Erbíl, a menekültek fővárosa

Ha valaki látni akarja, hogyan működik vagy nem működik a mai világ, jól teszi, ha ellátogat Erbílbe, az iraki Kurdisztán fővárosába. Tíz évvel ezelőtt, Szaddám Husszein rezsimjének megdöntése után még csak egy kicsiny, büszke kurdok által lakott város volt nyomorúságos életkörülményekkel. Ma egy nagyváros bevásárlóközpontokkal, multiplex mozival, bárokkal és kellemes kávézókkal.

Erbíl ugyanakkor a menekültek fővárosa: másfél millió lakossal és 750 ezer emberrel, akik a múlt nyáron pár hét leforgása alatt menekültek el Irak és Szíria dzsihadisták által ellenőrzött területeiről. Az Iszlám Állam már elért a város közelébe, mindössze harminc-negyven kilométernyi távolságra. A szélsőséges szervezet a város modernitását halálos bűnnek, az iszlám elárulásának tartja, olyan jelenségnek, amelyet gyökerestől ki kell irtani, akár ágyúlövésekkel vagy lefejezésekkel is.

Szunnita muzulmánok élnek itt és ott is, még ha a keresztény menekültáradat Kurdisztánban némileg módosította is az arányokat. Elfátyolozott nőket lehet látni a terrorszervezet által uralt területen: mindegyiküknek kötelezően hordania kell. A kurd nők is viselnek fátylat, körülbelül negyven százalékuk, mert a városokban inkább fedetlen fővel járnak: itt a családi kötelékek szükségszerűen egyre lazábbak, és így a fölismerhetőség fontosabbá válik. Ráadásul bizonyos esetekben kurdok állnak kurdokkal szemben: az Iszlám Állam azon csapatainak parancsnoka, amelyek megrohamozták a szíriai Kobanit, kurd volt. Miután meghalt az ütközetben, egyik testvére vette át a megbízatását.

Fotó: Famiglia Cristiana

Magyar Kurír
(asz)