Él és éltet ez az ősi egyház – Ferenc pápa afrikai látogatása elé

Nézőpont – 2015. november 25., szerda | 18:59

Vértesaljai László SJ, a Vatikáni Rádió magyar adása főszerkesztőjének jegyzete Ferenc pápa afrikai útja kapcsán.

Ferenc pápa szerdán Afrikába látogat. Még sohasem járt a fekete kontinensen, de dél-amerikai emberként pontosan tudja, hogy milyen is volt történelmileg a két kontinens, Afrika és Amerika kapcsolata. Súlyos pecsétet tett rá a rabszolga-kereskedés. Közép- és Dél-Amerika mai arculatát az ottani őslakók, a spanyol-portugál hódítók és az afrikai rabszolgák évszázados együttélése határozta meg. Dél-Amerika, jelesül Brazília gyökerei tehát áttételesen Afrikában húzódnak. Bizonyára ez is közrejátszik abban az eltökéltségben, mellyel Ferenc pápa megválasztása után azonnal hangot adott reményének, hogy az egyház megújulását Ázsiából és Afrikából várja, és éppen ezért szeretne odalátogatni. Ez év januárjában kereste fel Ázsiát, ahol a Fülöp-szigeteken és Srí Lankán tett látogatása a világ legnagyobb kontinense egészének szólt. Manilában ez konkrétan testet is öltött, amikor Péter utóda körül soha nem látott számban gyűlt össze Isten népe: hat-hét millió katolikus együtt ünnepelt az eucharisztikus oltár körül!

Ferenc pápa szerdán Afrikába látogat. Régi álma teljesedik be most, de úti célja egészen konkrét: megérinteni a fekete kontinens szívét a leginkább szenvedő pontján, ez pedig a Közép-afrikai Köztársaság. Államcsíny, polgárháború, terrorizmus, mérhetetlen szegénység, migránsok és földönfutók áradata, létbizonytalanság és járványok… Földrajzilag a Közép-afrikai Köztársaság Afrika szíve is lehetne, de beteg ez a szív. Ferenc pápa szavával élve ez az egész földrész perifériája, még ha a centrumban is van. Ezért megy oda a pápa. Elhagyja a római Szent Márta-házat, ha már egyszer annyit beszél a kilépésről. A két másik katolikus afrikai ország, Kenya és Uganda csak így kapcsolódik a pápalátogatás helyszíneinek sorába.

Afrika ma puskaporos hordó, Közel-Kelet után a világ legveszélyeztetettebb térsége. A betegnek pedig orvosra van szüksége. Ezt viszi el, az élő reménységet, a megújuláshoz szükséges bűnbánat és bocsánatkérés gesztusát Ferenc pápa.

Ahogy az afrikai Sarah bíboros üzente a napokban Ferenc pápának: az az Afrika várja őt, mely kétezer éve befogadta a migráns Szent Családot. Befogadta, elrejtette, megtartotta, és amikor a veszély elmúlt, elengedte és hazakísérte őket. Milyen hálás lehetett Jézus ezért a fogadtatásért! A történelem során a Krisztus-követők sorsa egészen különös erővel kötődik Afrikához, annak északi részéhez. Elképzelhetetlen az egyház élete és fejlődése, tanítása és helytállása az észak-afrikai keresztények nélkül! Ha nincs Afrika, akkor nincs Tertullianus, nincs Szent Ciprián, és nincs Szent Ágoston, a nagy hippói püspök, de éppúgy nélkülöznénk a szent anyát, Mónikát is. Ha nincs Afrika, akkor nincsenek pusztai atyák, Szent Antal és remete Szent Pál, akkor nincs Szent Pakhomiosz, aki egy életközösségbe gyűjtötte a szétszórt remetéket. Ha nincs Afrika, akkor nincs Alexandria, nem világít a Pharosz, a kikötői világítótorony, amely szétsugározta a hellén Muszeion könyvtár bölcsességét és Márk evangélista tanúságtételét. Ha nincs Afrika, akkor nem hal meg Leonidász, akinek fia Origenész, akkor nincs Démétriosz, nincs Szent Kelemen, Szent Atanáz és Szent Cirill.

Az arab hódítás után az ősök hite a mélyben parázslott, az egész kontinensen…, mígnem az újkorban Ugandában a vértanúk vére-magja hitet és élő egyházat virágzott. A huszadik század elején kétmillió katolikus hitű keresztény élt Afrikában, száz év alatt számuk megszázszorozódott! Ma már több mint kétszáz millió lélek vallja a katolikus hitet. Számuk az utóbbi évben is 27 százalékkal nőtt.

Afrika missziós ország! Afrika úgy missziós ország, hogy fiait és lányait küldi Európába, nemcsak tanulni, hanem szolgálni. Ennek tanúja az olasz, a francia, a német egyház, ahol hiányzik a honi hivatás és most az egykori öreg európai misszionáriusok neveltjei jönnek, jönnek megköszönni és visszaadni, amit kaptak századokon át.

Afrikában több a szeminarista, a papságra készülő kispap, mint a szolgáló papok. Él és éltet ez az egyház. Ferenc pápa közéjük megy, hogy erősítse és bátorítsa őket, de bizony tanítványuk is lesz, mert ők valami olyat tudnak napjainkban, amit az öreg kontinens már elfelejtett: nagyon szeretni Jézust és csak belőle élni. Kísérje imádságunk a fehér ruhás Péter-utódot a fekete Afrika földjén!

Fotó: Vatikáni Rádió

Vértesaljai László SJ

Kapcsolódó fotógaléria