Christopher Spencer: Isten Fia

Kultúra – 2014. április 20., vasárnap | 14:18

A filmben az idős, száműzetésben élő János apostol idézi fel Jézus Krisztus történetét, a vele és a tanítványokkal eltöltött időszakot. „Én is a követője voltam, mert azok után, amiket láttam, nem tehettem meg, hogy ne legyek az ” – mondja filmbeli tanúságtételében.

Pillanatképekben villannak fel előttünk a világ teremtése óta eltelt évszázadok főbb történései, a bűnbeesés, az özönvíz, Ábrahám Isten általi elhívása, a zsidó nép kivonulása Mózes vezetésével, Dávid győzelme Góliát fölött, mígcsak elérkezünk Jézus korához, amikor a hatalmas Római Birodalom hódítóként sanyargatja Izrael népét. A sokat szenvedett zsidóság a mindenütt jelenvaló Isten segítségében bízik. „Egy megmentőért imádkoztunk, egy Messiásért. De Messiás helyett egy új római helytartó, Poncius Pilátus érkezett” – idézi fel János.

Pilátus egy világbirodalom kegyetlen képviselője, parancsára katonái a szakadékba taszítják az útjukat elálló szekeret, nem törődve azzal, hogy a rajta ülő gyermeket a szekér agyonnyomja. A kétségbeesetten zokogó anyát látjuk, s a fájdalmára érzéketlen Pilátust, a Jeruzsálem felé vonuló gőgös rómaiakat. Ebben a totálisan reménytelennek látszó helyzetben jelenik meg Jézus Krisztus, a megtestesült Ige – „Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött” (Jn 1,9) –, hogy Isten egyszülött Fiaként megkezdje földi szolgálatát.

A film által ábrázolt Jézus „szelíd és alázatos” szívű, megbocsátó a bűnbánó bűnösökkel szemben, de haragos indulattal viseltetik mindazok iránt, akik nem lélekben, hanem csupán szavakban imádják Istent. A kufárok templomból történt kiverésénél így feddi meg az őt haragosan felelősségre vonó farizeust, Nikodémust: „Minden imátok gőggel teli, és örömmel játszotok áhítatot itt a templomban, képmutatók!”

Christopher Spencer és alkotótársai az egyetemes jézusi irgalmat emelik ki, amely legegyértelműbben talán a vámos Máté elhívásában mutatkozik meg. Még a tanítványok is egyetértenek a Jézussal folyamatosan összeütközésbe kerülő – a filmben név nélkül szereplő – farizeussal abban, hogy Máté vérszívó, a rómaiak talpnyalója, aki buzgón segédkezik a hódítóknak a nép kifosztásában. Jézus azonban elmondja a farizeusról és a vámosról szóló példabeszédet (Lk 18,9–14). Máté arcán rémület és csodálkozás, nem akarja elhinni, hogy végre valaki nem gyűlölködve ítélkezik fölötte, hanem szeretettel közelít hozzá. Érezni, hogy lelkében folyamatosan küszködik, végül együtt fohászkodik Jézussal: „Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!” Máté befogadása megosztja a tanítványokat, de János mondja ki a lényeget, az evangélium szellemében: Jézus „nem az igazakat jött hívni, hanem a bűnösöket” (Mt 9,13).
Jánoson és Mátén kívül három tanítványnak van önálló karaktere a filmben. Tamás – hűen az evangéliumhoz (20,24-29) tele van aggályokkal –, nem bizonyos abban, hogy Jézus valóban a Messiás, Isten Fia. Kereszthalála után még akkor is kételkedik, hogy Jézus feltámadt, amikor ragyogó fényességben megjelenik előtte és a többi tanítvány előtt. 

Júdás Tamáshoz hasonlóan ugyancsak aggodalmaskodik, képtelen elfogadni Jézus erőszakmentességét, számára az igazi Messiás olyan, mint Dávid király, aki – ha szükséges – erővel szerzi meg a hatalmat. Júdást megriasztja, amikor Jézus kiveri a kufárokat a templomból, ekkor határozza el, hogy felveszi a kapcsolatot Kajafás főpap emberével, mert úgy ítéli meg, hogy Jézus kezéből kicsúszott az irányítás. Kajafás tudatosan becsapja Júdást, elhiteti vele, hogy csak beszélgetni akar Jézussal, meggyőzni arról, hogy a lázongó népet le kell csillapítani, egész Izrael érdekében. Kivégzésről ez alkalommal Kajafás még nem beszél, de Júdás már ekkor pénzt kér a szolgálataiért, tehát az anyagi haszon fontosabb nála a hűségnél.

Péter az első és sokáig a leghívebb tanítvány, ő vallja meg először, hogy Jézus a Messiás, Isten Fia. Mesteréhez hasonlóan elutasítja az erőszakot, s amikor a fent említett farizeus kérdőre vonja, hogy miért követik Jézust, ezt a „veszélyes” embert, akkor azt válaszolja: „Egy jobb világba vezet minket.” Péter rendíthetetlennek látszó jelleme összeomlik, amikor Jézus jövendölésének megfelelően háromszor tagadja meg Mesterét a szenvedések éjszakáján. A keresztút idején az utolsó vacsora termében reményvesztetten zokog, úgy érzi, ezek után nem kérheti Jézus bocsánatát.

A hatalom képviselői közül Pilátus helytartó Tiberius római császárnak akar mindenáron megfelelni, aki parancsba adta, hogy a tartományokban a legkisebb rendzavarást is kíméletlenül meg kell torolni. Kajafás főpap pedig attól retteg, hogy a lázongások elterjedése esetén Pilátus bezáratja a templomot, nem engedi, hogy megtartsák a pészachot, s veszélybe kerül Izrael egész léte. Kajafás megvetően beszél csak Jézusról, „paraszt”-nak, „csaló”-nak nevezi.
A film végén a magányos száműzöttként élő Jánosba Jézus önt reményt, amikor bizonyítva a „Veletek vagyok mindvégig, a világ végéig” (Mt 28,20) mondat valódiságát, megjelenik előtte, és emlékezteti az utolsó vacsorán mondott szavaira, valamint a Jelenések könyvének szellemében erősíti jövőbe vetett hitét: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet… Én vagyok az Alfa és az Omega. Az első és az utolsó. Nem lesz többé halál, sem gyász. Se jajgatás, se fájdalom. Megújítok mindent és hamarosan eljövök” (Jn 14,6; Jel 21,4–6).

Christopher Spencer nem akarta megújítani az evangéliumot, sem elvenni belőle, sem hozzátenni, hanem annak szelleméhez és lelkiségéhez hűen, egyszerű eszközökkel vitte filmvászonra a világ egyik legdrámaibb történetét, amely alapvetően változtatta meg az egész emberiség sorsát.

Isten Fia
amerikai filmdráma, 138 perc, 2014
rendező: Christopher Spencer
forgatókönyvíró: Richard Bedser, Christopher Spencer, Colin Swash, Nic Young
főbb szereplők:
Jézus: Diogo Morgado
János: Sebastian Knapp
Péter: Darwin Shaw
Júdás: Joe Wredden
Tamás: Matthew Gravelle
Szűz Mária: Roma Downey
Mária Magdolna: Amber Rose Revah
Kajafás: Adrian Schiller
Poncius Pilátus: Greg Hick
(Forgalmazza: Company Hungary Kft.)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria