Tegyük életünket szeretetválasszá – Nagyothallók számára tartottak lelkigyakorlatot Vácott

Hazai – 2019. március 22., péntek | 17:11

Nagyböjt második hétvégéjén, március 15. és 17. között háromnapos lelkigyakorlatot szerveztek a váci Althann Vendégház és Konferenciaközpontban a Váci Egyházmegyében élő nagyothallók számára. A találkozón jelen volt Varga László kaposvári és Beer Miklós váci megyéspüspök is.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A lelkigyakorlat programjai – a szentmisék, szentségimádások és beszélgetések – akadálymentesítettek voltak jeltolmács által, illetve az elhangzottakat a falra is kivetítették. A szervezők akadálymentesített gyónási lehetőséget is biztosítottak. A rendezvény szervezője és moderátora Lauer Tamás diakónus volt, aki A nagyothalló Isten címmel tartott előadást.

Sánta János kanonok, az Althann Vendégház és Konferenciaközpont lelkivezetője pénteken celebrált szentmisét, amelyen – felidézve a nagyböjt első vasárnapján elhangzó evangéliumot – a pusztáról mint szimbólumról, valamint a böjtről elmélkedett.

Ilyenkor önmagunkban és másokban is Isten képét, az Istennel való hasonlóságot keressük, és ha sikerül megtalálnunk, már ráhangolódtunk a mennyország légkörére. Ha egymást feltételek nélkül szeretni tudjuk, már valójában a mennyországból lélegzünk – elmélkedett Sánta János. Párhuzamot vont a pusztai lét nehézségei és a nagyothallók élete között, akik állandó kommunikációs nehézségben, meg nem értésben élnek. Felidézte a bibliai idők nehézségeit is, szólt a gonosz visszahúzó erejéről, majd a bűnből való szabadulásra világított rá, mert maga Jézus, Isten Fia adta meg számunkra a lehetőséget az örök életre kereszthalálával és feltámadásával.

Varga László püspök szombaton mutatott be szentmisét Kovács József atya koncelebrálásával. A kaposvári főpásztor lelkigyakorlatos elmélkedéseket is tartott; a saját életéből vett példákkal mutatta be az emberi gyarlóságot, törékenységet és szeretetet. Jézusnak a Márta és Mária házában tett látogatásáról szóló szentírási részen keresztül világított rá az ima fontosságára és beszélt arról, milyen az igazi istenkapcsolat.

A két nővér nagyon szereti Jézust, megpróbálják kifejezni a szeretetüket: Márta sürög-forog, süt-főz, mindent készít a vendégnek; Mária csak leül a Mester lábaihoz, és nézi Őt. A jobbik rész, az ima, a szemlélődés, a jelenlét, amit elveszítettünk – fogalmazott Varga László. – Mi is sokat nyüzsgünk, sok projektet teljesítünk hatalmas összegekkel, de nem akarunk leülni a Mester lábaihoz. Ahhoz, hogy meghalljuk Istent vagy embertársainkat, el kell hallgatnunk.

Sokszor azokhoz a dolgokhoz ragaszkodunk, ami mérhető, az ima hatása azonban nem mérhető rögtön. Türelemmel kellene lennünk, és megengednünk a Szentléleknek, hogy dolgozzon bennünk, ehhez pedig alázatosakká kell válnunk – mutatott rá a kaposvári püspök, majd az ellenségszeretetről elmélkedve arról szólt, hogy nem rejthetjük el, hogy vannak ellenségeink, akik mellé nem szívesen ülünk, akikkel nem szeretünk lenni.

Tudatosítanunk kell magunkban, hogy vannak negatív érzéseink, és dolgoznunk kell azon, hogy el tudjuk felejteni sérelmeinket, és meg tudjunk bocsátani. Mindezek után pedig ki kell engesztelődnünk egymással. Kérni kell a mennyei Atyát, hogy teremtsen időt és helyet a találkozásra – hangsúlyozta Varga László. – Isten saját magát adja oda értünk, szenvedélyesen szeret minket. Életünket szeretetválasszá kell tennünk. Ne azért legyünk jók, hogy Isten szeressen minket, hanem azért legyünk jók, mert Isten szeret minket! Isten szeretetét nem lehet megvenni, lefizetni sem lehet. Akkor is szeret, ha semmi jót nem csinálok, akkor is, ha csak jót teszek. Vele lesz teljesebb az életünk.

Az előadásokat beszélgetések követték, amelyek során a résztvevők elmesélték élményeiket, tapasztalataikat és kérdéseket tettek fel a főpásztornak.

A találkozó záró szentmiséjét március 17-én, vasárnap Beer Miklós váci megyéspüspök mutatta be. Szentbeszéde elején Szent II. János Pál pápa szavait idézte: a szentmise csúcs és forrás. Majd emlékeztetett, az Urunk színeváltozásáról szóló evangéliumi rész alapján tudhatjuk, hogy meghívást kaptunk Jézustól arra, hogy menjünk fel együtt a hegyre – a nagyböjt második vasárnapjának szentmiséje is a húsvétra való előkészületet, a felmenetelt jelenti.

Az evangélium a szent hegyet tárja elénk, melyre a megszokott élethelyzeteinkből kilépve felmegyünk, hogy onnan körülnézhessünk, és ott találkozhassunk a minket szerető Istennel. Nem az emberi okosság szerint kell élnünk, hanem a mindent teremtő Isten szavára figyelve, aki tudja, mi válik a javunkra, aki egyedül tudja a világ minden részletét, összefüggését. Ha meghallgatjuk Jézus szavát, megértjük a világ és saját életünk dolgait – mutatott rá a váci főpásztor.

Amikor Péter, Jakab és János elindultak a hegyre, csak annyit tudtak, hogy Jézus jó, bölcs ember, aki már hónapok óta tanította őket. Amikor ott, a hegyen megmutatta fényességét a Mózessel, Illéssel való beszélgetésben, akkor sejtették meg a tanítványok, hogy Jézus nem csupán egy jó ember, hanem Isten üzenetét hozta el – folytatta Beer Miklós. – Jézus segít nekünk a mindennapok gondjaiban, az éjszakai sötétségben, amikor félünk, és csak részleteiben tudjuk szemlélni a világot. Pétert, Jakabot és Jánost is félelem szállta meg, amikor a felhő beborította őket. A hegy lábánál, amikor elindultak, emberi módon hallgatták Jézust, de a hegyen értették meg az élet értelmét.

A hegyen Jézus Mózessel és Illéssel a szenvedéséről beszél, amit Jeruzsálemben kell majd elviselnie. Fájdalommal és aggodalommal tölt el minket a szenvedés, a küzdelem, a fáradtság, a betegség: Hogy van ez az Úristen rendjében, nem szeret minket? Az isteni tanítás lényege, hogy az Istentől kérjünk erre választ – hangsúlyozta a püspök. – Nézzünk Jézus keresztjére, aki Isten Fiaként vállalja, hogy megostorozzák, megszégyenítsék, kínozzák és a keresztre feszítsék. A mennyei Atya hagyja, hogy a Fiával ezt tegyék? A nagyböjti imádságainkban kérjük: „Taníts meg minket, Urunk, hogy értsük a világot a te tanításod fényében” – így megértjük, hogy a szenvedés, a nélkülözés, a hátrány nem azt jelenti, hogy az Úristen nem szeret minket. Az Isten Fia osztozik a szenvedésünkben, és odairányítja a figyelmünket a halála utáni feltámadására, ahogy ezt Pál apostolnál hallottuk: „a mi hazánk a mennyben van”. Az örök életre törekedjünk, mert Jézus arra tanít minket, hogy a mennyben van az örök hazánk, a feltámadás utáni örök életben – világított rá a váci főpásztor.

Másfelől Jézus arra tanít bennünket, hogy mindnyájan testvérek vagyunk, és aki segíteni tud a szükséget szenvedőnek, az tegye meg, enyhítse testvére fájdalmát. Jézus minden rászorulóval azonosul: „Éheztem, és ennem adtatok. Szomjaztam, és innom adtatok. Beteg voltam, és meglátogattatok.” Mindnyájan felelősek vagyunk egymásért. Szívből, szeretettel segítsünk azokon, akik szükséget szenvednek, ahogy Jézus példát adott nekünk erre – zárta szentbeszédét Beer Miklós püspök.

A liturgiát követő beszélgetésen a résztvevők elmondhatták, milyen lelki ajándékkal gazdagodtak a három nap során.

Forrás: Váci Egyházmegye

Fotó: Lauer Tamás és Lauer Tamásné

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria