A Caritas in veritate pápai enciklika tartalmi ismertetése (1)

Nagy várakozás előzte meg XVI. Benedek pápa, az Egyház társadalmi tanítását gazdagító enciklikájának megjelenését, s a Szentszék Sajtóirodájában való július 7-i bemutatása után bebizonyosodott, hogy a szociális körlevél felülmúlja a várakozásokat. Az enciklika 6 fejezete és 79 pontja egyrészt szervesen illeszkedik az Egyház évszázados társadalmi tanításának gondolataihoz, másrészt radikálisan újat is hoz, reagálva jelen világunk kihívásaira.

Az enciklika központi kérdése az emberi fejlődés, az emberiség aktuális és kívánatos útjaként ábrázolva, amely tart a Végső Cél felé, s amely témát már VI. Pál pápa a Populorum progressio kezdetű 1967-es enciklikájában is a középpontba állított. XVI. Benedek ezt az enciklikát választotta közvetlen kiindulópontjául a Caritas in veritate megírásához, s tette teljessé. A Populorum progressio-ból átvett fő gondolat a teljes emberi fejlődés gondolata – ami több mint az anyagi javakban való növekedés, több mint az evolúció –, és annak kihangsúlyozása, hogy az emberi kiteljesedés csúcsa az Istennel való kapcsolat („transzcendens humanizmus”, 16. pont). A Caritas in veritate radikálisan veti fel ezt a gondolatot: túl tud-e élni az emberi civilizáció az alapvető vonatkozási pontok megtalálása nélkül, alapvető kérdések, mint pl. az örökkévalóság kérdésének megválaszolása nélkül? Lehetséges-e igazi fejlődés Isten nélkül? A körlevél utolsó két pontja ad explicit választ ezekre a kérdésekre, bennfoglaltan ugyanakkor az egész enciklika. Különös hangsúlyt fektet a pápa a fejlődés integrált, teljes voltára is, ami a nemcsak az anyagi értelemben vett növekedést, hanem az erkölcsi, lelki, transzcendens síkon való fejlődést is jelenti mind az egyes ember, mind a közösség szintjén. Amit hozzátesz elődje gondolataihoz Benedek pápa, az az igazságban értelmezett szeretet, mint hajtóerő az így felfogott fejlődés elősegítésére.

A „szeretet az igazságban” gondolat refrénként átjárja az egész szöveget, felhívva a figyelmet a mondanivaló lényegére, ahogyan ezt a cím is jelzi. Az egyház társadalmi tanításának legbelső magja mindig is a szeretetre – mint a Főparancsban megfogalmazott viszony ember és ember, ember és Isten között – való rámutatás volt, de ilyen hangsúlyosan, explicite megfogalmazva most láthatjuk először a társadalmi tanítás pápai körlevelei között. Az emberi kapcsolatok meghatározásában az erkölcsi síkról Benedek pápa fellépett a szeretet rendező elvének szintjére. A szeretet természetesen nem szentimentális érzelem (3. pont), ami lenne az igazságban való értelmezése nélkül, hanem Jézus Krisztus odaadásával és életáldozatával megrajzolt jó-akarat a másik ember felé.

Az enciklika hat elkülöníthető főbb témában (fejezetben) tárgyalja mondanivalóját. A bevezetőben és az első fejezetben, amely a Populorum progressio-t elemzi, teológiai, filozófiai hangsúlyt kap a szöveg, a fejlődés témája kapcsán az antropológiai és etikai megközelítés kerül előtérbe, ugyanakkor a körlevél aktualitását a gyakorlati élet megragadása adja, a világválsággal, a gazdasággal, a globalizációval, a környezettel és a technológiával kapcsolatos kérdések elemzése révén.


Bevezetés (1. – 9. pontok)


A bevezetőben a fejlődés, szeretet, igazság összefüggéseire derít fényt a pápa, s így megalapozza az enciklika teológiai – filozófiai alaphangját.
A fejlődés a szeretetben és igazságban Jézushoz köthető, erről tanúskodott Õ életében és megváltói halálával, feltámadásával. Ez az elvi motiváló erő minden egyes ember és az egész emberiség hiteles fejlődése mögött. A szeretet elvezeti az embert az igazság és béke bátor és nagylelkű követéséhez, a „szeretet az igazságban” az ember igazi hivatása, a válasz Isten tervének igazságára. Az igazság ad értelmet és értéket a szeretetnek, a szeretet tölti meg tartalommal az igazságot.

A mikro-szintű – baráti, családi, stb. – szeretetkapcsolatok a makro-szinten teljesednek ki, s itt kap igazán jelentőséget a szeretet az igazságban kifejezés: a társadalmi, politikai, gazdasági kapcsolatokat épp úgy át kell, hogy hassa a szeretet, mint a privát szintet. A közjó megvalósulása egy társadalomban tulajdonképpen nem más, mint a szeretet megvalósulása (az ember javának akarása és megvalósítása egyéni és közösségi szinten), s a közjó velejárója az igazságosság is egyben. Az 1931-es Quadragesimo anno – ban is felbukkanó „szociális szeretet” kifejezés és annak tartalma is a fentieket teszi nyilvánvalóvá. Isten szeretetének igazsága adja a reményt a teljes ember és minden egyes ember fejlődéséhez.

A globalizáció soha nem látott lehetőséget ad az emberi kapcsolatok fejlődésére, de ami most történik, az „nem az ész és az erkölcs kapcsolatából megvalósuló emberi fejlődés.” Egyrészt csak az igazsággal és az ésszel megvilágított szeretet teszi lehetővé az emberi értékek alapján történő fejlődést; másrészt hiteles fejlődés csak a javak és erőforrások igazságos megosztásából fakad, s nem abból a megosztásból, amelynek alapja a technika és a haszonelv. Az integrált emberi fejlődést tehát csak a „szeretet az igazságban” teszi lehetővé. (9. pont)


Első fejezet: a Populorum progressio üzenete (10. – 20. pontok)


Az enciklika ebben a fejezetben elhelyezi magát az eddigi pápai dokumentumok körében. Rokonságot talál – a Popoulorum progressio-n kívül – a Második Vatikáni Zsinat dokumentumaival (a Gaudium et spes és az ennek huszadik évfordulójára készült Solicitudo rei socialis fejlődésről írt gondolataival); a Humane Vitae, Evangelium Vitae körlevelekkel, amelyek az élet etikáját a társadalometikával kapcsolják össze és így fogalmazzák meg a fejlődést; s az Evangelii Nuntiandi VI. Pál által írt apostoli buzdítással, amely a teljes emberi fejlődést Jézus szeretetével, az igazságossággal és a békével azonosítja.

A pápa a Populorum Progressio két igazságát idézi még enciklikájának teológiai – filozófiai megalapozásaként. Az Egyház mindig is dolgozott azon, hogy segítse a szeretet és igazság megvalósulását, s így a teljes emberi fejlődést; valamint hirdeti, hogy ez a hiteles emberi fejlődés a teljes ember minden dimenzióját érinti. Így az Istennel való kapcsolat, s az örök élet perspektívája szervesen beletartozik ebbe a fejlődésbe.

A ”fejlődés, mint hivatás” - téma is itt kerül említésre. A hivatás tulajdonsága, hogy transzcendens hívás eredménye, ezért nincs is igazi humanizmus az Abszolútra való nyitottság nélkül. Ez adja meg az élet igazi jelentését. A fejlődésnek ez a hangsúlya és víziója a Populorum Progressio szíve, ezért időszerű VI. Pál enciklikája ma is. A teljes emberi fejlődés a válasz tehát Isten hívására, a hivatásra (18. pont). A fejlődés, mint hivatás, központi helyre teszi a szeretetet, vagyis, makro-szinten a szolidaritást.

A szeretet testvériséget vár el az emberek közti kapcsolatokban. A megvalósult globalizáció által indukált emberi kapcsolatok inkább szomszédi kapcsolatok, mintsem testvériek, az igazi szeretet viszont a „Jézus szeretetében való eggyé válás, megosztás egymás, mint Isten gyermekei között.”

(Folytatjuk)