Elbúcsúztatták Rómában a szent kapucinus gyóntatók ereklyéit

Amint arról a Szentszék közleményben tájékoztatott, a szentmise fél órával később kezdődött csütörtök délelőtt a hívek rendkívüli száma miatt, bár a bazilikát már kora reggel megnyitották a zarándokok számára, akik az utolsó nap járultak az irgalmasság két szentjének földi maradványaihoz.

Fisichella érsek homíliájában a két kapucinus szent alakját méltatta a napi evangéliumi szakasz alapján, amelyben Jézus arra hívja tanítványait, hogy kövessék őt, megtagadva önmagukat, fölvéve saját keresztjüket.

Leopold atyáról tudjuk, hogy misszionárius szeretett volna lenni, főként a szláv népek között, hogy egységre vezesse őket. Az Igét akarta hirdetni, de az Úr arra kérte, mondjon le vágyáról. Így aztán életét a gyóntatószék csöndjében töltötte: abban a fülkében, amelyet még a kolostort érő bombázás sem tudott elpusztítani. A háborúban ugyanis a kolostort lerombolták, egyedül Leopold atya gyóntatószéke maradt épen – annak a hívásnak tanújeleként, amelyet nap mint nap képes volt hűségesen követni – emlékeztetett az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke.

Majd rámutatott: ebben áll életünk drámaisága: mindennap magunkra kell vennünk Krisztus keresztjét. Ebben Pio atya is fényes példát mutat nekünk, aki így fogalmazott: „Nagyon jól tudom, hogy a kereszt a szeretet záloga, a megbocsátás előlege.” És nem igazi az a szeretet, melyet nem a kereszt táplál. Az csupán szalmaláng. Pio atya hivatása az volt, hogy hordozza, testében is megjelenítve, Jézus szenvedését.

A kiengesztelődés szolgálata, melyet ez a két kapucinus szent olyan állhatatosan végzett élete minden egyes napján, nem más, mint magunkban hordozni a halált, hogy megszülethessen bennünk a megbocsátás és az Úr Jézussal való kiengesztelődés új élete – fogalmazott homíliájában Rino Fisichella érsek.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír