Párbeszéd a liturgiáról: Ég és föld

2018. szeptember 23. vasárnap 12:00

Fehérváry Jákó OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.

Francia románkori festő: A felséges Úr és a mennyei Jeruzsálem
(1080 körül)

Keresztény életünk egyik leginkább zavarba ejtő paradoxona, hogy Isten, akit szeretünk, akinek szolgálatába szegődünk, akit meg szeretnénk ismertetni a többi emberrel, láthatatlan. Az imádkozó ember ősi élménye, hogy annak, aki Isten világába be akar lépni, nem az egyértelműségek, a világos válaszok, az elvágólagos, jól körülírható tapasztalatok jutnak osztályrészül, hanem a lélek sötét éjszakája, tapogatózás, a vigasz és vigasztalanság órái: vagyis a kontroll kikerül kezeink közül, és bizalommal át próbáljuk adni magunkat az élő Istennek. „Érzék nem hat rejtekébe, itt csak élő hit lát jól” – énekeljük Aquinoi Szent Tamással. Hogyan kerülhetünk kapcsolatba, párbeszédbe azzal, akit nem látunk?

A liturgia jelei, szavai, gesztusai mind Istentől adott kapuk, amelyek az ő világára nyílnak. Érzékelhetően megjelenítik és meg is valósítják az ő cselekvését, erejét, üdvösségét. Támaszt jelentenek tapogatózásunkban.

Az egyház ősi hite, hogy a liturgiában – legyen az a zsolozsma imádkozása, a szentmise vagy a szentségek ünneplése – a keresztény közösség és a mennyei egyház együtt ünnepel, ahogyan a 137. zsoltár kifejezi: „Angyalaid színe előtt zengek zsoltárt néked.”

Szent Benedek, amikor tisztelettudó magatartást kér a zsolozsmában, erős és kételkedéstől mentes hitet vár szerzeteseitől: „Hisszük, hogy Isten mindenütt jelen van, és hogy … de ez a hit a legerősebb és minden kételkedéstől mentes legyen akkor, amikor az istenszolgálaton veszünk részt.” (Regula 19. fejezet) Isten jelenléte az az egyértelműség, amely minden liturgiánk erejét, hitelét adja.

A mennyei és földi egyház párbeszédének legkiemelkedőbb pillanata a szentmisében a Sanctus (Szent vagy) éneklése. Megelevenedik Izajás látomása az egymásnak kiáltozó angyalokról: „és harsány hangon mondogatták egymásnak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” (Iz 6,3). Isten színe előtt állunk, mennyeiek és földiek, szabad dicsőítéssel válaszolva fönséges és titokzatos jelenlétére.

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
Vezető híreink - olvasta már?
papi-szolgalat-kommunizmus-idejen-varju-imre-atyaval-beszelgettunk-20181022155222
Papi szolgálat a kommunizmus idején – Varjú Imre atyával beszélgettünk

Varjú Imre azok között a papok között volt, akik 1956-ban a kórházakban segédkeztek, iratokat sokszorosítottak, majd a megtorlás idején börtönbe kerültek. A súlyos történelmi pillanatokban átélt tapasztalatairól kérdeztük őt. A 2014-ben készült interjúnkat olvashatják nemzeti ünnepünk alkalmából.

12:00
az-eucharisztia-az-egyhaz-eletenek-forrasa-egyhazmegyei-eucharisztikus-lelkinap-oroshazan
Az Eucharisztia az Egyház életének forrása – Egyházmegyei eucharisztikus lelkinap Orosházán

A második előkészületi évre meghirdetett mottó jegyében szerveztek egyházmegyei lelkinapot október 20-án a Békés megyei Orosházán. Az eseménynek a város Jézus Szíve-temploma adott otthont, melynek szomszédságában áll az egyetlen olyan kültéri emlékmű, melyet az 1938-as kettős szentévben állítottak.

2018. október 22. hétfő