Don Bosco konyhája átalakítja az életeket

„A konyha? Mit is mondhatnék… A konyha öröm, a konyhában sokat lehet nevetni, sokat lehet tanulni, megismerni embereket, és felfedezni sok mindent… A konyha békét és boldogságot ad, elfelejtjük a problémáinkat, csak az ételekre összpontosítunk, amit az embereknek kínálunk; és ha valaki azt mondja, hogy amit készítünk, az finom, az nagy megelégedéssel tölt el bennünket” – írja Rosa Inés Naranjo a Don Bosco Képzési Központ Cocina para todos programjáról szóló cikkben, ami a kolumbiai El País című lapban jelent meg.

A Cocina para todos program már 2008 óta fut a Don Bosco Képzési Központban. Vezetői Vicky Acosta és Jainer Grisales séfek, a fő cél pedig a társadalmi integráció. „Ezt a programot olyan fiatalok számára találták ki, akik Cali alsó társadalmi rétegeihez tartoznak. Konyhai munkaerőt képzünk, amire kereslet mutatkozik most a munkaerőpiacon. Mindez a magánszektor részvételének, a Nemzeti Oktatási Szolgálat, Valle del Cauca kormányzójának és a vendéglátóipari résztvevőknek köszönhetően sikerült, akik nagylelkűen támogatták a programot. Az anyagi oldalát 100%-ban adományokból fedezzük, és nagyon alacsony a lemorzsolódás. Eddig 230 fiatalt képeztünk” – mondta Melba Pinedo, az alapítvány igazgatója, hozzátéve, hogy az itt végzett fiatalok nyolcvan százaléka jelenleg is dolgozik.

Germán Londoño szalézi atya, a képzési központ igazgatója azt mondja, hogy a program egyik legszebb eredménye a közeledés Cali város két társadalmi osztálya között. „Évekkel ezelőtt szinte lehetetlen volt elképzelni, hogy egy fiú Aguablancából egy granadai étteremben dolgozzon. Most ez megtörténik minden nap. Ami történt, az egy kölcsönös bizalom: ők megbíznak a társadalomban, és a társadalom megbízik bennük. Sok fiatal, aki részt vett ebben a programban, saját üzleti vállalkozást hozott létre, és ezzel megreformálták az életüket. Ha megtanulod, hogyan kell jól főzni, az élet jó lesz, és ez felemeli a lelket.”

2008-ban a 42 éves Rosa Inés Naranjo elvesztette az állását a Seguro Social cég mosodájában. Egy pillanatra úgy érezte, hogy amikor elvesztette az állását, elvesztette az élete egy részét. Aztán egy nap a Don Bosco Képzési Központ mellett ment el hazafelé, és meglátta a szakácsprogram hirdetését. Nem gondolta, hogy új munkát fog találni, de meg volt róla győződve, hogy nem tud úgy élni, hogy ne válthassa valóra álmait, és a főzés mindig egyike volt az álmainak.

Fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír