Cebui Eucharisztikus Világkongresszus: Törd meg az éhezőnek kenyeredet!

2016. január 24. vasárnap 16:53

A Fülöp-szigeteki Cebu városában helyi idő szerint vasárnap délután 4 órakor a Charles Maung Bo mianmari bíboros által a Plaza Independencián celebrált szentmisével megkezdődött az 51. Eucharisztikus Világkongresszus.


Bo bíboros a megnyitó szentmisén

Az ezt megelőző napokon több készületi programra is sor került. Ezek egyike volt az Törd meg az éhezőnek kenyeredet! elnevezésű kezdeményezés, amelynek keretében a szombati Reménység asztala is megvalósult. A magyar küldöttség vasárnap ugyancsak ezen projekt keretén belül Bohol szigetére látogatott, amelyet 2013. október 15-én reggel 7,2-es erősségű földrengés rázott meg. Ennek során mintegy 260-an vesztették életüket, a helyi templomok, iskolák és lakóházak súlyos károkat szenvedtek.

Baclayon temploma a földrengés előtt

A Boholra látogatók csoportját a magyarokon túl négy chicagói filippínó, egy manilai jezsuita atya, egy filippínó művész és a helyi kísérők alkották. A gyorskomp kétórás hajóút után a sziget fővárosában, Tagbilaranban kötött ki. Ez a város a sziget két egyházmegyéje közül az egyiknek a székhelye, emellett három egyetemnek is otthont ad. Ezek közül az elsőt a verbita szerzetesek alapították. Innen a csapat autóbusszal folytatta útját kelet felé, a tengerpart mentén. Érintették Baclayon városát – 1596-ban itt alapult meg a jezsuita misszió, majd 1727-ben itt épült fel a sziget első kőtemploma is. Ez olyan súlyos károkat szenvedett a földrengésben, hogy ma sem látogatható, felújítása még évekig el fog tartani. A mellette lévő középiskola azonban már újra megnyitotta kapuit.


Baclayon temploma a földrengés után

 

Az első megálló Alburquerque volt. Az itteni Szent Mónika-templom ugyan 1826-ban épült, így messze nem a legősibb a szigeten, mégis – leszámítva a tagbilarani katedrálist – most csak ez látogatható a történelmi egyházi épületek közül. Meg is jegyezte egy pap a püspöknek: „Íme, a kő, amelyet az építők elvetettek, a turizmus szegletkövének bizonyult”. Az épület szépen mutatja a helyi stílust: a korallkőből épült falak között a templom hajóit a hegyekből hozott óriási faoszlopok tartják. A faboltozatot álmennyezet fedi: galvanizált vaslemezekre készültek a kazetták képei. Az alburquerquei templom már fedett, a két, koloniálbarokk stílusú mellékoltár is elkészült. A főoltáron még dolgoznak a helyi mesteremberek. Elképzelhető, hogy a május 4-én esedékes fiestakor már a főoltár előtt mutatják be a misét.


A Szent Mónika-templom Alburquerquében

A tengerpart mentén továbbhaladva feltűnt az 1565-ös vérszerződés emlékműve: a helyi Nato király és a boholanók örök barátságot kötöttek Legazpival és a spanyolokkal. A szigetlakók azóta is barátsággal fordulnak az európaiak felé, identitásuk részévé vált a spanyol mivolt, az európaiság – akárcsak kesőbb az amerikai hatás.

A sziget második legnagyobb folyója, a Loboc Loaynál ömlik a tengerbe. Az autóbusz itt indult el a folyó mentén a szárazföld belsejébe. A cél Loboc városa volt, melynek neve ennyit tesz: sáros víz. Ez arra utal, hogy az egyébként türkizkék színű folyót az itt kereskedő halászok és hegyi emberek léptei, átgázolásuk felkavarta. A városka ugyanakkor menedék is volt. A kalózok támadásai elől ide menekültek a helybeliek a tengerpatról. Nem csoda, hogy itt épült fel a sziget második kőtemploma, amely majdnem teljesen megsemmisült a földrengésben. A mai napig (s vélhetően még igen sokáig) a mellette felhúzott, oldalfalak nélküli ideiglenes templomban tartják a miséket. Ide gyűlt egybe most vasárnap is a helyi közösség. A misét a boholano s filippínó atyák és négy magyar küldött együtt mutatták be, a szentbeszédet Monostori László és Török Csaba mondta.

A liturgiát gazdagította a helyi gyermekkórus. Ők már a katasztrófa másnapján a televízió élő adásában énekeltek, hogy így hívjanak fel a szolidaritásra. Nem csak mások szerzeményeit adják elő, de megszólaltatják a saját dallamaikat is. Ahogy mondták, így tudják elénekelni az érzéseiket, hitüket, reményüket. A mostani mise után egy nappal megint útra kelnek: Manilába mennek, hogy ott a hivatalos látogatásra érkező japán császár előtt lépjenek fel. Kitartásuk és énekük nem véletlenül lett az újjászületés jelképe.

A mise után rövid bemutatóra, közösségi beszámolóra került sor, amelyet személyes beszélgetések, majd közös ebéd követett. A csapat innen a hegyek felé, Balilihan városának irányába indult. Itt földútra térve érték el azt a telepet, amelyet a tagbilarani egyházmegye hozott létre a nehéz sorsú családoknak.

A következő állomás Cortes volt, ahol az beomlott tetejű templom mellett még mindig ideiglenes sátortantermekben folyik az iskolai oktatás.


Az azóta elpusztult Ferrer Szent Vince-templom Maribojocban

Az imádsággal kísért út záró akkordját Maribojoc képezte. Itt állt egykor a bazilika méretű Ferrer Szent Vince-templom (a boholanók büszkék hatalmas templomaikra, amiken még az amerikaiak is elcsodálkoznak), s mellette az iskola. Két éve, a végzetes reggelen mindez egy szempillantás alatt elpusztult. A plébános még emlékszik: épp egy magasabb helyen volt, amikor azt látta, hogy megindulnak a hegyek, rajtuk az erdők. A templom S-alakban kezdett hullámzani, majd nagy fehér porfelhő lepett el mindent. Mire elült, semmi nem maradt a templomból. Két szobor állt a talpán: a főbejárat előtti Jézus, valamit a Lourdes-i barlang Madonnája. Ez utóbbi körül minden megsemmisült, magában emelkedett ki a romok közül. A két szobrot a mai napig tisztelik, az újrakezdés, a remény csodáit látják bennük. Az azonban kérdés, felépül-e még a templom, az alapok ugyanis megsüllyedtek. A faragott köveket megmentették, de a törmelékkel így is másfél méter magasan fel tudták tölteni a templom melletti lankás telket. Ez a helyiek számára szent hely – ez maradt a templomukból. Az elegyengetett térségen szoktak találkozni, itt látták vendégül a látogatásra érkező csoportot is. Egykor talán egy új iskolát tudnak majd építeni ide.

A csoport, a magyar küldöttek estére érkeztek vissza Cebu városába, ahol még részesei lehettek a kongresszus tiszteletére rendezett tűzijátéknak.

A nap célja nem pusztán egy csodálatos, lenyűgöző trópusi sziget, a pápaszemes maki, a Csokoládé-hegyek, vagy a vadregényes vízesések hazájának, Boholnak a felfedezése volt. A loboci plébános szavai szerint a legnagyobb ajándék a vendégek jelenléte volt, akik kiléptek a hivatalos cebui programok keretéből, hogy élő, személyes módon találkozzanak egy sokat szenvedett, de derűs lelkű és mélységesen hívő közösség tagjaival. A szomszéd sziget nagyvárosában zajló esemény kenyeréből így törtek egy darabot, hogy megosszák a boholanókkal.

Fotó: Wikipédia; IEC

Török Csaba/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kitekintő
Vezető híreink - olvasta már?
ferenc-papa-gondoljuk-ki-az-irgalmassag-uj-cselekvesformait-szeretet-kepzeloerejevel
Ferenc pápa: Gondoljuk ki az irgalmasság új cselekvésformáit a szeretet képzelőerejével!

A pápa június 30-án általános kihallgatást tartott, melynek keretében az irgalmasság cselekedeteiről tartott katekézist az utolsó ítéletről szóló jézusi példabeszéd (Mt 25,31–46) alapján, majd beszélt nemrég véget ért örményországi, valamint közelgő grúziai és azeri látogatásáról.

2016. június 30. csütörtök
megrendult-a-hely-ahol-egyutt-voltak-fogvatartottak-zarandokoltak-szentkuti-kegyhelyre
„Megrendült a hely, ahol együtt voltak” – Fogvatartottak zarándokoltak a szentkúti kegyhelyre

Június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén tizenöt büntetés-végrehajtási intézményből százharminc fogvatartott gyűlt össze a mátraverebély-szentkúti kegyhelyen, az irgalmasság szentévében rendezett zarándoklaton. A nap lelkivezetője Bíró László püspök volt.

2016. június 30. csütörtök