Boldog Bogdánffy Szilárd ünnepe Nagyváradon

Bevezetőjében Böcskei László megyéspüspök kiemelte: amennyiben azt lehetne mondani, hogy a váradi egyházmegyének vannak egészen családias ünnepei, ez ilyennek mondható, hiszen olyan valakire emlékeznek a megjelentek, aki sokféle szempontból egészen közel áll hozzánk. Egyrészt itt élt és dolgozott köztünk nem is olyan rég, sokan talán még személyesen is emlékeznek rá, másfelől hozzánk hasonlóan a hit útján járt, próbált Krisztushoz igazodni, életét az ő tanításai szerint élni, harmadsorban pedig szükségünk van rá mint az istenszeretet példaképére.

A főpásztor úgy fogalmazott: Bogdánffy Szilárd Istennél közbenjár értünk, mert a boldogok és a szentek így segítenek nekünk, hogy mi is biztosan tudjunk haladni a végső cél, vagyis az örökkévalóság felé. „Bizalommal forduljunk tehát felé, megköszönve Istennek az ajándékát, hogy nekünk adta őt, és kérjük a közbenjárását, hogy mi is őhozzá hasonlóan bátran és büszkén ki tudjunk állni a világ elé, tanúskodva hitünk mellett abban a környezetben, ahol tevékenykedünk” – biztatott.

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Elmélkedésében Bogdán István érmihályfalvai plébános, tiszteletbeli kanonok felidézte, hogy öt éve, 2010. október 30-án iktatta az egyház a boldogok sorába Bogdánffy Szilárdot a váradi székesegyházban, majd a teljesség igénye nélkül kiemelt néhány mozzanatot a vértanú püspök életéből: 1911. február február 21-én született a szerbiai Feketetón. 1929-ben érettségizett Temesváron, és kezdte meg teológiai tanulmányait Nagyváradon. 1931-ben elöljárói Budapestre küldték, hogy ott folytassa tanulmányait, 1934. június 29-én szentelte pappá Fiedler István szatmár-váradi püspök. Ezután a szatmári egyházmegyében tevékenykedett, majd Váradon szolgált. 1943-ban Budapesten doktorált, 1949. február 14-én szentelték püspökké titokban, és április 5-én letartóztatta a hatóság. Megjárta Románia legkegyetlenebb börtöneit (Capu Midia, Máramarossziget), 1953. október 2-án halt vértanúhalált a nagyenyedi börtönben. Sírja ismeretlen, ugyanis az egykori börtöntemető helyén lakónegyed épült.

A vértanúk azok a személyek, akik egy olyan eszmét követtek, melyért képesek voltak a vérüket adni. Ez történt Bogdánffy Szilárd püspökkel is: életét adta az evangéliumért, a hitéért, az egyházért. Isten akaratát követve, mindent kész volt feláldozni és vállalni az ügyért, Krisztusért, mert tudta, ha béke és remény lakozik a szívében, és az evangélium tanításai szerint él, helytáll, és tanúságot tesz hitéről, akkor elnyeri végső jutalmát. Olyan volt az élete, mint egy gyertya, melyet ha meggyújtanak, ég és világít, és mielőtt csonkig ég, azok számára, akik a közelébe húzódnak, tanúságot tesz Krisztusról, a világ világosságáról – fogalmazott a plébános.

Fotó: Erdon.ro; Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye/FB

Erdon.ro/Magyar Kurír