Életet adó és életét visszavevő pásztor

Jó pásztor vasárnapján az evangélium mindig olyan „pásztoros”, János evangéliuma azonban mélyebbre vezet bennünket a pásztor képbe. Tudjuk: a pásztor a Szentföldön előtte jár a nyájának, kurjantásaival, „szavával” vezeti őket, szaktudásán múlik, hogy találnak-e egy kis legelni valót, időben vízhez jutnak-e. A pásztor ismeri a rá bízott nyájat, védelmezi, számon tartja. Fontos neki.

Mindez a pásztor munkája, munkához való hozzáállása, és ez a pásztor-hasonlat Jézusnak alkalmas volt ahhoz, hogy az ő küldetését leíró képként használja. Azonban három figyelemre méltó részletben mélyül-szélesedik az evangélium: kapcsolat az Atyával, a másik akol képe és a pásztor élete, amelyet szabadon ad oda.

Az Atya küldi Jézust

Nem egyszerűen a nyáj iránti szeretet, báránybarátság az, amiért foglalkozik velük. Úgy ismeri a juhokat, ahogyan az Atya őt. Az Atya az „őspásztor”, Jézus pedig mint Fiú teljesíti az Atyától kapott küldetést. Mondhatnánk, megnyugtató, mert nem a nyájtól várja, hogy szeressék, hanem az Atya iránti szeretetből szolgál a bárányok mellett.

Másik akolban is vannak juhok

Bosszantó belegondolni, hogy Jézus nem tévelygőkről beszél, nem arról, hogy ti vagytok a legjobb juhok, hanem csak arról, hogy itt ő pásztor, de vannak más aklok, ahol szintén ő a pásztor, a nyáj ott is őrá hallgat, és ő pedig egybetereli őket. Azért nem is annyira bosszantó, mint boldogító: karámkerítések csak felekezeteink, a pásztor egy, mint ahogy természetünk is annyira hasonló a különféle karámokban. A más aklokban lévő juhok jelenthetik a még Jézushoz el nem jutottakat is, és akkor a jó pásztor missziós indítást is ad nekünk.

A pásztor élete

Vagy mai magyar lelkipásztori valóságban: van-e élete a pásztornak? Ő, aki az Atya megbízásából szolgál, az Atyától kapja az életet, és szabadon adja oda magát a szolgálatra. Szabadon, és vissza is veheti, vagyis nem csupán az aktuális szolgálata teszi őt pásztorrá, hanem kapcsolata az Atyával.

Jó pásztor Jézus, és szeretnénk mi is jó munkatársai lenni, egységben az Atyával, figyelemmel a más aklokban lévő juhokra és a még akolban nem lévőkre, szabadon. Szabadon szeretnénk életünket a pásztori szolgálatra adni, de nem feloldódni benne, tudva, kinek szolgálunk és ki vár bennünket haza egy nehéz nap és az utolsó nap után.

Füzes Ádám/Magyar Kurír