket, aki az utcán koldul, nem tud írni-olvasni, bölcsességgel kell felemelni oda, hogy mindezt megtanulja – ez is az irgalmasság cselekedete.

Hogy állunk mi a bölcsességgel? – tette fel ismét a kérdést Böjte Csaba. A  gyerek kis feladatokat kap, szépen megoldja, egyre okosabb lesz, halad, egy osztállyal feljebb kerül.  Az ember léte utazás a semmiből a végtelen felé. Megszületünk, megtanulunk járni, beszélni. Az Atya célja, hogy felemelkedjünk hozzá, a társai legyünk, partnerei legyünk a világ továbbteremtésében. Ez folyamatos tanulást, kibontakozást igényel. Isten újabb és újabb, egyre nehezebb feladatokat ad nekünk. Meg tudjuk-e oldani az iskolák elvégzése, a családalapítás, a gyerekvállalás, az otthonteremtés nagy feladatait?

Csaba testvér elmondta, milyen szomorúan látja maga körül, hogy az emberek mintha irtóznának a gondolkodástól. Kevés fiatal megy el fizikát, kémiát, matematikát tanulni. Elmesélte, ő maga mennyire elámult a napokban az emberi bölcsességen, amikor látta a paksi atomreaktort: az uránércet négy, nem túl nagy csövön keresztül alakítják át, és ezzel ellátják árammal a fél országot.  Felidézte, hogy a Jóisten első parancsa az volt, „hajtsátok uralmatok alá a földet”: Isten parancsa, hogy gondolkozzunk, megoldást keressünk, továbblépjünk. Nem bűn keresni a válaszokat a kérdésekre. Isten nem ad olyan feladatot, amelyet nem tudunk megoldani.

Elképzelte, hogy Mátyás idejében is sok gond volt, amit a nagy király megoldott, majd elmondta, hogy a 21. századi Erdély magyarságának is van egy csomó házi feladata, és sokszor csak nyafognak a feladatok előtt, mint a rossz diák, ahelyett hogy azon gondolkoznának, hogyan lehet továbblépni. Figyelmeztetett: a múltat tanulni kell, hiszen a nemzetek tanítómestere a történelem, de az aranykor nem mögöttünk van. Isten országa nem mögöttünk van, hanem előttünk! – buzdított. A lelkünkben élő, vágyott tündérkert – ahol béke és szeretet van, ahol az ember alkot, teremt – nem mögöttünk, hanem előttünk van, és összefogva a körülöttük élő emberekkel az erdélyi magyarság meg tud valósítani egy olyan világot, amely mindannyiunk számára jobb lesz.

Csaba testvér a kolozsvári hívek előtt felelevenítette azt a történetet, amikor Sepsiszentgyörgyön himnuszénekléssel tiltakoztak az ellen, hogy bírsággal sújtották a köztéren való himnuszéneklést, és meghívták őt is, hogy imádkozzon velük, beszéljen a tömeghez. Elmesélte, hogy nagy aggodalmában Istenhez fohászkodott, és azt értette meg, hogy a szeretet parancsáról kell beszélnie. Aki magyarként él itt, és nem tudja szeretni, tisztelni a velük együtt élő románokat, az nem jó keresztény, aki pedig románként él itt, és nem tudja szeretni, tisztelni magyar honfitársait, nem jó román állampolgár – mondta. Nagy tapssal fogadták. Nem a románokkal van baj, hanem azzal, hogy az út tele van gödrökkel, azzal, hogy elmennek az országból az orvosok, a fiatalok. Azért imádkozott, hogy Bukarestben az országházán lobogjon a székely zászló, végül együtt imádkozták magyarul a Miatyánkot, majd románul is elkezdte: egyedül maradt ugyan, de mögötte a rendőrök elkezdték vele együtt imádkozni. Fontos bölcsen, hitelesen küzdeni az igazunkért, nem gyűlölettel, haraggal – tette hozzá a történethez Csaba testvér.

A ferences szerzetes személyes történettel folytatta beszédét: édesapja egyik verse miatt hét év börtönt kapott a társadalom izgatásáért. Négy és fél után szabadult, szabadulása után nem sokkal meghalt, mert a börtön megviselte egészségét. Gyermekként benne élt, hogy apjáért bosszút kellene állnia, de hamar belátta, hogy a verőlegények csak a hatalom eszközei voltak. Arra is rájött, hogy az ő igazi ellensége a sötétség, az emberi butaság, amely miatt akkoriban oly sok ember szenvedett. A gyűlölködésnek, haragnak csak a gonosz lélek veszi a hasznát. A sötétséget egy szál gyertyával lehet megszüntetni, a fény bármi másnál többet ér; az emberi butaságot pedig a tanítással, tanulással lehetne felszámolni. Elment hát a teológiára, és azóta is gyerekeket nevel, bátorítja őket, hogy elinduljanak a szeretet, a fény útján.

Tudatlanokat tanítani! Ne ítélkezzünk, az ítélet senkit nem tesz jobbá – figyelmeztetett az irgalmasság iskolájának elmélkedésében Csaba testvér. Elmesélte, hogy egyszer Déván befogadott egy tizenkét éves fiút, aki soha nem járt iskolába. Beíratták első osztályba, ahol aztán gúnyolták a többiek, ő pedig jól elverte őket. A kicsik a sarokba szorították. Csaba testvér átölelte, a fiú kiabált, dühöngött, aztán pedig elkezdett zokogni. Bemutatta neki az osztálytársait, mesélt a sebeikről, családi hátterükről. A gonosz léleknek nincs keze, nem tud megütni, azt szeretné, te add kölcsön a kezed, hogy fájdalmat okozzon vele. Legyen annyi eszünk, hogy ne bántsuk egymást! Kérjük Istentől azt a kegyelmet, hogy jó testvérekként békében építsük az ő országát – mondta nekik. A gyerekek megértették, együtt imádkoztak. A nevelő azonban azt mondta, aki verekszik, annak száz guggolás a büntetése: a fiúnak öt gyerek után ötszáz járt. Maga Csaba testvér kezdett el guggolni, aztán a fiú is beállt, ketten elvégezték az ötszázat: a fiú bizonyára ma is barátjának tartja ezért. A történet nyomán arra buzdított, hogy mindig van megoldás, ha követjük Jézus példáját, az ő lelkületével keressük a megoldást, akkor meg is találjuk, és nem a gonosz lélek diadalmaskodik.

Böjte Csaba végül kérte az Úrtól, hogy ebben a kusza, összetett világban megtaláljuk azt az utat, amely tovább vezet, és az életet, a reményt hordozhatja mindannyiunk számára. 

Forrás és videó: Magnificat.ro

Fotó: Thaler Tamás; Magnificat.ro

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
Vezető híreink - olvasta már?
bojte-csaba-szent-kristof-vezessen-minket-az-irgalom-es-josag
Böjte Csaba: Szent Kristóf vezessen minket az irgalom és jóság partjára

Szent Kristófra emlékezve a zarándokok, utazók és a járművek megáldásával ünnepeltek Szántódpusztán július 23-án. A Csillagösvény elnevezésű missziós körutat járó Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar énekelt a búcsún, a szentmisét Böjte Csaba mutatta be.

2016. július 24. vasárnap
ferenc-papa-az-imadsag-az-elso-es-legfobb-munkaeszkoz-kezunkben
Ferenc pápa: Az imádság az első és legfőbb „munkaeszköz” a kezünkben!

Július 24-én délben Ferenc pápa ismét elimádkozta az Úrangyala imádságot a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel. Előtte a napi evangéliumról elmélkedett, arról, hogy mit tanított Jézus az imáról. Utána pedig imádságot kért a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón részt vevő fiatalokért.

2016. július 24. vasárnap
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István RádióMagyar Katolikus Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPKÚj Ember  Magyar Katolikus Rádió Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle