Elhunyt Fésűs Éva meseíró, költő

Kultúra – 2019. február 22., péntek | 20:33

Életének 93. évében, 2019. február 21-én, csütörtökön elhunyt Fésűs Éva Kossuth-díjas meseíró, költő. Rá emlékezünk az alábbiakban.

Fésűs Éva 1926. május 14-én született Cegléden. Gyermekéveit Kiskunhalason töltötte. 1950-ben férjhez ment, családjával Kaposvárott telepedtek le. Nyugdíjba vonulásáig gyors- és gépírónőként dolgozott.

A mesék és az irodalom világa már kisgyermekként elbűvölte, tízéves korától rendszeresen írt verseket. Meseírói pályafutása rádiójátékokkal kezdődött az ötvenes években, húsz éven keresztül volt a Magyar Rádió Gyermekosztályának külső munkatársa, 353 műsora és 28 hangjátéka került adásba. Mesejátékai, verses meséi közül a Nyúl a cilinderben, a Tapsikáné fülönfüggője, az Aranypofácska a legismertebbek.

1969-től dolgozott a Magyar Televíziónak is, ő írta többek között a nagy sikert aratott A palacsintás király és a Csaló az üveghegyen című mesefilmek forgatókönyvét. A rádiós és televíziós munkák mellett 24 mesekönyve jelent meg, az első, Az ezüsthegedű 1987-ben, az utolsó, A furfangos nyuszi 2016-ban. Ugyanebben az évben publikálta felnőtteknek szóló verseskötetét Csepp víz címmel.

Alkotásai a műmesék és a népmesei hagyományok legnemesebb ötvözetei. Hősei szeretnivalók, ügyesek, furfangosak, történetei meghatóak és tanulságosak.

Több évtizedes munkássága során számos kitüntetést vehetett át. Nívódíjjal jutalmazta a Magyar Rádió és a Magyar Televízió, 1989-ben megkapta Somogy megye művészeti díját, 2001-ben a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) Magyarországi Egyesületének életműdíjával tüntették ki, 2004-ben Kaposvár díszpolgára lett. 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2014-ben a Stephanus-díjat. A Kossuth-díjat 2017-ben vehette át „a magyar gyerek- és ifjúsági irodalmat gazdagító kiemelkedő életműve, tiszta és szép nyelvi eszközökkel megalkotott, örök érvényű emberi értékeket közvetítő meséi, televíziós és rádiós gyermekműsorai elismeréseként”.

Az írónő halálhíréről a kaposvári polgármesteri hivatal tájékoztatta az MTI-t. Kaposvár önkormányzata saját halottjának tekinti Fésűs Évát.

* * *

2014 májusában, a Stephanus-díj átadásakor Katona István nyugalmazott egri segédpüspök méltatta Fésűs Éva munkásságát; felidézte, a díjazott szerint a mesék az ember igazság és szépség utáni vágyából születtek, vigasztalnak, erőt adnak. „Mindig arra törekedtem, hogy rá tudjam irányítani a figyelmet a szépségre, a jóságra. A szerzőnek nagy a felelőssége azzal kapcsolatban, hogy mit ír a gyermeklélek tiszta lapjaira” – üzente akkor a díjátadón jelen lenni nem tudó írónő.

„Ilyenkor az ember már visszanéz, s magába, befelé tekint, mivel a rám váró út igencsak rövid. Ez így természetes, és cseppet sem vagyok szomorú emiatt. Különben sem halunk meg, csak egy más létformába lényegülünk. Azon gondolkodom, milyen lesz majd a test nélküli létezés” – nyilatkozta Fésűs Éva 88 éves korában.

„Cip-cirip, nem baj az, / ha őt sose látod, / csak a dal tegye még / szebbé a világot!” – zengi a kis tücsök Az ezüsthegedű kötet címadó meséjében. Ars poetica ez? Vagy hitvallás – a Jóistenről?

Ilyenkor, tavaszvárón A szélfiúcska című meséből idézhetünk. „Csodálatos, jóságos hatalom, akinek egyetlen napfényes mosolyától újjáéled minden. Megmozdulnak az alvó csigák, kibomlanak a rügyek és édes lesz a virágok kelyhe. Alig várjuk, hogy vidám dalunkkal köszönthessük őt!” – válaszolja a madársereg a szélfiúcska kérdésére: „Ki az a Tavasz tündér?”. Ez a szélfiúcska lesz aztán a tavasz hírnöke, előtte szalad, s ha jól figyelünk, halljuk majd, amint a fülünkbe súgja, hogy „nemcsak a vihar erős, hanem az is, aki muzsikál, simogat, ringat...”

* * *

Fésűs Éva:

Ragozás a világ legnehezebb nyelvén

te szeretsz engem – én is szeretlek
te nem szeretsz – én akkor is szeretlek
te megütöttél – én megsimogatlak
te elárulsz – én soha ki nem adlak
te gyűlölködsz – én elvisellek téged
te ártottál nekem – én imádkozom érted


Forrás: MTI, Új Ember

Fotó: Kovács Attila/MTI

Magyar Kurír
(bh)

Kapcsolódó fotógaléria