Egyszerű szertartás keretében temették el franciaországi közösségében Jean Vanier-t

Kitekintő – 2019. május 20., hétfő | 19:09

Május 16-án délután a Párizstól északra fekvő Trosly-Breuil kis közösségében tartották a temetési szertartást, mely az egyszerűség jegyében zajlott, ahogyan Jean Vanier élete is.


Pierre d’Ornellas, Rennes érseke vezette a szertartást, amelyen mások mellett Jacques Benoit-Gonnin, Beauvais püspöke; Alois testvér, a taizéi közösség elöljárója; valamint Vincenzo Paglia, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke koncelebrált.

Ott voltak a rokonok, a barátok, a Bárka, a Hit és Fény közösségek képviselői. Angol és japán nyelven énekelték a dalokat, a muszlim hagyomány szerint is mondtak imákat; a Miatyánk imádság után a béke jele az indiai namaste volt (szanszkrit eredetű szó, mélyen rejlő jelentése: „Köszöntöm a benned lévő Istent” – a szerk.), az olvasmányok pedig azok voltak, amelyeket maga Vanier választott ki erre a napra.

Felolvasták Ferenc pápa üzenetét: „Egységben akart élni Krisztussal, akin keresztül Isten magára vette minden gyengeségünket, és ezzel Jean Vanier elérte, hogy a legsebezhetőbb emberek, akiket gyakran kiselejteztek, testvérként befogadásra és elismerésre találjanak, tiszteletben tartva a vallási és társadalmi különbözőségeiket” – írta a Szentatya, majd kérte Istent, védelmezze „a Bárka szép és nagy családját”. „Jean evangéliumi intuíciójához hűen minden közösség legyen továbbra is az ünnep és a megbocsátás, az együttérzés és az öröm helye, megmutatva, hogy mindenkit szeret az Isten, bármilyen fogyatékossága legyen is, és mindenki arra kapott meghívást, hogy a testvériesség, az igazságosság és a béke világának része legyen” – buzdított levelében Ferenc pápa.

Ornellas érsek szentbeszédében emlékeztetett arra, mit jelentett Vanier számára az evangélium: „Ez a szó vezette Jeant a találkozásaiban a kirekesztettekkel, a megvetettekkel, a rabokkal, az egész világgal: ők voltak azok, akik szenvedéseikkel és kapcsolat után kiáltó szavukkal megérintették és megtörték Jean szívét. Nekik köszönhetően értette meg jobban a végtelen mélységét annak a szónak, ami visszhangzott a szívében. Nekik köszönhetően ez a szó növekedett benne. Ez a szó arra vezette Jeant, hogy szenvedjen a megosztottságoktól. Arra ösztönözte, hogy tegyen a keresztények egységéért, és munkálkodjon a vallások közti békéért. Ennek a szónak köszönhetően megértette, hogy a legbiztosabb út az egység, a béke, a testvériség felé az emberiesség és a szegénység útja. Jean gyötrődött a béke miatt, égette a béke iránti szomjúság. Végtelen nagy vágy lakott benne: hogy az emberek testvérként éljenek, túl a hitvallásaikon, társadalmi és kulturális hovatartozásukon. Ez a szó azt kérte Jeantól, hogy szabaduljon meg minden büszkeségtől, minden hatalomvágytól és minden bűntudattól, hogy fokozatosan közeledjen a »szelíd és alázatos szívű« Jézus igazi tanítványának elérhetetlen ideáljához. Ez a szó arra ösztönözte, hogy »folyamatos megtérésben« legyen, ahogyan 88 éves korában vallotta.”

Mindazoktól, akik osztoznak az immár negyven országban jelen lévő Bárka tapasztalatában, az érsek azt kérte, hogy „hajoljanak egymás gyengeségei fölé…, legyenek tanítómesterek azáltal, hogy alázatos és szerető szolgákká válnak”. „Isten azért választott ki benneteket, hogy mindannyian megértsük, akkor leszünk boldogok, ha közösségben élünk egymással. Azért választott ki benneteket Isten, hogy megtudja a világ: a béke lehetséges, és élhetünk békében egymással számos különbözőségünkkel együtt. Minden közösségetek a béke és a megosztás helye. Áldjuk ezért Istent! Ti, akik itt vagytok előttem, és akik ott vagytok minden közösségetekben a világon, megmutatjátok nekünk ennek a testvériességnek és ennek a békének az útját: az elfogadott gyengeség és a kapcsolatokat szőni képes türelem révén tud a szívünk lassan-lassan megszabadulni gőgös elvárásaitól, amelyek akadályozzák a közösséget. A sebezhetőségen keresztül tudja a szívünk lassan-lassan felfedezni, hogy képes az együttérzésre, szomjazza, hogy szeressen és szeressék” – szólt Jean Vanier közösségeihez az érsek.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Vatican News; Vatican Insider

Fotó: Famigliacristiana.it; Santegidio.org

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria