Dante földi Paradicsomában – Bűnbánat és találkozás

2019. március 10., vasárnap | 16:01

Várkonyi Borbála írását közöljük a Győri Egyházmegye honlapjáról.

Itáliai miniatúrakészítő – illusztráció az Isteni színjátékhoz
(Biblioteca Nazionale Marciana, Velence)

Dante Isteni színjátékában a szellemi világ három birodalmát, a Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot bejáró költő a második cantica végén elérkezik a Purgatórium hegyén található földi Paradicsomba. Kísérője Vergilius, az ókori római irodalom nagy alakja, akit Dante saját szellemi atyjaként (vö. Pok. 1, 79–87) nevez meg a Komédiában. Vergilius a földi Paradicsomig kísérheti a költőt, akiért annyi könnyet hullatott Beatrice, és akiért ifjúkori szerelme „lába nyomát a Pokolban hagyta” (Par. 31, 81). Beatrice ugyanis, elhagyva a mennyei világot, alászáll, hogy kérésével ösztönözze Vergiliust Dante vezetésére (vö. Pok. 2, 58–84).

Vergilius a földi Paradicsomig kísérheti a költőt, akiért annyi könnyet hullatott Beatrice, és akiért ifjúkori szerelme „lába nyomát a Pokolban hagyta” (Par. 31, 81). Beatrice ugyanis, elhagyva a mennyei világot, alászáll, hogy kérésével ösztönözze Vergiliust Dante vezetésére (vö. Pok. 2, 58–84).

A Danténál leírt földi Paradicsom sok más mozzanat mellett, a találkozás színtere: itt lép először a Pokol bugyrait megjárt utazó elé szívének szeretett kedvese, Az új élet soraiban „megénekelt” hölgy, aki átveszi Dante vezetését Vergiliustól. Így a földi Paradicsom nemcsak a találkozás, de az elválás helyszíne is: a költőtárs, lelkivezető és atya elveszítését Dante fájdalmas sorokkal siratja, miután Beatrice megjelenik előtte, arcát fátyollal takarva el előle (vö. Purg. 30, 49–54). Ez az elfátyolozottság, a tekintet útjának megakasztása, a határ kijelölése a szemlélő Dante és a megjelenő Beatrice között kifejezi az emberi elszakítottságot attól az eredeti állapottól, amelynek szimbóluma, irodalmi toposza az Édenkert. Dante visszatalálása ehhez az őseredeti állapothoz nem mehet végbe anélkül a megtisztulás nélkül, amelyet a Purgatórium hegyére vezető út jelent, s amelynek végső állomása éppen a földi Paradicsom.

Dante így ír a kertbe való belépésről: „Mivel már vágytam, hogy kívül-belül / lássam az élő, dús isteni erdőt, / mely megszűrte az új nap ragyogását, / otthagytam hamar a hegy peremét / és lassan nekiindultam a tájnak: / mindenfelé illatos volt a föld. / Édes fuvallat fújt a homlokomra / állandóan és változatlanul, / nem több, mint barátságos, enyhe szellő, / melytől a lombok finoman remegve / mind arrafelé hajlottak, amerre / a szent hegy első árnyékát veti, / de annyira sosem ferdültek el, / hogy csúcsaikon a kismadarak / ne tudnák űzni művészetüket, / sőt vidám énekléssel üdvözölték / a reggel óráját: közben a lomb / mély zúgása kísérte dalukat (…). Már úgy bevittek lassú lépteim / az ősi erdőbe, hogy visszanézve / nem is láttam belépésem helyét, / ám most egy patak zárta el utam, / mely bal felé folyt s kis hullámai / hajlítgatták a partján nőtt füvet” (Purg. 28, 1018; 22–27).

Az édenkert első dantei leírása fölidézi a Pokol elejének kezdetét, amelyben Dante egy „sűrű, kusza, vad vadonról” (Pok. 1, 5) szól, amelyben eltévedve bolyong. Sőt, a kert leírásával ellentétbe állíthatóak a Pokol későbbi énekeiben leírtak, azaz például az 5. ének híres jelenetében a szerelmeseket örvényként forgató szélvész vagy az ördögök illetlen viselkedése a 21. énekben. Ekképpen tehát megfigyelhető, hogy a földi Paradicsom „édes fuvallata”, az „enyhe szellő”, „az illatos föld” a pokoli táj ellentéteként jelenik meg, s nem véletlenül beszélhetünk e párhuzamról: a kertbe való megérkezés nemcsak az addigi út lezárása, hanem a Beatricével való találkozás révén az elveszített harmónia újra megtalálása, a Paradicsomba vezető út voltaképpeni első állomása.

Az idézett leírásban Dante egy patakról is beszámol: ez a Léthé, s ahogy később majd Matilda, a földi Paradicsom egyik nőalakja tanítja a költőt, mellette látszik majd az Eunoé. Az előbbi „képes kitörölni / a bűnök minden emlékét; a másik / a jótettek emlékét fölidézi” (Purg. 28, 127–129). Danténak e két forrásból kell majd innia, sőt, belemerülnie ahhoz, hogy maga mögött felejtve a Pokol birodalmát, Beatrice szemébe nézhessen. A tekintet erejéről az üdvözült firenzei lány is említést tesz a földi Paradicsomban, amikor Dantét kérdőre vonja: „Egy ideig vezette őt az arcom: / beletekintett fiatal szemembe, / s vittem magammal a helyes irányban. / De amint én a második koromnak / küszöbén állva életet cseréltem, / ő elhagyott s másnak adta magát” (Purg. 30, 121–126). Tulajdonképpen itt, a Purgatórium hegyének tetején szembesül Dante ifjúkori vétkeinek súlyával, és Beatrice szavai világítják meg a sűrű, kusza erdő értelmét, amely a tekintet eltévelyedésének szimbolikus voltára utal. Ahhoz tehát, hogy Dante Beatrice szemeibe ismét belenézhessen, s hogy majd mosolyában is újra gyönyörködhessen, alá kell merülnie a Léthében, majd megízlelve a folyó vizét, mintegy a bűnbánat rituális cselekedeteit végrehajtva, tud csak elveszítettnek hitt kedveséhez közel lépni. A folyó tehát elválaszt és összeköt Dante földi Paradicsomában: a Léthén való átkelés a bűnök elhagyásának, valamint a Beatricéhez, s ezáltal a mennyei világhoz való közeledésnek a záloga. Az Eunoé vizében való alámerülés pedig egyszerre zárja a Purgatórium sorait, és nyitja meg a földi távlatokat a menny örömeire a Beatricével a Paradicsomba lépő Dante számára: „A szentséges hullámból visszatértem, / megújulva, mint üde, friss növény, / mely ifjú lombját most bontotta ki. / Tiszta voltam s vártak a csillagok” (Purg. 33, 142–145).

Az idézett szövegrészeket Nádasdy Ádám fordításában közöljük.

Kép: www.wga.hu

Szöveg: Várkonyi Borbála

Forrás: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kultúra
hirdetés
Vezető híreink – olvasta már?
eletunk-egyetlen-celja-odaadni-onmagunkat-istennek-rank-bizottakert-apor-vilmos-unnep-gyorben
Életünk egyetlen célja odaadni önmagunkat Istennek a ránk bízottakért – Apor Vilmos-ünnep Győrben

Május 23-án Székely János szombathelyi megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét Boldog Apor Vilmos püspök emlékére a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban, Veres András győri megyéspüspök koncelebrálásával és a Győri Egyházmegye papságának részvételével.

13:26
csiksomlyoi-papalatogatas-elkeszultek-szektorbeosztasok-kiosztottak-belepoket
Csíksomlyói pápalátogatás – Elkészültek a szektorbeosztások, kiosztották a belépőket

A jegyek kézbesítésével a csíksomlyói pápalátogatásra regisztráltak számára immár az is egyértelművé vált, hogy ki honnan követheti a csíksomlyói nyeregben a Ferenc pápa által június elsején celebrált szentmisét. A Gyulafehérvári Főegyházmegye rövid összefoglalóját adjuk közre.

2019. május 23., csütörtök
Útravaló – 2019. május 24.

Útravaló – 2019. május 24.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Májusban Seregély István nyugalmazott egri érsek útravalóit olvashatják.

Korábbiak »

Mai evangélium – 2019. május 24.

Mai evangélium – 2019. május 24.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Mt 1,18–23

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle