„Egyedül vagyunk a mindenségben?”

Nézőpont – 2015. július 29., szerda | 19:02

A Földhöz hasonlító Kepler-452b bolygó felfedezésével foglalkozik a L’Osservatore Romano július 26-i számában a Vatikáni Csillagvizsgáló igazgatója, az argentin jezsuita José Gabriel Funes. Írását Szabó Ferenc SJ ismerteti a Vatikáni Rádió oldalán.


A múlt héten bejárta a világot a szenzációs hír: a Földhöz hasonlító bolygót fedezett fel a Kepler-űrtávcső a Tejútrendszerben – jelentette be a NASA, az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatala magyar idő szerint csütörtök este. A sajtótájékoztatót nagy várakozás előzte meg, sokan Föld 2.0-ként, illetve a Föld unokatestvéreként emlegetik a bolygót, ahol akár az élet kialakulásához is alkalmasak lehetnek a körülmények. Eljutni oda azonban a mostani technológiával lehetetlen, számításaink szerint 24,7 millió évet emésztene fel az odaút.

Az új tudományos felfedezéssel foglalkozik a L’Osservatore Romano  július 26-i, vasárnapi számában a Vatikáni Csillagvizsgáló igazgatója, az argentin jezsuita José Gabriel Funes a következő címmel: „Egyedül vagyunk a mindenségben?”

J. G. Funes arról mesél: néhány héttel ezelőtt meghívást kapott a NASA-központtól, hogy tartson előadást az univerzum jövőjéről. Látogatása alkalmával abban a kiváltságban volt része, hogy találkozhatott a Kepler-küldetés teamjével, és a Kepler-űrtávcső kutatócsoportjának vezetője, William Borucki beszámolt az új bolygó felfedezéséről, így elsőkézből értesült a tudományos szenzációról.

A jezsuita vatikáni csillagász sokakkal együtt felteszi a kérdést: egyedül vagyunk a mindenségben, avagy a Naprendszeren kívüli exobolygókon is léteznek élőlények? Kuriózumként utal Ferenc pápa 2014. május 12-i reggeli homíliájára, amikor a Szentatya viccesen feltette a kérdést: „Ha például holnap megérkezik a marslakók expedíciója, és egyesek hozzánk jönnének… Íme, a marslakók... Zöldek, hosszú orral és nagy fülekkel, ahogy a gyerekrajzokon látjuk… És egyik ezt mondaná: »Eljöttem, kérem a keresztséget?« Mi történne?” – hangzott Ferenc pápa tréfás felvetése.

De a vatikáni csillagász ezután tudomány- és filozófiatörténeti reflexiókba bocsátkozik. A XIII. században Nagy Szent Albert már felvetette a görög filozófusok nyomán, hogy esetleg több világ létezik: az epikureusok a több világ mellett érveltek, Arisztotelész követői pedig az egy mellett. Nicolaus Cusanus, a XV. századi német bíboros, tudós úgy vélte, hogy vannak más lakott világok. Giordano Bruno, a fantasztikus és eretnek nézeteiről híres olasz domonkos pedig (XVI. század) elfogadta a lengyel Kopernikusz heliocentrikus (Nap-központú) rendszerét, és azt átalakította a végtelen és örök univerzum víziójává, amelynek olyan csillagai vannak, mint a mi Napunk körülvéve lakott világokkal. Giordano Bruno bírálta Kopernikuszt, mivel megrekedt a matematikánál és nem dolgozott ki filozófiai víziót a világról. Bruno számára tehát a Föld hasonló a többi bolygóhoz, amelyeket „más Földeknek” lehet nevezni. Kevésbé ismert az olasz jezsuita csillagász, Angelo Secchi (meghalt 1878-ban), a modern asztrofizika egyik megalapítója, aki a Collegium Romanum (a mai Pápai Gergely Egyetem őse) Csillagvizsgálójának igazgatója volt. Ő is foglalkozott a gondolattal, hogy vannak-e más lakott világok, és meg volt győződve arról, hogy valóban léteznek.

A vatikáni csillagász, J. G. Funes cikkében ezután elmondja, hogy tejútrendszerünkben van százmilliárd csillag. Tekintve az eddig felfedezett naprendszeren kívüli bolygók számát (a NASA Kepler-űrtávcsöve eddig 1030 olyan égitestet fedezett fel, amely exobolygónak tekinthető), valószínűsíthető, hogy tejútrendszerünk nagyszámú bolygója közül egyeseken lehetséges volt az élet kifejlődése.

Majd a világhírű szakembert, Sara Seagert idézi: „Ha egyszer úgy találjuk, hogy vannak más földek, amelyeken az élet jelei látszanak, végre teljessé válik a kopernikuszi fordulat, Földünk és az emberiség végső gondolati áthelyezése távolra az univerzum központjától. A lakott világok feltárása és leírása az ígérete és reménysége a Naprendszeren kívüli bolygók tudományos kutatásának.”

A jezsuita csillagász így fejezi be a L’Osservatore Romanó-ban megjelent cikkét: a megdöbbentő kutatások további eredményeit remélve „mást nem tehetünk, mint türelemmel várjuk Isten meglepetéseit, aki a teremtéskor kijelentette: »És látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó« (Ter, 31). Tudva, hogy Övé az első és az utolsó, a végleges szó.”

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria